Európa legrégebbi faszerkezetes kútjára bukkantak Magyarországon
2018-08-03 11:25:24
Európa eddigi legrégebbi – a Kr. e. 5600-5400-ból, azaz a középső újkőkor elejéről származó – faszerkezetes kútjára bukkantak július végén Tiszakürt határában.
Egy fabéléses kút feltárásán dolgoznak Tiszakürt határában 2018. július 30-án. A hét és fél ezer éves neolit, vagyis újkőkori település feltárását a szolnoki Damjanich János Múzeum szakemberei végzik. Az ásatás két meglepetéssel szolgált a régészeknek. Az egyik, a négyszáz méter hosszan feltárt védőárok belső oldalán leásott cölöpökből álló védőpalánk nyomai, a másik a 2,9 méter mély, faszerkezetes kút, amelynek a belső falát fából készült bélés védte. Jobbra Mali Péter ásatásvezető. MTI Fotó: Mészáros János
Európa eddigi legrégebbi – a Kr. e. 5600-5400-ból, azaz a középső újkőkor elejéről származó – faszerkezetes kútjára bukkantak július végén Tiszakürt határában a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei, akik az M44-es út nyomvonalán egy hét és fél ezer éves neolit, azaz újkőkori település feltárásán dolgoznak – tájékoztatta az MTI-t az ásatásvezető régész.
Mali Péter elmondta: a feltárás három hektáros területen zajlik, a két méter kilencven centiméter mély kút alján egy jó állapotban fennmaradt ácsolt faszerkezetre bukkantak, a deszkák, valamint azok összeillesztése is megmaradt – közölte. A kút belsejében tizenhárom ládányi leletanyagot találtak, amelynek kilencven százaléka kerámia, tört fülű, vízhúzáshoz használt edény – számolt be. Kiemelte: az ilyen leletek nagyon ritkák ezen a területen, de a kutat igazán fontossá a kora teszi. A Kr.e. 5600-5400-ból származó kutat időben a Sajószentpéteren feltárt bödönkút, azt pedig egy németországi lelet követi.
A régész kitért arra is, hogy a kút faanyagát a lehetőségeik szerint kiemelték, jelenleg a Damjanich János Múzeum restaurátorműhe-lyében található, ahol konzerválás és a korát biztossá tevő természettudományos vizsgálatok következnek.
Az eddig kiásott tizennégy, egyenként több mint százhatvan négyzetméter alapterületű házával az Alföld egyik legnagyobb középső újkőkori településére bukkantak a területen – mondta, hozzátéve: az ott élő népesség az úgynevezett alföldi vonaldíszes kerámiával jelzett kultúrához tartozott. A kor lakhelyei általában két-három házból álltak, az Alföldön ritkák voltak a nagyobb falvak – jegyezte meg. A település eredetileg egy magas parton állt, az erózió húsz-harminc centiméter vastagságban elpusztította az eredeti felszínt. Egyedül a házak között talált műhelyben sikerült egy kemence maradványaira bukkanni – jegyezte meg.
Érdekességként említette, hogy az ott élők nem temetőben, hanem a házak között helyzték el a halottaikat, akik a talajpusztulás miatt ma húsz-harminc centiméterrel a felszín alatt nyugszanak. A régész elmondta, hogy a kilenc feltárt, érintetlen sírban az újkőkori szokásnak köszönhetően ritkán találnak sírmellékleteket. Ezzel szemben az egyik sír lakójának ruházatára utalnak a rajta talált, kőből készült gombok, és néhány halott arcát eredetileg okkerrel vörösre festették, ami szintén kőkori szokás – tájékoztatott.
Mali Péter arról is beszámolt, hogy a települést erős védelmi rendszer övezte, amit négyszáz méter hosszan sikerült is feltárni. A falut körülvevő árok belső oldalán ásott cölöpökből álló palánk védte a település lakóit, ami szintén ritkának számít az Alföldön – jegyezte meg.
Az újkőkor
Az utolsó jégkorszak végével (~ Kr. e. 10 ezer évvel) a klimatikus viszonyok kedvezőbbé válnak, ennek következtében az emberiség életmódja nagyban átalakul. A közel-keleti ún. termékeny félhold területén jön először létre ez a komplex életmódváltás, melynek olyan elemei vannak, mint: növények és állatok háziasítása, a letelepedett életmód, a kerámiaedények használata, a kőeszközök csiszolással való kidolgozása. Ez az úgynevezett neolitikus forradalom, mely diffúz módon terjedt el. A Kárpát-medencébe ezt az új életmódot először az ún. Körös-kultúra jeleníti meg, ami időben a Kr. e. 6000-5500/5400 közötti időszakot fedi le, ezt nevezzük korai neolitikumnak. Ezt követi a középső neolitikum, amely 5500/5400-5000/4900 közé tehető. Ezen időszak egyik meghatározó régészeti kultúrája az alföldi vonaldíszes kerámia kultúra. Magyarország területén a kései neolitikum Kr. e. 5000/4900-4500/4400-ra tehető, ezt követően egy új, nagy időszak kezdődik: a rézkor.
Az alföldi vonaldíszes kerámia kultúra
A középső neolitikum régészeti hagyatékát nevezik így az Alföld területén. A korszakra jellemzően ez a stílus az egész kontinens területén elterjed és számos hasonlóság fedezhető fel a különböző vonaldíszes kultúrák/csoportok között. Életmódjuk letelepedett, falusias jellegű. Házaik cölöpszerkezetes konstrukciók. Füzesabony-Gubakút lelőhelyen nagyjából egy tucat ilyen épület került elő, ezek 6 méter szélesek, 14-16 méter hosszúak és háromosztatúak voltak. Ahogy a vonaldíszes kerámia kultúra számos innovációja elterjedt Európában, úgy ebben az időszakban jelennek meg az első faszerkezetes kutak is (legalábbis ettől az időszaktól ismeri az első ilyeneket a régészet), melyekre egyaránt jellemző az ácsolt deszka szerkezet és a bödön típus is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
