Igazoltan mulasztottam a múlt szerdai jegyzetet, Skóciában csatangoltunk egy jó héten át. Annyi nagyszerű élménnyel telítődtünk, hogy megközelítőleg sem tudom valamennyit felsorolni. Különlegességekkel nyűgözi le az embert az északi fok, titok, idegenség, amivel ez a távoli ország behálózza, és az olvasmányai, filmes benyomásai révén hangulatilag már előzetesen felsrófolja az utazót. Hamar rájön, hogy a szóbeszéd s az abból fakadó realitás, a tájat, társadalmat, hangulatot érintő elvárás részben igaz, részben nem fedi a valóságot. Érdekes módon ez nem okoz csalódást, és hála istennek még azt az ösztönös halálérzetet is sikerül levetkőznie, amit a szokatlan bal oldali közlekedés válthat ki belőle. Csak csodálkozik, hogy a skótoknak ez meg se kottyan. Persze, ha egyszer ebbe születtek bele! De nem csak ebbe. Sok dologban különböznek tőlünk, európaiaktól, szárazföldiektől. Ettől függetlenül boldognak tűnnek, és sokak harcias külsejük ellenére is igen barátságosak. Pedig még parlamenti választások is voltak az ott-tartózkodásunk idején. Semmit se lehetett észrevenni belőle. Igaz, hetekkel korábban Dániában is ezt tapasztaltam. Bezzeg az öreg kontinens keletibb tájain! Jobb, ha nem firtatjuk ezt egy ilyen rövid jegyzetben. Ami tény, májusi hőségből szálltunk fel Budapesten, három óra teltével jégkorszakba landoltunk Edinburghben. Legalábbis azt gondoltuk, hogy télies hőmérsékletbe csöppentünk, pedig dehogy, az olykor harapós szél ellenére is teljében volt a tavasz, Skócia csupa fény, ragyogás, és esős híre dacára, csábít a kinntartózkodásra, kirándulásra. Egyáltalán ez az ország mindenben csupa. Csupa sárga rekettye, mindenütt százféle szín, derű, virágpompa. Víz, hegy, erdő, legelő, kopár vagy hófödte magaslat, fjord, tó, csatorna, sok egyéb. Várak, kastélyok, romantikus épületromok, emlékművek, csatahelyek, kísértettanyák. A hegyvidék ilyen tekintetben mindent visz, de a történelmi emlékekből ki nem fogyó városokra sem lehet panasz. Azokban is teljében már az idegenforgalom. Hol itt szól a skót duda, hol amott fogják körbe a skót ünnepi öltözékben feszítő, büszkén muzsikáló köpcös zenészt. A siker garantált. Azért is, mert sokan találgatják: hord-e valamit kockás szoknyája alatt a derék férfiú. Fogadások is köttetnek ilyen tekintetben. Magam, hogy ne csak találgassam, az objektív válaszért rákérdeztem az AI-ra. A mesterséges intelligencia szerint a hagyomány úgy tartja, hogy az „igazi skót” semmit nem visel a kilt alatt, ezt nevezik „going regimental” vagy „going commando” stílusnak. A felmérések szerint azonban a kiltet viselő férfiak többsége mára feladta ezt a szokást. Egyébként egy átfogó skóciai felmérés szerint a kiltet hordók százalékos megoszlása tekintetében a férfiak 55%-a visel alsónadrágot a kilt alatt. 38 % nem visel semmit (ők a „hagyományőrzők”), és 7%-uk egyéb alternatívát választ, mint például a rövidnadrág vagy a sportalsó. Régi időkben egyes skót ezredekben kötelező volt az alsónemű nélküli viselet, voltak tisztek, akik tükrökkel ellenőrizték, hogy a katonák betartják-e az előírást. Ez azonban a modern korban már nincs így. Vagy ki tudja. A skótszoknya mindenképpen létezik. Egyesek trehányan, mások méltósággal hordják. Invernestben, a highlanderek fő székhelyén egy egész nagy szoknyaszabó (kiltmaker) szalont csodálhattunk meg. És nem csak ott van ilyesmi. A jellegzetes skót kockás gyapjúszövet, a tweed mindent eláraszt, tele vannak az ajándékboltok, emléktárgyüzletek vele, még a kulacsokat is ilyennel vonják be. És ha már kulacs, akkor számbelileg szorosan a nyomukban találhatók a whiskykóstolók, kifőzdék. Skóciának ez is nagy attrakciója. Magam persze inkább Nessie nyomát kutattam volna. Gyönyörű Loch-Ness és környéke, mindenhonnan lehet csodálni, de a szörny nem akart felbukkanni. Létezett-e valaha, vagy tényleg csak legenda? Izgalmasabb, ha reménykedünk a felbukkanásában. De nélküle sem érdemes elszontyolódni. Van ott még ezernyi szenzáció. Talán lesz még alkalmam részletezni egyiket-másikat. Csak jelzem, hogy az Outlander, A rettenthetetlen, a Harry Potter, a Skyfall, a Macbeth, a Transpotting, a Dowton Abbey sorozatok, filmek helyszínei közül is jó néhányat felkereshettünk, volna miről mesélni. Vendégszeretők a skótok, és abban az értelemben, ahogy a jellemzésükre gyakran használni szokták, a skótok nem skótok. Nem fösvények, nem takarékoskodók. A két nagyváros, Edinburgh és Glasgow legfontosabb múzeumaiba, képtáraiba ingyenes a belépés. Jó lenne, ha ezt más országokban is kiterjesztenék. A múzeumi világnap után két nappal szívesen írom ide ezt.
