2024. august 4., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Csodálatos napra virradt Székelyvaja augusztus 9-én reggel. A fúvószenekar zenéje ébresztette a falu lakóit, akik egy járművel a falu összes utcáját bejárták, indulókat, népdalokat harsogva. 


Csodálatos napra virradt Székelyvaja augusztus 9-én reggel. A fúvószenekar zenéje ébresztette a falu lakóit, akik egy járművel a falu összes utcáját bejárták, indulókat, népdalokat harsogva. Az emberek a kapukhoz szaladtak, s könnyeiket hullatva integettek a zenekar tagjainak, többen megkínálták őket egy kis reggelivel. Régi hagyománya van itt a rezesbandának, hiszen az első zenekar még 1958-ban alakult, s ez a nap az alapító tagoknak is szeretett volna emléket állítani.
Még jóformán be sem fejezte körútját a fúvószenekar, már szólt is a több száz éves templom harangja, istentiszteletre hívogatva az embereket. Eközben az iskola udvarán is folyt a készülődés: hét jókora bográcsba aprították a gulyáshoz szükséges hozzávalókat. Mire az emberek az ünnepi istentiszteletről kijöttek, már gyomor-kordító illatok lengték be a környéket.
A meghívott vendégek is megérkeztek. A Székelyvajáért egyesület a falu egykori pedagógusait hívta találkozóra, akik örömmel tettek eleget a kérésnek, s megható találkozásoknak lehettünk szemtanúi. A volt tanárok és a volt diákok hosszú évek után (és itt húsz-harminc évről beszélünk) is felismerték egymást, s boldogan borultak egymás nyakába, majd hosszas beszélgetések következtek.
Közben a falumúzeumba is betekintgettek, ahol a régi tárgyak mellett régi fényképeket nézegettek, és a régi időkről beszélgettek. Szívmelengető érzés volt ezeket a találkozásokat szemlélni, és egyben megható is, hogy ennyi év után is szeretjük, tiszteljük tanárainkat, akik ugyanúgy viszonyulnak hozzánk, ugyanazt a szeretetet sugározzák, mint annak idején.
Csak az ebéd tudott véget vetni a véget nem érő beszélgetéseknek. Kajcsa Jenő egykori magyartanár most is a régi önmagát adta, és jókora beszédet olvasott fel, mely hol humoros, hol megható volt, mi több, egy indulót is írt a fúvószenekar számára. Ezután két székelyvajai tanítónő könyvbemutatója következett, Szabó Emília és László-Fábián Júlia mutatta be könyveit, Szabó Emília a Falumonográfiát, László-Fábián Júlia a Vidám vajai villanásokat. Orbán Rozália a fúvószenekar alapító tagjainak állított emléket egy fatáblán elhelyezett fényképsorozattal.
A könyvbemutatókat a  díszoklevelek kiosztása követte, amelyeket zene, oktatás, sport és tánc kategóriában vehettek át a fúvószenekar alapító tagjai, az egykori volt tanárok, a hetvenes évekbeli focicsapat tagjai meg a Pillangók tánccsoport táncosai.
A székelyvajai iskolások megmutatták, hogy szeretnek énekelni, táncolni és furulyázni, majd a szentgericei néptánccsoport lépett fel. Csatlós Beáta és Antal Andi gyönyörű dalainak meghallgatása után a Bekecs néptáncegyüttes kápráztatott el minket. A népzenének engedtek teret László Ferenc és Kodó Győző helyi zenészek, őket váltotta fel koncertjével Ördög Miklós-Levente és Szabadi Nóra.
Megérte ezt a napot összehozni. Lélekben újra feltöltődtünk, újraéltük gyerekkorunkat, és remekül éreztük magunkat. Reméljük, hogy lesz folytatása a közeljövőben.
László-Fábián Júlia

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató