Kis pénz, kis foci… Hol vagyunk ma már ettől! Akkora pénzek forognak a világ labdarúgásában, hogy egy-egy nagymenő klub éves költségvetése felér egy kisebb államéval.
Kis pénz, kis foci… Hol vagyunk ma már ettől! Akkora pénzek forognak a világ labdarúgásában, hogy egy-egy nagymenő klub éves költségvetése felér egy kisebb államéval. Romániában nem beszélhetünk éppen ekkora összegekről, de hogy óriási befektetések történtek a labdarúgásba és még hatalmasabb „kivevések” onnan, az biztos. Számos ügyeskedőnek korlátlan lehetőségeket nyújtó, kiapadhatatlan gazdagodási forrás. És ami még inkább elmondható: a futball mindazt a rosszat, elvetendőt riasztó módon önmagába tömörítve, hatványozottan mutatja fel, ami az egész tragikomikus társadalmat jellemzi Romániában. Ami azért is károsabb a kelleténél, mert a sportban és különösen a fociban még hevesebbek, fékezhetetlenebbek a szenvedélyek, mint más területeken, és kezelhetetlenebbül is hatnak vissza a közéletre. Ezt úgy írom, mint olyan ember, aki maga is sportrajongó, s nem vádolható futballellenes elfogultsággal. Nyíltan vállalom viszont azt is, hogy ha tőlem függne, drasztikusan távolítanám el a labdarúgás világából a csak enyhén is gyanús alakokat. Egyelőre ezekből van jóval több, mint a makulátlan megszállottakból.
Erőszak, idegengyűlölet, rasszizmus, csalás, szélhámosság, üzérkedés, befolyással való visszaélés, bundázás, doppingolás és még ki tudja, mi minden fedezhető fel a honi labdarúgó-berkekben. De igazából senki sem akarja felfedezni az ilyesmit. Sőt, erősebbnek tűnik a futballmaffia, mint valaha. Csoda, hogy a napokban is csupa olyan dolgok történtek a focipályákon és környékükön, amik elriasztják onnan a civilizált sportkedvelőket?! A legnépszerűbb hazai klub vicsorgó vezetője újra uszított és verekedett, hatalmi parancsra elsőligás játékost bántalmaztak súlyosan tompa agyú gorillák, elvakult szurkolók zúzták a nemzeti büszkeségnek tekintett stadion lelátóját, a steauás rajongók megalázták az éhségsztrájkoló rapidosokat, minden szinten, fórumon zajlik a szembenállók pitiáner kölcsönvádaskodása, aminek persze a botránymédia leplezetlenül örül. Mindezek ellen a valóban arra illetékesek nem tesznek semmit. A futballélet vezetői pozícióikat, fejőstehenüket féltve, egyre jobban mélyednek a tehetetlenség mind bődületesebb képtelenségeket termő mocsarába. És közben, ahogy Abszurdisztánban lenni szokott, az országot nemzetközi megmérettetéseken képviselő élvonalbeli csapatok testületileg továbbjutnak a kupaselejtezőkön! Hát akkor mit kommentálunk mi, örök morgolódók?! Valószínű az is, hogy a diadalmenetben masírozó román bajnok rövidesen kiüti a ringből a lengyel éllovast. Pedig ott már túl vannak a korruptak, a focit kizsákmányoló elfajzottak eltávolításának fájdalmas procedúráján. Ha így lesz, kies országunkban még halkabbá válik a vélekedés, miszerint a futballfertő radikális beavatkozásra, mindent kitisztító
„beöntésre” szorul. Egyelőre inkább csak azt tapasztalhatjuk, hogy kupaestéken, más steauás derbik idején a lakóhelyünk körüli kocsmákban, bárokban mind féktelenebb a hangoskodás. És kinn az utcán is a meccsek után. Előre borzongok, mi lesz itt pár hét múlva, amikor sorsdöntő vb-selejtezőn csap össze a magyar és a román válogatott! Lesznek elegen, akik addigra teljesen feszültté forrósítsák a közhangulatot. Az államfő máris megtette az első lépéseket. Nem kétlem, számos követője akad majd, aki a következő napokban rátesz még néhány lapáttal! Folytatódik bizony a hosszú, forró nyár.
