Ez a szép sírverset 1815-ben írta egy ismeretlen szerző, de szerintem igen szép magyar nyelvezettel. Vályi Gyula matematikaprofesszor dédapjáról szól. Vályi Gyulának immár Marosvásárhelyen Sebestyén Júlia tanárnő szobrot is állíttatott. A véletlen műve, hogy Vályi Gyula szobra a Vártemplom mellett kapott helyet, és így a dédapjára és a nagyapjára is emlékeztet, akik mint református papok hosszú évekig szolgáltak a Vártemplomban még a XVIII. század végén és XIX. század elején!
Sajnos, eddig nem tudtam kideríteni, hogy mikor született Vályi József marosvásárhelyi református pap, Vályi Károlynak a nagyapja, csak annyi maradt meg, hogy volt egy Vályi Elek nevezetű fia, Vályi Károly édesapja, aki szintén marosvásárhelyi református pap volt.
Vályi Károly (1809–1891) marosvásárhelyi postamesternek, törvényszéki bírónak és Dósa Rákhelnek (1845–1884) hat gyermekük volt: Gábor (1844–1926), Nina (1845–?), Károly (1849–1868), Róza (1851–1901), Klára (1853–1858?) és Gyula (1855–1913).
A két nagyobbik fiú, Gábor és ifj. Károly a pesti egyetemen joghallgatók voltak. Sajnos, ifj. Vályi Károly fiatalon, 19 évesen elhunyt, valószínűleg Budán, és az alább közlendő két levél az utolsó, amit életében írt a szüleinek:
Buda, 1868 april 9.
Édes apám!
A küldött 26 frtot 6-án kaptam, köszönöm alássan. Azon levél kapta előtt oly bizonytalanságban voltam a Gábor feljövetele, illetőleg megérkezése felől ’s különben is nagyon vártam hazulról levelet, minthogy elmúlt egy hónapja, hogy az utolsó levelet olvastam hazulról, édes apáméktól. S ép azalatt volt édes anyám beteg; hanem – hála Istennek – most már jobban van, mint édes apám írta és Gábor is mondta.
Gábor eleibe kimentem Lajossal az indóházhoz. Kedden este szerencsésen megérkezett az írott időre. Az indóháztól egy bérkocsin egyenesen a Réthi szállására mentünk, hol Gábor mindjárt megérkezése után írt levelet, édes apáméknak, melyet akkor este, Budára menet eresztettünk a postahivatal levélgyűjtőjébe; azt hiszem másnap reggel el is indult, s így otthon pénteken reggel kaphatják.
Réthivel a Gábor megérkezésének idejét tudattam volt még hétfőn, édes apám levelének kapása után, minthogy körülbelül nem találtam volna meg őt, ha le is megyek vala akkor Pestre, mint sokszor az is mindenkor történt közelebbről – kedden d.u. találkoztunk vele, s mondta, hogy ha nem lenne is otthon este, midőn Gábor megérkezik, menjünk csak oda, mert intézkedett, hogy Gábor bemehessen a szobába.
Másnap azaz tegnap délután, lementünk Gáborral; a délutánt együtt töltöttük el, beszélgetéssel és azután járkálással. – Ő ott a Réthi szállásán nagyon jól van, Réthi reggeltől késő estig nem ül otthon – és Gábor csendben lehet, tanulgathat, mint szándéka is volt; ezért nem háborgatjuk sokat, ma nem voltunk Pesten, holnap lemegyünk.
Örömmel hallottam Gábortól, hogy édes apám nemsokára megszabadul a sok dologtól és nyughatatlanságtól a postai expeditio körül, aerarialis* postát állítanak fel Vásárhelyt; s édes apám akkor csak lovakat fog tartani s nem lesz vesződsége a postahivatalban. Adja isten minél előbb! Ninának köszönöm a küldött csemegéket, az előbb költöttük el jóízűen.
Jelenleg szünidőnk van, april 4-től 20-ikáig, kétheti szünidőt kaptunk Húsvétra. A szorgidőt colloqviummal fogjuk megkezdeni.
Voltam a budai népszínházban adott és oly nagy lármával hirdetett „Ördög pilulái”-ban. Ez egy bohózatos, látványos és a maga nemében nagyszerű színjáték. Díszes kiállítása, a gépezetek ügyes, bámulatos működése az egymást szakadatlanul felváltó látványok tünemények, csodálatos gyors átalakulásai a színpadnak és alakoknak, szép tánczok, énekek stb. valóban gyönyörűséget, meglepetést okoznak az embernek, kivált annak, ki először látja. –
Deák Farkasnál kedden d.u.án voltunk utoljára; jól van, csak hogy szegény atyjának halálának híre leverőleg hatott reá az első napokban.
A közelgő Húsvét ünnepét szerencséltetem, adja isten, hogy örömmel, megelégedéssel töltsék és számos éven át úgy érjék meg, mindnyájan édes szüleim, kedves testvéreim és az összes rokonok!
Édes anyámnak állandó meggyógyulást, egészséget kívánok, kezeit csókolom; Ninát, Rosát, Klárit, Gyulát csókolom; minden jót kívánva maradok édes apámnak
Szerető, engedelmes fia Károly
2. levele édesapjához Marosvásárhelyre:
Buda, 1868. jún. 1.
Édes apám!
A 20 frt havipénzt az előbb vettem ki én magam az egyetemen; Köszönöm alássan már ebből is láthatja édes apám, hogy mennyire jobban vagyok. A tegnap, Pünkösd első napján, keltem fel először az ágyból s járogattam a szobában, este pedig a tornáczon. Erősítőül savanyú bort iszom szódavízzel együtt. Délben levest és becsináltat eszem; reggelenként köménymag levest, este szintén valamiféle levest.
Már csak egy pár nap kell a teljes megerősödésre; s azután ismét eljárhatok az előadásokra és folytathatom tanulmányaimat. Bizony van is mit tanulni!
Lajos éppen nálam van, egészséges!
Édes anyámnak és – apámnak kezeit csókolom; kedves testvéreimet csókolom, s mindnyájuknak minden jót kívánva maradok édes apámnak szerető fia Károly.
Ifj. Vályi Károly 1868-ban elhunyt, de eddig nem is tudtunk létezéséről. Valószínű, hogy a fenti levelében említett betegségéből már nem tudott kigyógyulni, júniusban írt levelének kézírása nagyon megromlott az áprilisban írt leveléhez képest. Nagyon fontos információt kaptunk ifj. Vályi Károly leveléből, nevezetesen, hogy 1868-tól kezdődően Marosvásárhelyen a postát fokozatosan átvette a kincstár, és így megszűnt annak magánjellege.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
