Április bolondja! Igen, ezt újra beszedtük, felmásztunk a toronyba, megkérdezni, hány óra. Mindannyiunkat jól átvertek megint! És nem is csak egy napra.
Április bolondja! Igen, ezt újra beszedtük, felmásztunk a toronyba, megkérdezni, hány óra. Mindannyiunkat jól átvertek megint! És nem is csak egy napra. Nehezünkre esik jó képet vágni a dologhoz, mert nem hisszük, hogy amit mostantól tőlünk elvesznek, azt valóban a jónép javára fordítják majd, ahogy ígérik. Bagatell az egész, nyugtatgatnak az átverők, csak banikban számolandó a drágulás. Tényleg?! Sok bani sokra megy. Tegnaptól bizonyos üzemanyagtöltőknél már 41 banival volt drágább a benzin litere, pedig a 7 eurócentes jövedéki adótöbblet szerint csupán 31 banis áremelkedésről kellene beszélnünk. Attól tartok, így lesz ez az egész vonalon: gázárnál, villanyáramnál és minden másnál, ami ismét többe kerül. Szakosodott testületek hamar kiszámolták, ezután a lakosságnak mi mennyi. Ők nyilván általánosítanak. Az egyik nemzetközi piackutató például azt kérdezi a romániai extra jövedéki adó bevezetése kapcsán: lehet-e 1100 kilométerrel kevesebb? Lehet, hogyne lehetne! – bólogat buzgón szokásos pimasz vigyorával a kormányfő. A felmérés szerint évente átlagban ennyivel autózhat kevesebbet ezután egy honi gépkocsitulajdonos, ha a jövedelméből ugyanannyit akar fordítani a benzinköltségre, mint eddig. Számolgathatunk egyénileg is, elvégre mindenkinek a saját költségvetését kell átigazítania. És nem lesz könnyű az újratervezés. Vagyunk elegen, akik autózásban nem érjük el az éves 15300 kilométert és az ehhez kalkulált 1245 literes fogyasztási átlagot. De még ritkábban használjuk majd a gépkocsit. A gázzal, árammal is fokozottabban takarékoskodunk. Már át is gondoltam, milyen kedves, jó ez a kormány, az előbbi intézkedést az egészségem érdekében hozta, jobb lesz nekem, ha még többet járok gyalog. A másik kettő rosszabbul fog esni, főleg, ha eltelik a nyár. Cigarettázni nem szoktam, a dohányosok viszont komoly problémák elé néznek.
Az ital sem lesz olcsóbb, ezzel sem lesz gondom. A gyógyszer? Na, ezzel nehéz lesz spórolni! Nem folytatom, a lényeg, hogy itt nem érnek véget a drágítások. Az államfő is biztos ebben, hétfőn elég keményen ki is osztotta a miniszterelnököt és csapatát. Nem miattunk, félre ne értsük, az adódott alkalmat használta ki, hogy újabbat rúgjon politikai ellenfeleibe! Persze, mint mindig, a hasonló válasz sem maradt el. Tetszetős ez a bevált koreográfiájú ütök-kapok a kívülállónak, aki egyiküket sem kedveli különösebben. (Jaj, milyen finom vagyok!) De meg is téveszthet ideig-óráig, feledtetheti, hogy megint a mi bőrünkre megy ez a hosszú ideje jól begyakorolt, ripacskodó színjáték. Rövid időre valóban erről is, arról is elterelheti a közfigyelmet. Ám egy-kettőre felülkerekedik a józanabbik énünk, és bekapcsolja a vészjelzőt: „Figyú, haver! Április elseje ide, bolondok hónapja oda, ennek az egésznek a fele sem tréfa!” Vagy pillanatig is komolyan gondolja valaki, hogy rövidesen azon az autópályán fogunk száguldani, amely a mi 7 centjeinkből készül el a következő hónapokban?!
