Szemét dolog Vásárhely szemetes lejáratása, ez a város nem ilyesmit érdemel! Vagy éppen arra következtethetünk az eltelt hetek kukaborító, hulladékhalmozó gyakorlata kapcsán, hogy megérdemli sorsát, ha polgárai tétlenül tűrik a politikai hátterű meg ki tudja milyen más indíttatású fondorlatokat, melyek révén éppen egyik leginkább méltatott erényét, a sokat dicsért tisztaságát veszíti el?! Az ember persze hajlamos minden ilyen jelenséget felnagyítani, túlmagyarázni, olyasmit is belelátni, ami talán nincs is benne, de a szemétügy valamiképpen tényleg mindenkit érint, ha ezt nyilvánosan nem is teszi szóvá, ha pedig nem lát tisztán, vagy nem jut hozzá kellő információhoz, találgat. A média, ha nem is vehemensen, hébe-hóba foglalkozott a témával, megoldással kecsegtető ígéreteket innen is, onnan is kapott. Reméljük, most már tényleg rövidesen megoldódik a tarthatatlan helyzet, ami olyan eredményeket is háttérbe szorít, amelyek tekintetében Marosvásárhely jól áll. Az adott országos és nemzetközi általános válságállapot közepette. Ezt a realitások ismeretében illő hozzáillesztenünk. Az épülő új kórházak esetében például biztató az előrehaladás. És – a magam szakterületénél maradva – azt is elégtétellel mondhatom, hogy a megyében, a megyeszékhelyen dübörög a kultúra. Megkockáztatom a kijelentést: ez is vásárhelyi sajátosság. Egy ideje nincs nap, hogy ne árasztanának el a rendezvények. Nyilván szintbéli ingadozások vannak köztük, nem minden megnyilvánulás a magaskultúra jegyében kerül közönség elé, de a szakmai visszajelzések azt mutatják, Marosvásárhely hivatásos művészeti intézményei teljesítményükben igyekeznek a lehető legjobb színvonalat elérni. Ezt az utóbbi napokban, hetekben itthon vagy távolabb kapott elismerések is tanúsították. Sok irányból válogathatom hozzá a példákat. Első helyen természetesen azt a kivételes lehetőséget említhetem, amelynek köszönhetően az itteni irodalombarátok a Nobel-díjas Krasznahorkai László jelenlétének örülhettek. Nagy érdeklődéssel kísért estje a Kultúrpalotában, sőt az ETV jóvoltából a képernyőkön is azt is bizonyította, hogy a rendezvényszervezőknek munkájukban mindig a lehető legnagyobb kihívásokat érdemes választaniuk. Van, amikor a merész elképzelés megreked a tervezési szinten, de tudják, mire figyelmeztet a költő: dolgozni csak pontosan, szépen… Az írók, alkotó- és előadóművészek teljesítménye díjakban is mérhető. Túl vagyunk több ilyen elismerés kiosztásának időszakán, Vásárhelynek ilyen vonatkozásban is van mivel büszkélkednie. Az UNITER-díjak visszhangja már lecsendülőben, de nem bántó, ha megismétlem: a 80 éves Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Ház a blokkok között című Radu Afrim-előadása elnyerte a legjobb rendezés díját. Boros Kinga színikritikusként vehette át a George Banu-díjat. Az író Szabó Róbert Csaba a Romániai Írószövetség magyar irodalmi kategóriájában érdemelte ki az elismerést Pokoltó című regényéért június elsején. Markó Béla költő éppen ma kapja meg a Szinva Irodalmi Díjat a szépírás kategóriában Miskolcon. Budapesten holnap kezdődik a 97. Ünnepi Könyvhét és a 25. Gyermekkönyvnapok. Az ilyen könyvünnepek nálunk is hatalmas vonzerővel rendelkeznek. De persze a kiállítási „nagyüzem” is megérdemli a figyelmet. A Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportjának éves tárlata, amelyre pár hete a Bernády Házban látogattak el sokan, június 3-tól a budapesti Bartók1 Galériában látható. A kiállító 25 BMC-tag és 12 meghívott kollégájuk képei, szobrai, textíliái, fotói, más vizuális alkotásai június 21-ig nyújtanak reprezentatív válogatást a Bartók Béla úti kiállítótér két szintjén Maros megye művészeinek munkáiból. Változatos, sokszínű, gyökereiben mélyre nyúló az az összkép, amit a kiállítás felmutat. Az a gondolat és jelenség, amivel a jegyzetet kezdtem, remélhetőleg elkerüli a budapesti bemutatkozás közönségét.
