Fejetlen feszültség…

esetlegfeszült fejetlenségként jellemezhetném tömören, ami Marosvásárhelyen, a Tulipán utcában, európai uniós pénzalapokból finanszírozott útrehabilitáció címen zajlik.

Több hete megfeszített ritmusban dolgoznak az egyik helyi útépítő cég alkalmazottai. Hatalmas gépeket és emberi erőket mozgósítottak, hogy év végéig befejezzék a munkát, annak érdekében, hogy a városi önkormányzat ne veszítse el az európai uniós pályázati pénzeket. Mellig érő mélységre ástak le, kicserélték a régi víz- és csatornavezetékeket, új, korszerű anyagból készültekkel helyettesítették. Aztán betömték a sáncokat, feltöltötték homokkal, kaviccsal, alapoztak és utána annak rendje és módja szerint új aszfaltszőnyeggel burkolták a fél utcát, mert az első fele még nem készült el. Aztán egyik reggel hazafelé menet arra lettem figyelmes, hogy szakszerűen (?) az út teljes szélességében átvágták teljes vastagságában a vadonatújan megöntött aszfaltréteget. Megdöbbenve álltam, és nem értettem a látványt. Az ott dolgozó munkásoktól megkérdeztem, hogy miért kellett átvágni az utat. Azt válaszolták, hogy az Electrica (helyi áramelosztó vállalat) ki kell cserélje a kábeleket (vezetékeket). De miért nem cserélték ki addig, amíg tátongtak a sáncok, a csatornavezetékek után? Aszfaltozás előtt? Apám, aki egész életét energetikusként dolgozta le, felháborodva mondta, hogy ezt egyszerűen nem lehet megérteni.

Telefonon felhívtam az Electricát, kértem a műszaki igazgatót. Kapcsolták a titkárságát. Senki nem válaszolt. Reggel 9-től 13 óráig senki nem vette fel a telefont. Aztán újra kértem ezúttal a „Nagy Igazgatót”. Ott sem vette fel senki a telefont. A kedves központos hölgy segíteni akart. – Kapcsolom Florea mérnököt. Semmi. – Kapcsolom Ungur mérnököt. Semmi. – Kapcsolom Moldovan mérnököt. Semmi.

Nos, ezek után abbahagytam a keresést. A központos hölgytől üzentem, mondja meg a mérnök uraknak, hogy újra jelentkezni fogok. Írásban.

Ezek az emberek mit és hol dolgoznak, hogy négy órán keresztül senkit nem lehet közülük telefonon elérni? Az irodában nincsenek. Terepen még úgy sem. Mire kapják a fizetésüket? Milyen teljesítmény alapján? Nem tudok róla, hogy üzemzavar vagy légiriadó lett volna Marosvásárhelyen 2015. december 17-én délelőtt. Netán feszültség nélkül maradt volna a város? Mert feszültségben nem szenvedünk hiányt ebben a városban. Próbálna valaki elmaradni bármilyen kis összeggel a villanyszámlája kifizetésekor! A türelmi idő lejárta után azonnal megszüntetnék az áramszolgáltatást, és megfizettetnék a visszacsatolás tetemes díját is. Ők megtehetik, mert monopolhelyzetben vannak. Ők diktálnak, önkényeskednek. Mi pedig nem kiszolgáltak, hanem kiszolgáltatottak vagyunk. Nincs választási lehetőségünk.

Tárcsáztam a polgármesteri hivatalt, és kértem a műszaki igazgatót, hogy jelezzem az észrevételemet. Gyűlésben volt. Aztán kértem Claudiu Maior alpolgármester urat. Őt sem találtam az irodájában, mert egyeztető megbeszélést folytatott. Így csak segítőkész titkárnőjének mondhattam el felháborodásomat az új út átvágásával kapcsolatosan. Teljes megértéséről biztosított, és megígérte, hogy tolmácsolni fogja észrevételemet Maior alpolgármesternek.

Mikor lesz itt újra becsülete a Mesterségnek, a közösen elvégzendő, szakszerű munkának? Mikor lesz itt összehangolt, európai szintű szolgáltatás, beruházás és kivitelezés, ha már európai uniós pénzforrásokból végeznek közérdekű munkálatokat?

Szakács Géza (közgazdász)