Farsangolás Kibéden

Azoknak, akik szombaton a Szováta–Balavásár útvonalon közlekedtek, abban a meglepetésben volt részük, hogy álarcos koldusok állították meg őket s csak akkor engedték tovább, ha néhány lejt adományoztak. S mindennek teteje, hogy e „gaztett” rendőrségi jóváhagyással történt.

Azoknak, akik szombaton a Szováta–Balavásár útvonalon közlekedtek, abban a meglepetésben volt részük, hogy álarcos koldusok állították meg őket s csak akkor engedték tovább, ha néhány lejt adományoztak. S mindennek teteje, hogy e „gaztett” rendőrségi jóváhagyással történt. Ezen a napon ugyanis egy kicsit felfordul, a „feje tetejére áll a világ” ugyanis a maszkos koldusok a hagyományos farsangi bálba gyűjtöttek több évtizedig visszanyúló hagyomány szerint.

Azok, akiket sikerült még megszólaltatnia Barabás László néprajzkutatónak az Akiket fog a figura című kötetében, arra emlékeztek, hogy már az 1930-as évek előtt is volt „fársáng” Kibéden. Hogy honnan ered a Sóvidéki farsangolás, azt már senki nem tudja, de ezt a hagyományt a legkitartóbban a kibédiek őrizték meg a Felső-Küküllő mentén, ugyanis – kisebb-nagyobb kihagyásokkal – de még a kommunista időszakban sem szűnt meg teljesen. Mindig volt egy tanító, lelkes szorgalmazója a hagyományőrzésnek, aki a fiatalokat arra ösztönözte, hogy öltsék magukra ilyenkor a rítusnak megfelelő álruhákat és állítsák össze azt a szimbolikus lakodalmas menetet, amellyel tulajdonképpen az esti bálba hívják azokat, akik beengedik portáikra a fársángolókat, akik kora délelőtt ostorcsattogtatással jelzik e díszes menet érkezését.

A jól megszokott útvonalon, a község szinte minden utcáját bejárva, elől megy a két bekérő, a vőfélypálcával, majd miután megnyílnak a kapuk belépnek a
„szépek” (a menyasszony és a vőlegény, a fehér bojér, piros bojér, a huszár és párjaik, valamint a két lovas, akiket a csúfak (a koldusok és az ostorosok) őriztek. Az udvaron rövid lakodalmast táncoltak, majd felkérték a házigazda lányát, asszonyát, hogy vegyen ő is részt, ami egyben a meghívást is jelentette az esti farsangi bálra. Közben a koldusok pénzt, szalonnát, kolbászt gyűjtöttek, amivel pótolják majd a báli költségeket és kiegészítik az asztalra valót. A szokásnak megfelelően az idén is 14 és 20 év közötti fiúk öltötték magukra a maskarát.

A mostani farsangi menetet is a háttérből Barabás Attila tanár, a Maros Művészegyüttes igazgatója irányította, aki felvállalta, hogy nemcsak a népszokást, néptáncokat ápolja Kibéden, hanem a község kulturális életét is fellendíti.

– Nagyon örvendünk annak, hogy minden évben sikerül megszervezni a farsangot, s a Madaras Gábor csoporttal együtt őrizhetjük a néptáncot, a sajátos népviseletet itt, a Sóvidéken. Nemcsak hagyományápolásról van szó, hanem ennél többről, hiszen ma már arra is kell törekedjünk, hogy minél jobban népszerűsítsük mindezt és ennek a legmegfelelőbb eszköze az idegenforgalom. Az idén is Marosvásárhelyről, más településekről, sőt Magyarországról is fogadtunk turistákat, akik erre az eseményre érkeztek a községbe. Ez alkalom arra is, hogy a községet is bemutassuk, ugyanakkor a templomot, a régi malmot, a szintén több évtizede működő gyapjúszövödét is meglátogassák, s így a népszokáson kívül egy kicsit többet ismerjenek meg az itt lakók életéből. Kibédnek – a vöröshagymán kívül – van amivel büszkélkednie, s remélem, hogy az ilyen alkalmak is, mint a farsang gyarapítják ezt. Remélem, a jövőben egyre többen keresik majd fel településünket, s az itteniek előtt is bebizonyosodik, hogy az idegenforgalom lehet egyik alternatív gazdasági forrás – mondta lapunknak Barabás Attila.

S valóban, akik bekapcsolódtak a vidám menetbe láthatták, hogy milyen vendégszeretők a kibédiek, van amiről mesélnie e községnek, s ahol ilyen gazdag a múlt, a hagyomány, ott biztos a jövő is.