Már középiskolás koromban megismertem Bolyai Farkas (1775–1856) matematikaprofesszor nevét és jelentős tudományos eredményeit.
Már középiskolás koromban megismertem Bolyai Farkas (1775–1856) matematikaprofesszor nevét és jelentős tudományos eredményeit. Későbbi tanulmányaim során, amikor B. Nagy Margittól elolvastam a Reneszánsz és barokk Erdélyben (Kriterion, Bukarest, 1970) című művészettörténeti tanulmányokat, B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak…, XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak (Kriterion, Bukarest, 1973), továbbá Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. (Kriterion, Bukarest, 1977) és Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. (Kriterion, Bukarest, 1982) című köteteket, arra figyeltem fel, hogy – főként a nemesek és főnemesek körében – már ezelőtt 400–450 évvel több ízben felbukkan a Farkas keresztnév. Sejtettem, hogy e névadási szokásnak erős gyökerei vannak Erdélyben.
Egyelőre csak néhány példát említek a XVI. és XVII. századból, aztán rendezetten felsorolom a felkutatott ilyen neveket; majd igyekszem választ adni az ilyen nevek kedvelésének okaira, hagyományaira.
Néhány példa: Bethlen Farkas (? – 1552 előtt); Bánffy Farkas (? – 1591); Kamuthy Farkas (? – 1626); Kornis Farkas (? – 1602).
A téma kifejtéséhez feltétlen szükségesnek tartom felsorolni huszonvalahány személyiségnek a nevét, korát. Itt kell megemlítenem, hogy a legnagyobb igyekezettel sem találtam e név hajdani viselőinek a születési idejét, a távoli múlt sűrű homálya fedi. Azt viszont évszám tükrözi, hogy hányas években tevékenykedtek.
Kutatásaim kezdetén az alábbi kérdések foglalkoztattak: miért csak nemes és főnemes családok adtak ilyen keresztnevet? Vajon az anyaországban is sok fiúnak adtak Farkas keresztnevet? Az ilyen névadás spontán módon történt, vagy a nemesi családokban beszéltek a hagyományokról és okokról? A Farkas keresztnév adott-e bizonyos tartást az ifjúnak, igyekezett-e testben-lélekben edzeni magát, hogy a társadalmi életben olyan szívós és határozott viselkedésű legyen, mint a totemállat? Az elmúlt kb. 450 évben gyakori volt-e az ilyen név?
A fenti kérdések megválaszolása érdekében megvizsgáltam a könyvtáramban levő történelmi és névtani könyveket, majd jegyzeteltem azoknál a barátaimnál, akiknek többféle lexikonjuk van. A tanulmányaim nyomán egyre gyűltek a hasznosítható történelmi és névtani adatok. Néhány heti kutatás után végre úgy éreztem, hogy a felvetődő kérdések többségére választ tudok adni.
*
Az Árpád-korban a férfiaknak és nőknek csak egy nevük volt. Akkor ennyi is elegendőnek bizonyult. Néha hozzátették, kinek a fia/lánya. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségneveket kezdtek használni. Például Besét ezután Aba nembeli Besének hívták. A nemzetségnevek viszonylag hamar vezetéknevekké alakultak át. Egy-két évszázad múlva a polgárok és földművesek is családnevet vettek fel. A régi nevek a 14. század elejétől tűntek el. A vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok és a szolgák.
Rendezett nevek: Bánffy Farkas (? – 1591); Bánffy Farkas (1644–1706), Zentelke; Bánffy Farkas (? – 1794); Bethlen Farkas II. (1560–1618); Bethlen Farkas kancellár (1639–1679); Bethlen Farkas politikus (1813–1870); Bolyai Farkas (1775–1856); id. Cserey Farkas tanácsos, Nagyajta (1719–1782); ifj. Cserey Farkas császári és kir. kamarás (1773–1842); Cserényi Farkas, Erzsébet férje (? – 1842); Deák Farkas tört. író (1719–1782); Deák Farkas (1832–1888); Gyalui Farkas egyetemi előadó, könyvtárigazgató (1866–1952); Kálnoky Farkas (? – 1686); Kálnoky Farkas, László fia (? – 1711); Kamuthi II. Farkas (? – 1655); Kemény Farkas politikus (1796–1852); Kornis Farkas, Miklós fia (1570-ben szerepel iratokban); Kornis Farkas, a felesége Bethlen Krisztina (? – 1602); Kovacsóczy Farkas kancellár, hum. író (1540–1594); lövétei Nagy Farkas – 1523-ban tevékenykedett; Petki Farkas; Toldalagi Farkas (korán meghalt, XVIII. század); Wesselényi Farkas, aki 1562-ben a Nógrád megyei Szécsény ostromában tűnt ki; Wesselényi Farkas, az apja volt Wesselényi Ferencnek; Wesselényi Farkas, a zsibói kastélyt örökölte.
