Furcsa szerzet a gólyamadár. Néha kisbabát hoz, máskor kémkedik. És a lába is sárga. Az államelnököt unokával örvendeztette meg. Az egyiptomi kémelhárítást kérészéletű sikerélménnyel.
Furcsa szerzet a gólyamadár. Néha kisbabát hoz, máskor kémkedik. És a lába is sárga. Az államelnököt unokával örvendeztette meg. Az egyiptomi kémelhárítást kérészéletű sikerélménnyel. Először rakétának vélték Tutanhamon derék utódai, majd könyörtelen, vasszívű drónnak. Aztán addig vallatták, csőrét addig kalapálták, amíg töredelmesen el nem kelepelte, hogy ő egyszerűen, parasztosan Ménes, békés, mezei békaevő, akit a madárvédők nyomkövető GPS-szel láttak el, hogy tudják, vonulása közben merre jár, vagyis nem ő, hanem az ornitológusok a hibásak, ha már valakinek feltétlenül bűnösnek kell lennie. Mivel a vallatók nem hittek neki, és mindegyre testileg zaklatták, sőt aludni se hagyták, olyasmit is hajlandó volt magára vállalni, hogy titkos vágya James Bonddá válni, mi több, álmában olykor 007-nek képzeli magát. Ezért is öltözik szmokingosan, fekete-fehérbe. Azt sem hallgatta el, hogy délkeletre tartó vándorútja során kipróbálta, mennyire jó megtévesztő-képességgel rendelkezik: besettenkedett az éberség legmagasabb fokozatát magáénak tudó romániai pótérettségire, fondorlatosan puskázott, és nem bukott le! Most már érti, miért lesz annyi felkészületlen, de kellően élelmes, gátlástalan gólya az itteni egyetemeken. Ez sem volt elég. A fáraóivadékok még több adatot követeltek. Akkor elmondta: egy szép, folyóparti város felső széle fölött szállva, egy komp és valamilyen gyógyszertár, talán sörpatika között sok-sok felszabadultan éneklő, muzsikáló embert látott, a füst és a finom sültillat keveréke marasztalta volna is egy keveset, hiszen lehet, hogy még békacombot is ropogtattak ott alant. De mennie kellett, utol kellett érnie a csapatát, aztán kissé lennebb egy romos stadion közelében a fák alól éktelen hangosítással olyan curáj riasztotta el, hogy menekülőre fogta. Tömeget nem látott, csak néhány alak lézengett, azok meg folyton olyasmiket kiabáltak, hogy împreună – együtt! Erre az egyiptomiak végleg belátták, hogy nem kémmel, hanem csak egy oktondi kelepelővel van dolguk, és hamar elengedték a madarat. Még ma is száll, ha meg nem gondolta magát. Jövőre társaival együtt visszavárjuk. De ebből is tudható, hogy itt van az ősz, itt van újra. Valamikor talán a városunkban is kitavaszodik.
