Smasszerkám, adj egy kis kimenőt!… Hamar újra divatos slágerré válhatott volna a mai romániai valósághoz igazított operettária, ha Gigi Becali nem köpik a levesbe.
Smasszerkám, adj egy kis kimenőt!… Hamar újra divatos slágerré válhatott volna a mai romániai valósághoz igazított operettária, ha Gigi Becali nem köpik a levesbe. Annyi hozzá hasonló dúsgazdag vagy más okból kivételezett nagymenő került és kerül még börtönbe, akiket ha virágos kedvük úgy tartja, időnként testi, lelki felüdülésre kiengedhetnek a korlátok nélküli világba, hogy tényleg örökzöld dalt kaphatnának tőlük a vajszívű smasszerek. Várható volt, hogy a hetvenkedő milliárdos lesz az első kedvezményezett, hiszen tömegek kértek enyhet bajára, bánatára, még az ortodox egyház is érte imádkozott. És egy napra ki is jött szegény. De arra is lehetett számítani, hogy nem húzza meg magát. Azt viszont talán mégse gondolták, hogy törvényből, büntetés-végrehajtási intézményekből csúfot űzve páváskodik, gigerlis zakóját az önteltségtől majd szétrepesztve, melldöngetve nyilatkozgat reggeltől napestig. Persze volt kinek, korábban is hajbókoló, minden szavát, lépését isteni megnyilatkozásként tükröző médiaköre most is mindvégig rendelkezésére állt. Az is kiderült, hogy gerincproblémái, amelyekre ez idáig panaszkodott, egyik pillanatról a másikra megszűntek, gúnyosan hahotázva jelezte, hogy csak átverés volt az egész orvosi igazolásos, nyakmerevítős színjáték. Kutya baja, mondta. Hát igen, így is gondoltuk: kutyából nem lesz szalonna. Csobánból se primadonna. Még ha úgy is viselkedik, mint egy elkényeztetett, házsártos díva. Most már bánják is, akik szabadnapra küldték, hogy nem fontolták meg jobban a döntésüket. Állítólag büntetik is ezzel-azzal, szigorúbbak lesznek hozzá. De amíg a pénz beszél… Egy darabig viszont azok is bosszankodhatnak a börtönben, akik ezután számítottak kimenőre. Túlságosan ne aggódjunk miattuk! Aggodalomra azért lehet okunk, mert a vasárnapi európai parlamenti választások jelöltjei között továbbra is szerepelnek olyan román hölgyek, urak, többnyire nagy befolyású politikusok valakii, valamii, akik semmivel sem különbek Becalinál. Ő Brüsszelben már alaposan lejáratta magát. És nyilván az országot is. Ez azonban nem látszik izgatni az idei jelöltállítókat. Miért is izgatná, gondolhatják magukban, elvégre mostanság ennek ellenére elárasztják Romániát a politikai világnagyságok. EU-s vezetők, NATO-vezérek, immár az USA alelnöke is. Jók vagyunk náluk, stratégiailag igen fontossá vált számukra ez az ország. Ha úgy adódna, meg is tudnák védeni a nagy orosz medvétől? Egyáltalán volna-e kedvük komolyabban kiállni, ha igazán létkérdés volna a tét? Erre nehéz lenne egyértelmű igennel válaszolni. Többször többfelé hiába várták reményteljesen a szabadságot hozó amerikaiakat az eltelt hosszú évtizedekben. De nagy a gyanúm, hogy nem is ezen töri a fejét Románia népe. Alighanem az a nagyobb gondja, hogy saját vezetőitől és azok siserehadától nem tudja kellőképpen megvédeni magát. A hétvégi szavazás jó alkalom lenne arra, hogy megmutassa: képes megbuktatni azokat, akik az országot és lakosságát képviselni érdemtelenek.
