Falutalálkozó Lőrincfalván
1942-ben születtem Lőrincfalván, szüleink ötödik gyermekeként. 43 éve élünk Dicsőszentmártonban.
A falunk mindenkit hazacsalogat e szép – Bodnár Éva Szülőföld című verséből kölcsönzött – idézettel:
„Emlékeimben úgy él ez a táj,
mint az imádság, mely örök érvényű.”
1942-ben születtem Lőrincfalván, szüleink ötödik gyermekeként. 43 éve élünk Dicsőszentmártonban.
A családi fészkünk mindig hazacsalogatott, gyakrabban akkor, amikor szüleinknek szüksége volt a segítségre. A gyermekkori emlékeim gyakran előkandikálnak a múltból. Szeretettel gondolok kertünk minden fájának történetére, velem öregedtek meg, talán még ma is hazavárnak engem.
A gyermekkori emlékek befészkelték magukat a lelkünkbe. Szerettem a teleket, az őszt, a Nyárád tisztán csobogó vizét, még akkor is, ha néha haragos is volt, a fűzfák lombját, amint a folyóra borulva átölelik azt. Még az őszi hideg szeleket is szerettem, a fák rozsdás öltözetét, aztán szégyellős meztelenségüket.
Őszes fejjel itt-ott megtákolva, az idő foga megmardosott bennünket. De így is öröm falustársainkkal találkozni. Az iskola és a templom ösvényén, ahol egykoron mezítláb szaladgáltam, ma is hallom gyermekkorunk otthagyott zaját. Szeretem a gyermekkorom, hiszen akkor szüleim és testvéreim velem voltak. Tisztelettel gondolok elődeinkre, akik ma nem lehettek körünkben. A templomunk padjai a találkozó alkalmával nem maradtak üresen. Öröm volt hallani lelkészünk szép istentiszteletét.
Köszönet mindenkinek, akik széppé varázsolták a találkozó napját!
Incze Pethő Aranka, Dicsőszentmárton
