Farmok lakott környezetben

Megint napirendre került a 2014-ben kibocsátott 119-es egészségügyi minisztériumi rendelet, amely megszabja, hogy lakott településeken milyen távolságra kell legyenek az utolsó háztól az állattenyésztési farmok. Ha ezt betartanák, számos kis és közepes méretű farmot fel kellene számolni. A rendelet alapján megyénkben tavaly 11-et szüntettek meg, több esetében pedig vitatkoznak a szomszédok. 

Az említett rendeletre június 21-én Bukarestben egy szakmai tanácskozáson hívta fel ismételten a figyelmet Claudiu Frânc, a Szarvasmarha-tenyésztők Országos Föderációjának elnöke. Az elnök egy Maros megyei esetet hozott fel példának, amikor az egyik faluban levő utolsó házat megvásárolták, és farmot hoztak létre. A szomszédok a szag miatt a hatóságokhoz fordultak. Az említett rendelet okán a gazdasági vállalkozást fel kellett számolni. A lakosság higiéniájára és egészségére vonatkozó 119/2014-es egészségügyi minisztériumi rendelet alapján, amennyiben a hatástanulmányban nem határozzák meg, akkor a következő minimális távolságot kell betartani az állattenyésztési farm és a lakóház között: lótenyésztő farm 100 méter, szarvasmarha 500 egyedig 200 m, 500 felett 500 méter, szárnyas 5000-ig 500 m, efölött, illetve szárnyasfeldolgozó üzem esetén 1000 méter, juhok 100 m, sertés 2000 állatig 500, 2000 és 10.000 egyed között 1000 méter, 10.000 fölött 1500 méter, állatkórház 30 m, állatkarantén 100 m, vágóhíd, állatvásártér 500 m, állati eredetű terméket begyűjtő 300 m, trágyatelep 500 m, sertéstrágyatelep 1000 m, sertésfarm szennyvíztisztító üzeme 1000 m, állattemető 200 m, szemét-égető 100 m. 

A háztáji gazdaságban tartott legtöbb öt sertés és/vagy öt szarvasmarha esetén az istállónak legkevesebb 10 méterre kell lennie a szomszédos lakóháztól, hogy a trágya ne szennyezze a szomszéd telkét. 

Tekintettel arra, hogy a sajátos hazai feltételek miatt az említett rendelkezés megjelenése előtt sokan a háztáji gazdaságból fejlesztették ki nagyobb állatfarmjukat, sokan érintettek az ügyben. A helyzetet javítja az a követelmény, hogy amennyiben farmfejlesztésre pályáznak, kötelezően kell készíteni egy betonplatformmal ellátott, közművesített trágyatelepet, aminek a célja az, hogy a trágyalé ne jusson a földbe, ne szennyezze a talajvizet, a házak udvarán levő kutakat. A közművesítéssel ezeket is felszámolják, de vannak települések, ahol ez az egyetlen ivóvízforrás. 

A bukaresti tanácskozáson az állattenyésztési liga elnöke azt kérte, hogy a mezőgazdasági minisztérium illetékesei tárgyaljanak az egészségügyi tárca szakértőivel, és amennyiben kötelezik a gazdát, hogy trágyatelepet készítsen, szarvasmarhatartók esetében az 500 méteres távolságot csökkentsék 50 méterre. Claudiu Frânc hangsúlyozta, sokan emiatt veszítették el az európai uniós támogatás lehetőségét, mert nem kaptak egészségügyi engedélyt farmfejlesztésre, és így nem pályázhattak. 

Ioan Rus, a Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője lapunknak elmondta, hogy az említetteken kívül több farmot is érint a rendelkezés. Nemcsak a szakmai szervezet, hanem az igazgatóságok is átirattal fordultak a mezőgazdasági minisztériumhoz, hogy tárgyaljanak az ügyben az  illetékesekkel, és módosítsák a távolságokat, amennyiben megtalálják a megfelelő megoldást. Tudomása szerint Bátoson készül egy olyan begyűjtőközpont, ahova több település kisebb gazdái szállíthatják majd a trágyát. A háztáji gazdaságokban pedig a platformok kialakításával, odafigyeléssel elkerülhető a trágya miatti környezetszennyezés. Sajnos ehhez megfelelő kultúra is kell – tette hozzá –, hiszen több vidéki településen kiosztottak komposzttároló edényeket, ám a tapasztalat szerint kevesen használják, pedig az így visszanyert földnek igen nagy a tápértéke. A trágya is újrahasznosítható, de a legegyszerűbb, ha úgy kezelik, ahogy az elődöktől látták. Ám az az idő már lejárt. Legalábbis papíron… Jóérzéssel mindenre lehet megoldást találni.