EU-csúcs előtt

• 2011-10-18 15:21:19

• Kósa András

A mögöttünk hagyott hétvégén a G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek találkozóján ultimátumot kapott az Európai Unió. A megszokottól eltérő hangnemű nyilatkozat szerint elvárják, hogy a hétvégi EU-csúcson a globális gazdaságot fenyegető államadósságok megoldására az Unió vezetői átfogó és határozott tervet mutassanak be.

A mögöttünk hagyott hétvégén a G20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek találkozóján ultimátumot kapott az Európai Unió. A megszokottól eltérő hangnemű nyilatkozat szerint elvárják, hogy a hétvégi EU-csúcson a globális gazdaságot fenyegető államadósságok megoldására az Unió vezetői átfogó és határozott tervet mutassanak be. Ugyancsak a hétvégén közölte a The Sunday Times, hogy Kína hajlandó lenne megmenteni az európai pénzügyi rendszert, azonban az óriási pénzmennyiségen ülő ázsiai ország ehhez garanciákat vár: átfogó költségvetési reformokat és további állami kiadáscsökkentési intézkedéseket. Kína a tervek szerint a döntések fejében hajlandó lenne immár nemcsak állampapírokat vásárolni, hanem felvásárlásokat is eszközölni az EU tagállamaiban. Egy biztos, a probléma ma már nagyobb annál, minthogy Brüsszel önerőből képes legyen megoldani. És az is világos, hogy az adósságvásárlás ma már nem segít, vagyis a „nagybácsi” segítségén túl szerkezeti változtatásokra van szükség.

Az EU a szuverén államadóssá-gok foglyává vált, ami vagy államcsődhöz, vagy a bankrendszer összeomlásához vezethet. S az is biztos, hogy az adófizetők ilyen vagy olyan módon fizetni fogják a talpraállás csekkjét.

Már 2010-ben felvillant Görögország csődjének lehetősége és veszélye. Ezt követte az úgynevezett PIIGS országok (Portugália, Írország, Itália, Görögország és Spanyolország) bajba kerülése, egyre inkább világos, hogy ezen államok nem fogják tudni finanszírozni saját adósságukat, vagyis a bankok, amelyek hiteleztek nekik, ugyancsak bajba kerülhetnek.

Az első áldozat máris megvan, néhány napja Belgium egyik legnagyobb bankja, a Dexia csőd közeli állapotba került. Azonnal érkezett a döntés, mely szerint feldarabolják a bankot. A belgiumi részt államosítják (4 milliárd euróért), egyes, jól teljesítő ágazatokat eladnak, míg a mérgező eszközök egy „rossz bankba” kerülnek, amit állami garanciákkal tartanak életben (Belgium, Franciaország és Luxemburg 90 milliárd eurót különít el erre a célra). A piac most a leggyengébb láncszemet lökte ki, hiszen a bankrendszer felismerte, hogy a Dexia – amely 6,37 milliárd euró értékben már 2008-ban is kapott állami segítséget – olyan mértékben hitelezett a bajba került államoknak (államkötvényeket vásárolt), hogy a fizetésképtelenség határára került, így a bankok nem, illetve nagyon magas áron hiteleztek ennek a pénzintézetnek.

A képlet elég világos, hamarosan következhet egy másik pénzintézet, amely gyengének látszik, s csak úgy lehet életben tartani, ha az államok, s így az adófizetők mélyen a zsebükbe nyúlnak. Az államok viszont így eladósodnak, amit csak úgy tudnak megtenni, ha más bankokhoz fordulnak hitelekért. A kör pedig bezárulni látszik, az így megjelenő államok és bankok közötti „gyümölcsöző kapcsolat” olyan ördögi körré alakul, amelyből akkor van kitörés, ha valamelyik láncszem elszakad.

A kérdés inkább az, hogy Görögország (majd ezt követően a többi PIIGS tagállam) csődje, a bankrendszer összeomlása, vagy pedig egyes tagállamok eurózónából történő kilépése lesz-e az elszakadó láncszem. Múlt héten a szlovák kormány feloszlott az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) megszavazása kapcsán – igaz, a kormány bukása után a parlament végül jóváhagyta Szlovákia részvételét a pénzügyi csomagban, de a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) Párt kommunikációja egyértelműen jelezte, hogy nem egységes a mentőcsomag iránti elkötelezettség.

A Strategy Economics elemzője szerint hamarosan történelmi eseményre kerülhet sor, mégpedig egy tagállam eurózónából való kilépésére. Ez eddig is felmerült lehetőségként, de míg eddig vagy a görögök kilökése, vagy a németek menekülése jelent meg alternatívaként, a mostani elemzésben Matthew Lynn arról beszél, hogy Finnország hamarosan visszatérhet a finn pénzhez, a markkához. Az elemző szerint Finnországnak könnyű kilépni az eurózónából, hiszen költségvetési többlete van, a lakossági vagyon összértéke nagyobb, mint a kötelezettségek, az államadósság pedig a GDP 50%-a alatt van. Ebben a helyzetben a saját pénzhez való visszatérés azonnal pénzerősödéssel járna, ami olcsóvá tenné az importot, miközben a külföldi tőkekihelyezéseket/befektetéseket növelné.

Jól látszik, hogy a döntés alapvetően a politikusok kezében van, kérdés, hogy a hétvégén mivel állnak elő az európai vezetők, hogy az idei ősz ne az EU bedőléséről maradjon emlékezetes.