Az anyaországban tevékenykedett: Kemplen Farkas feltaláló, mechanikus (1734–1804); Kálmán Farkas ref. lelkész, zenetörténész (1838–1907); jelenleg is él, tevékeny Bethlen Farkas, Verőce polgármestere.
A hősök vezérlő állata, a mitikus farkas
A vad szellem megtestesítője. Az indiánok és más népek istenítették. Vannak tündérregék, amelyekben a főhőst a farkas vezeti el tündérországba. Az új-mexikói indiánok hagyománya szerint a prérifarkas hozta el az embereknek a tüzet.
A római mitológiában Mars szent állata a farkas volt. A csata előtt megjelenő farkast a jövendő győzelem jelképének tekintették. Vele hozták kapcsolatba Róma alapítását is. A mondai hagyomány szerint Róma alapítói, Romulus és Remus Mars isten fiai. Anyjuk, Rhea Silvia az elűzött Numitor, Alba Longa-i király leánya volt. Numitor öccse a csecsemőket kitette a Tiberis folyóba. Az isteni apának, Marsnak a szent állata, a farkas óvta meg őket az éhenhalástól. A római mitológiába (hitvilágba) valószínűleg később került, hiszen a közismert szobor, mely Róma város címerét képezi, etruszk eredetű. Az egyik ősi itáliai istenség volt a legelső jószág védője, kinek nyájőrző neve Lupercus volt, ami „farkassze-
rű”-t jelent, valószínű, hogy eredetileg farkasistenség volt.
A farkas a kunoknak is a legfőbb szent állata volt. Herodotosz és Plinius azt írja, hogy egy szkíta törzs tagjai évente egyszer farkassá változtak, majd utóbb visszanyerték emberi alakjukat.
A görög hitvilágban is találkozni vele.
A germánok ősi hitvilágában Fernir, az óriásfarkas szerepel. Az ókori Kínában a mértéktelen vágyat és a kegyetlenséget testesítette meg.
A hun–török–mongol népeknél is jelen van a farkaskultusz. Farkas névvel és totemisztikus jegyekkel ruházták fel a hun–magyarok nagy „falkavezérét”, Atillát is. Ő népének „Nagy Farkasa” volt – írta Nagy Jenő kutató.
Őseinknél a totemállatnak elfogadott farkas az éberség, a bátorság és a vakmerőség mitikus állata volt. Nevét megtaláljuk a legelőkelőbbek, a legbátrabbak neveként. A régiek elképzeléseiben a tűzkör körül álló farkasok tökéletes példáját adják a fényőrzésnek, az idegenek elleni legtökéletesebb védelemnek.
Németh Gyula szerint: „A türkök farkastól származtatták magukat, zászlaik végére aranyfarkast tettek”.
Avar kori leleteken gyakran találkozunk farkasábrázolással, farkasfejrajzolatokkal. A cserkészek mozgalmai között szerepel a farkaskölyök-mozgalom, mely nyolc év körüli fiúknak szóló nevelési forma. Célja, hogy a családból az életbe kerülő kisfiú be tudjon illeszkedni a közösségbe, majd önállósodását segítsék, végül hasznossá váljék a család és a közösség számára. A gyermekek megtanulják, hogy hűek legyenek Istenhez, hazájukhoz, a falka törvényeihez, és iparkodjanak mindennap valami jót tenni – írja Temesvári Gabriella.
Következtetések:
A nemesi családokban tudatosan adtak Farkas keresztnevet egy vagy több fiúgyermeknek.
A családi iratok, felnőttkori tisztségek azt sugallják, hogy a Farkas keresztnév rendszerint erkölcsi tartást adott a nemes-ifjaknak.
Az eltelt 450 évben csak ritkán adtak Farkas keresztnevet fiúknak (én 28 ilyen keresztnevűt találtam, de az életben valamivel több lehetett).
Forrásmunkák a Farkas keresztnévhez: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben, Kriterion, Bukarest, 1970; Kálmán Béla: A nevek világa, III. kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973; B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, Kriterion, Bukarest, 1973; Révai nagy lexikona, I. és VI. kötet; Kelemen Lajos Emlékkönyv, 144., 268. oldal; Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok, I. kötet, Kriterion, Bukarest, 1977; Kelemen Lajos Művészettörténeti tanulmányok, II., Kriterion, Bukarest, 1982; Lászlóffy Aladár: Házsongárd, Helikon Kiadó, 1989; Erdélyi magyar szótörténeti tár, I. kötet, Kriterion, Bukarest, 1975; Wikipédia
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató