Európai Unió – Brexit és egyebek

Jelenleg a közbeszédet – rögtön a labdarúgó-Európa-bajnokság után – túlnyomórészt egyetlen téma uralja, éspedig a múlt csütörtökön lezajlott Egyesült Királyságbeli népszavazás, amely kimondta az Egyesült Királyság kilépési szándékát az Európai Unióból (rövidítve Brexit, amely a Britain és Exit szavakból tevődik össze). 

Az ezt megelőző kampányt, illetve az utólagos reakciókat, valamint az azonnali és várható gazdasági következményeket tanulmányozva észrevehető, hogy annak ellenére, hogy az Európai Unió egy kontinens méretű és meghatározó jelentőségű szervezet, ennek konkrét működéséről, jelentőségéről az átlag uniós választópolgár vajmi keveset tud. 

Ezt a brit kilépéspárti politikusok gátlástalanul ki is használták, összemosva Brüsszelt, a migránsproblémát, az ország szuverenitását, valamint a belső problémákat és a múlt ködébe vesző – és már nem létező – dicső brit birodalom utáni nosztalgikus vágyat. Az eredményt mindannyian tudjuk: első lépésként a font történelmi mélypontra került, a világ három fő hitelminősítője két egységgel visszaminősítette Nagy-Britaniát – ami nagyon rossz a befektetők szempontjából – sok szavazó már sajnálja, hogy a kilépés mellett döntött, a miniszterelnök bejelentette lemondását, és a kilépéspárti politikusok is enyhítő, békülékeny hangnemet kezdtek használni. Kiderült, hogy a kilépés mellett felhozott érvek nagy része egyszerű hazugság és populista szólam volt, amelyben azok hirdetői sem hittek, és az egész egy blöff volt saját politikai érdekeik mentén. Sajnos a blöff bejött, és a kilépéspártiaknak semmi megvalósítható tervük nincs a brit kilépés lemenedzselésére. 

Amúgy a történelem iróniája, hogy az Európai Egyesült Államok létrehozásáról első alkalommal maga Winston Churchill beszélt 1946-ban Zürichben, mint egy olyan szervezetről, amely képes lenne megakadályozni egy újabb világégés bekövetkeztét. 

Mi is azonban az Európai Unió, miért és hogyan jött létre, hogyan működik, melyek a pozitívumai és negatívumai, milyen hatásai voltak és vannak Romániára, és végül melyek lesznek vagy lehetnek a Brexit következménye? 

A második világháború után egy európai egység kezdeményezése azért merült fel, mert ebben látták egy következő világháború megelőzésének eszközét. Mivel az európai teret a leginkább a periodikusan ismétlődő német– francia konfliktusok határozták meg, elsősorban ennek a megelőzésére koncentráltak. Ugyanakkor az európai egységben látták az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásának ellensúlyozását is. 

Ennek eredményeképpen az első lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelynek célja az addig tagállami irányítás alatt levő szén- és acélipar közös irányítás alá rendelése. Az ötletet Robert Schuman, Franciaország külügyminisztere karolta fel, és az ezzel kapcsolatos Schuman-nyilatkozat, Schuman-doktrína tekinthető az Európai Uniót megalapozó első lépésnek. Schuman mellett fontos szerepe volt Konrad Adenauer nyugatnémet kancellárnak és Charles DeGaulle-nak is. 

Ennek a közösségnek a rációja az volt, hogy egy esetleges háborúhoz elengedhetetlen a szén és az acél, ezért ennek az iparágnak a közös ellenőrzése megelőzhet egy esetleges új háborút. Erre a közösségre az Európa egyesítésének első lépéseként tekintenek. Ezt a közösséget létrehozó nemzetközi egyezményt 1951. április 19-én Párizsban írták alá a közösség alapító tagjai: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. Ez volt az úgynevezett Montánunió. 

A következő lépésre 1957-ben került sor, amikor az alapító hat ország úgy döntött: elmélyíti az együttműködést, és aláírta a római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre. Ez utóbbi a közös és békés atomenergia- politikák összeegyeztetésére alakult, közös kontroll alá vonva az atomenergia felhasználását is, amelynek jelentőségét nem is szükséges méltatni. 

Az EGK létrehozása volt azonban a legfontosabb momentum, ugyanis ez tartalmazza azt a négy alapvető szabadságot, amely jelenleg is az Európai Unió lényegét adja. 

Tulajdonképpen egy vámuniót hoztak létre, illetve a négy alapvető szabadságot határozták meg, amelyek a következők voltak: a javak, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának szabadsága. Csak egy konkrét következmény: megegyezés születik az élelmiszer-termelés közös szabályozásáról is, ezzel sikerül leküzdeni az élelmiszerhiányt, és hamarosan már az élelmiszer-felesleg a probléma. Ezzel szemben ugyanakkor egyes kommunista államokban szó szerint éheznek. A négy alapvető szabadságról a későbbiekben részletesebben fogunk beszélni, ezt a négy alapszabadságot viszont minden európai uniós polgárnak illene ismerni. 

Az Euratom a közös és békés atomenergia-politikák összeegyeztetésére alakult. Az 1958. január 1- jén életbe lépett EGK lett a három közösség (tehát a Montánunió, az EGK és az Euratom) közül a legjelentősebb. Később átnevezték Európai Közösséggé. 

1965-ben elfogadták az egyesülési szerződést, amely 1967 júliusában összevonta az Európai Szénés Acélközösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Euratom Közösséget, amelyek addig párhuzamosan működtek és amelyeket az egységes Európai Közösségek névvel illettek. Ettől a pillanattól kezdve beszélhetünk Európai Közösségről. 

1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával. Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. Ezzel kilencre nőtt a tagállamok száma. Ebben a periódusban újabb konkrét célokat valósít meg a közösség: a regionális politika keretében megkezdik a munkahelyteremtést és az infrastruktúra- fejlesztést célzó átutalások folyósítását Európa elmaradottabb területei számára. Növekszik az Európai Parlament uniós ügyekben gyakorolt befolyása. 

1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentben. 

Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott, ugyanis megszűntek az utolsó jobboldali diktatúrák Európában: 1974-ben Portugáliában megbukik a Salazarrezsim, majd rá egy évre Spanyolországban meghal Franco tábornok. Az EU regionális politikája keretében megkezdik a munkahelyteremtést és az infrastruktúra-fejlesztést célzó átutalások folyósítását Európa elmaradottabb területei számára (pl. autópálya-építés). Növekszik az Európai Parlament uniós ügyekben gyakorolt befolyása, és 1979-ben Európa polgárai első ízben választhatják meg közvetlenül az európai parlamenti képviselőket. 

1985-ben aláírták a schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem tagállam között.

1986-ban kezdték használni az európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként, és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt is. 

(Folytatjuk) 

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro