És megtörtént a csoda

A zsúfolásig megtelt Kultúrpalota közönsége elfogadta a magyar könnyűzene nagy mágusától a kérést, s az erdélyi lemezbemutató körúton levő Zoránnal együtt végigjárta a körtáncot, a kólót, amely a manapság egyre ritkább összekapaszkodásra biztat, ugyanakkor az életünket is jelképezi

Fotó: Bodolai Gyöngyi

A zsúfolásig megtelt Kultúrpalota közönsége elfogadta a magyar könnyűzene nagy mágusától a kérést, s az erdélyi lemezbemutató körúton levő Zoránnal együtt végigjárta a körtáncot, a kólót, amely a manapság egyre ritkább összekapaszkodásra biztat, ugyanakkor az életünket is jelképezi. Az ismert, kihagyhatatlan dalok mellett, néhány héttel ezelőtt megjelent új lemezének számaival fonta a ritka percek selyemszalagát hallgatósága köré, s varázsolta több mint kétórás zeneünneppé a sötét novemberi estét. S ha rajongói 2006-ban Közös szavak című albumának megjelenésekor azt hitték, hogy a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes-gitáros pályájának a beteljesedése a lemez, most megjelent albuma, a Körtánc mívesen kidolgozott, gyönyörűen zorános és mégis új számai bizonyítják, hogy az ellenállhatatlan körforgásnak nincsen vége. Az előadót nem véletlenül nevezik az intellektuális rock képviselőjének, hisz ezúttal is tudott valami újat mondani a bódító, zsongító nosztalgia köntösébe csomagolva. Ebben testvére, Dusán, a szép és tartalmas szövegek írója, és Presser Gábor, a jó barát zenéje segítette, egy szám erejéig Jávori Ferenc Fegya, a Klezmer Band vezetője, s a lemezre felkerült egy lendületes Zorán-szerzemény is. Előadása magával sodort, miközben a saját életén át végigpörgette előttünk mindazt, amit a XX. század végén Közép-Európában a szüleink, mi és a gyermekeink átéltek vagy átélhettek volna. Mert nemcsak nagyszerű zenész, kiváló pedagógus, pszichológus is egyben. Minden számával oktat, nevel, gyógyít, ha megértjük, átérezzük a zenén átszűrődő gondolatokat. A blues-os kabátdalt például, miszerint a szerelem szép kabát ugyan, de ritkán illik az emberre, az igazság öreg, a becsület pedig kényes kabát. És ki vonná kétségbe, hogy a szerelemnek múlnia kell, s olyankor nagyon tud fájni, de mégis újra meg újra azt hisszük, hogy „a törvény nálunk dől le majd”. Emlékeztet, hogy volt már csend és fény az életünkben, voltunk sátorozó fiatalok, s amíg létezünk, mindig keresünk valamit, a színfalak mögött pedig egészen más történet zajlik. A balladásan szép új számban, amit kilencvenéves édesanyjuknak írtak, tanít értékelni az anyákat, s intő dalt énekel az apáknak, hogy vigyázzanak, mert amikor végre idejük lesz a fiukra, akkor már azoknak nem lesz türelme figyelni rájuk. És ki vonná Zoránnak kétségbe, hogy ott fenn egészen biztosan kell egy olyan ország, amit soha nem rontunk el, s hogy ilyenkor, ha a hosszú tél közelít, hiába várjuk a májust.

Kigombolt fehér ingében, gitárral a kezében kisfiúsan kedves, férfiasan játékos, s ahogy Kern András jellemezte, „…rettentően jól öregszik (ki hinné, hogy jövőben lesz 70 éves)”. „Minél idősebb, annál fontosabb dolgokat mond”, s közben megőrzi a titkot, amitől annyira sármos, hogy zenéjének, mondanivalójának nem lehet ellenállni. Kiváló zenészkollégáival, vokális és műszaki partnereivel tökéletes élményt nyújt, előcsalogatja, megszólaltatja a sokszor rejtett, szándékosan titkolt, de mindnyájunkban erőteljesen ott élő érzelmességet. Köszönet érte, Mister Melankólia!