Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Európának kezdenie kell magával valamit, különben lemaradunk – mutatott rá dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő a Marosvásárhelyiek Világtalálkozóján tartott előadásában.
Dr. Tálas Péter a magyarországi Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója, fő kutatási területe a kelet-közép-európai térség stratégiai, biztonságpolitikai folyamatai és az új típusú biztonsági kihívások. Amint marosvásárhelyi előadásában rávilágított, ahhoz, hogy tudjuk, merre tart a régiónk, elsősorban azt kell tudnunk, hogy állunk jelenleg. A biztonságpolitikai szakértő előadásában beszélt a megváltozott világról, arról, hogy melyek azok a folyamatok, amelyek alakítják a világ történéseit, így a mi sorsunkat is.
Mint elhangzott, többen hangoztatják, hogy Európa az utóbbi 25 évben egyfajta válságot él meg, elsősorban azért, mert a megszokott rend, hogy Európa, illetve Amerika a világ meghatározó hatalmai, az utóbbi néhány évben megkérdőjeleződni látszik. Ázsia hatalmas fejlődésnek indult az elmúlt 25 évben. Ehhez képest Európa és Amerika ugyan fejlődik, de összességében azt lehet mondani, hogy lassabban. Nyilván a gyors, dinamikus ázsiai fejlődésben benne van az is, hogy ők más alapról indultak, alacsonyabb szintről, tehát az látványosabb. Bárki, aki megnézi az óráját, számítógépét, bármilyen kütyüjét, a Made in China, azaz Kínában gyártott, vagy a Made in Vietnam felirat található rajta. Ez azt jelenti, hogy beléptek a mi életünkbe is.
A multinacionális vállalatoknak számos területen jóval nagyobb az érdekérvényesítési lehetőségük, mint az egyes államoknak. Ezt, akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni – mutatott rá a szakértő, majd a következő kérdéssel fordult a közönség felé: – Hadd kérdezzem meg, ki van fent a Facebookon? Ez az önök életét sokkal jobban irányítja, mint az adott országnak a kormánya, ahol élnek. Ugyanis a Facebook ismeri az adatainkat, az üzeneteinket, az eseményeinket, a barátainkat, a fényképeinket, azt, hogy milyen applikációkat használunk, tudják, mit lájkolunk, hol tartózkodunk – fejtette ki. – Ezeket az információkat felhasználva pedig célzottan lehet irányítani, a kívánt irányba befolyásolni az embereket.
– Európában nincs elsődleges nagyhatalom, Európa nem tud elsődleges nagyhatalomként viselkedni, másodlagos nagyhatalmaink vannak, ezen belül Németország egy bikaerős ország. Nem kell szeretni Angela Merkelt, a németeket sem, de ez az ország kétszer talpra állt, miután eltaposták, és kétszer vált Európa vezető nagyhatalmává. A németek valamit tudnak a munkáról, a szervezettségről... Attól, hogy az unióban vagyunk, nem egy altruista társaságba kerültünk bele, annyi lehetőséget kaptunk pluszban, hogy ha sikerül megteremteni, megtalálni a kitörési pontjainkat, akkor esélyünk lehet arra, hogy felzárkózzunk. Nem többet. Közös hatalmi képességek, közös politikai akarat nélkül nem fogunk tudni érdekszférát kialakítani, és ez szerintem a legnagyobb kihívásunk – fogalmazott.
Mint mondta, igaz, hogy mindannyian európaiak vagyunk, de nem szabad elfeledni, hogy az európai országok különböző történelmi utat jártak be a múltban, Európa keleti és nyugati része mind társadalmi, mind történelmi szempontból teljesen különbözik egymástól, eltérő értékeink, mentalitásunk van, és ez sajnos nem teremti meg a politikai egységet, amire szükség van. Közép-Európa uniós „súlya” kapcsán elhangzott, az EU területének a 28 százalékát, az unió gazdaságának pedig mindössze a 10 százalékát tesszük ki.
– Európának valamit kezdenie kell magával, különben lemara-dunk – hangsúlyozta dr. Tálas Péter.
– Kelet-Közép-Európa még mindig az unió perifériáján van, és még sokáig ott is lesz. A magyarok alapvetően mindig is úgy tekintettek magukra, mint a periféria centrumára, hogy mi vagyunk a gyengék között a legjobbak. Miközben a viszonyítási pont nem a periféria, hanem a centrum. A legfejlettebb gazdaságokhoz – mint például Németország vagy Ausztria – viszonyítva természetesen alulmarad Magyarország.
Dr. Tálas Péter szerint ez a viszonyítás olyan, mintha ő Hosszú Katinkával kívánná összemérni úszótehetségét. – Hosszú Katinkával nem nevezhető versenynek, amit produkálok, hiszen ő háromszor megfordul, mire én elindulok. Valahogy így állunk, amikor a legfejlettebb gazdaságokhoz mérjük magunkat… Tudomásul kell venni, mik a képességeink – mutatott rá a szakértő.
A demográfiai mutatók kapcsán elhangzott, Afrika népesség szempontjából „jön fel”, és ennek komoly következményei lesznek. Afrikában egy olyan demográfiai bumm van, ami nem a 2015-ös válsághoz hasonló migrációt fog 2030 körül elindítani, a mai adatok szerint 2030–2050 között 12 millió ember fog Afrikából Európába jönni. Ez igazából nem olyan sok, de ha azt nézzük, hogy ‘15-ben 1,7 millió emberrel nem tudott mit kezdeni az 520 milliós népességű Európai Unió, akkor bizony gondot fog okozni. – Egyébként az igaz, hogy nem Európa fogadta őket, hanem az egyes tagállamok. Nem Európa kezelte ezt a problémát, hanem az egyes tagállamok – tette hozzá.
Dr. Tálas Péter a térségünk sorsát is meghatározó jellegzetességek között elsőként a demográfiai szempontokat említette. Ezzel kapcsolatban elmondta, a modern népesedéspolitikának három fő eleme van. Az egyik – melyet Magyarországon erőteljesen szorgalmaznak – a családtámogatás. A szakértő azonban úgy véli, nemcsak pénzzel kellene ösztönözni a népesedést, ugyanis sok nő szívesebben venné, ha részmunkaidős lehetőséggel támogatnák őket gyermekeik nevelésében. A másik az egészségügyi szemlélet, mely azt célozza, hogy minél hosszabb ideig egészségesen éljünk, míg a harmadik a bevándorlással, a befogadással kapcsolatos politika. – Mindig hozzá szoktam tenni, hogy a bevándorlás mellett, amellett, hogy megválogathassuk, kik jöjjenek be, kivel tudunk együtt élni, fontos lenne a kivándorlás megakadályozása és a visszavándorlás elősegítése is – hangsúlyozta a szakértő.
Másik fontos dolog, amit tudunk tenni: segíteni az afrikaiakat, hogy olyan rendszereket, olyan gazdaságot hozzanak létre, ahonnan nem akarnak elmenni az ott élők. – Mi is azért megyünk el, mert nem látjuk azt, hogy napról napra jobb lenne nekünk. Amennyiben azt érezzük, hogy napról napra picit jobb, nem akarunk elmenni, általában mindenki ragaszkodik ahhoz a területhez, ahol született – mutatott rá.
Előadása végén a szakértő rámutatott, sajnos a térségünk az elmúlt mintegy másfél évtizedben nem gazdálkodott túl jól az uniós pénzekkel, ezeket ugyanis a jövőbe kellett volna fektetni.