Évfordulós ünnepség

Február 18-án ünnepelte fennállásának XXIX. évfordulóját a marosvásárhelyi Magányosok Klubja. Kopacz Imola klinikai szakpszichológus álmodta meg huszonkilenc évvel ezelőtt e klub létrehozását, és azóta működik, ez pedig az önzetlen és nagy hozzáértéssel végzett munka eredménye. Minden kedden délután sok egyedülálló személy találkozik a klubban. Színvonalas előadások, tanulságos kirándulások, bál, születés- és névnapünneplés, gulyásfőző versenyek, adventi műsor a templomokban, valamint az év folyamán jelentkező ünnepek idején szervezett kulturális műsor várja a klubtagokat, megsimogatva a sok magányos ember lelkét, boldog mosolyt varázsolva arcukra. ,,Éld a napot!/ Minden egyes kornak van valami bája,/ – és az embereknek is számtalan hibája, –/ ám ha minden korod tiszta szívvel éled,/ minden pillanatban újabb vágyad éled./ Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!/ Mától érted ketyeg, múlik minden óra./ Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,/ lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!” (Aranyosi Ervin) 

Minden vendég meghívót kapott, amire a következő idézet került: ,,Néha el kell némulni, hogy meghalljanak”(Stanislaw Jerzy Lec). Az érkezők emléklapot is átvehettek a klubtagokkal együtt. Az emléklapon a következő idézet található: ,,A sikerben a legnehezebb dolog az, hogy sikeresnek kell maradni” (Irving Berlin).

Klubvezetőnk üdvözölte a meghívott vendégeket és a klubtagokat, majd felkérte Pál atya ferences szerzetest, hogy tartsa meg az áhítatot. Bevezető mondata a következő volt: Az ember magányosságában számíthat arra, hogy az Isten őt megerősíti, és nem mond le róla. A klubvezetőnk által létrehozott klub Isten sugallatára történt, mondta Pál atya. Életünk bármilyen megpróbáltatásában Isten mindvégig velünk van. Megáldotta a jelenlevőket, majd felszólított, hogy imádkozzunk. Klubvezetőnk megköszönte az áhítatot, és a zsúfolásig telt teremben röviden bemutatta az elmúlt évek eseményeit, megemlítve nagytiszteletű Lestyán Ferenc plébános úr segítségét, aki az akkor megalakult klubnak termet biztosított. Példaértékű volt a tevékenységünk, más szervezetek is igyekeztek programjainkat lemásolni. Ezután felkérte a jelenlevőket a hozzászólásra. Elsőnek dr. Vass Levente parlamenti képviselő méltatta a klub tevékenységét, majd felajánlotta, hogy az Oroszlán vendéglő helyén lévő épületben biztosítani fog egy termet számunkra, és szervez egy kirándulást Bukarestbe a parlament meglátogatására. Jó lenne, ha minél több ilyen közösség lenne a városban, és sok sikert kívánt. A következő felszólaló György Tibor, a kövesdombi Szent Miklós-templom katolikus plébánosa volt, aki gyakran tart előadást klubunkban. Felolvasta Michel Quoist A pap vasárnap esti imája című versét, amiből néhány sort idézek: ,,Uram, ma este/ egyedül vagyok./ A templomban/ lassan elült a zaj./ Mindenki hazatért:/ Én is hazajöttem./ Egyedül (…)// Nem vagy egyedül,/ fiam.// Én veled vagyok,/ mert én te vagyok.// (…) Maradj velem, fiam…”

Nagyon szívhez szóló volt e szöveg felolvasása, hálásan köszönjük. A plébános Isten segítségét kérte, hogy még sok-sok éven keresztül működjön a klub, és vezetőjének kitartást, türelmet kívánt. Ezután következett Nagy László unitárius lelkész, aki elmondta, hogy a 29 év alatt sok-sok munka és odafigyelés tartotta életben a klubot, és vezetőjét az Isten arra teremtette, hogy idős, magányos embereket vigasztaljon. Felszólalt Kecskés Lajos ny. unitárius lelkész, aki szintén több alkalommal tartott előadást klubunkban. „Isten áldja meg munkájukat, és segítse ezt a kedves közösséget. A szeretet soha el nem fogy, és életünk folyamán bármilyen megpróbáltatásban Isten mindvégig velünk van” – mondta a lelkész. A felszólalók hosszú sorát Szilágyi Sándor nótaénekes, klubunk tiszteletbeli tagja zárta. A nagyon értékes hozzászólások után sokkal gazdagabb lettem. Istennek mindig gondja volt, hogy olyan egyéneket állítson az emberiség élére, akik felemelik az elgyengülőket. 

Az ünnepi alkalmat a klubtagok kulturális műsora tette színesebbé, versek és kórusművek hangzottak el. A repertoárt klubvezetőnk állította össze és ő tanította be Szilágyi Sándor nótaénekessel. Verssel Gálfi Margit, Varga Irén, Dendea Mária, Czerán Erzsébet, Fejéregyházi Tünde, Cseh Juliánna, Biró Irénke, Jakab Ilona, Berei Árpád örvendeztette meg az ünneplőket. Klubvezetőnk virággal jutalmazta a szereplőket. Az előadás sikerét köszönhetjük Szilágyi Sándor Dankó Pista-díjas nótaénekes harmonika- és Vidám Gyula prímás kíséretének is. Ezután következett az ünnepélyes pillanat, amikor sor került az alapító tagok felköszöntésére. Klubvezetőnk felolvasta a neveket: Némety Ibolya, Székely Árpád és Gyepesi Rozália ajándékot, virágot és díszoklevelet vettek át, rajta a következő idézettel: ,,Nem fontos, hogy miért él az ember, de döntően fontos, hogy miképpen él” (Bálint György). A klub tevékenységének mozgatórugója a kuratórium: Varga Irén elnök és titkár, Czerán Erzsébet alelnök és krónikás, tanácsosok: Herman Ilonka, Popescu Olga, Cseh Juliánna, akik szintén díszoklevelet és virágot kaptak. A meghívottak népes csoportját (György Tibor plébános, Hajlák Attila plébános, Kopacz Miklós, Szabó Annamária, Szabó Ödön, Kecskés Csaba unitárius esperes, Nagy László unitárius lelkész, Oláh Dénes főesperes, Tóth Béla rádióriporter, Vita Ildikó, dr. Magyari Előd tanácsos, Szilágyi Sándor nótaénekes, dr. Vass Levente parlamenti képviselő) is megtiszteltük díszoklevéllel és virággal. Varga Irén, a kuratórium elnöke saját versével és egy virágcsokorral köszöntötte klubvezetőnket. Az ünneplőket szeretetvendégség várta, a hosszú asztal roskadozott a szebbnél szebb tálaktól, amelyeket a klubtagok által hozott sok finomsággal töltöttünk meg.

Köszönjük klubvezetőnknek a kitűnő szervezést és a sok-sok befektetett munkát, valamint a klubtagok hathatós segítségét. 

Czerán Erzsébet