„Megint jőnek, kopogtatnak…” Nem faluvégen, kurta kocsmában, hanem Marosvásárhely főterén, a Toldalagi-palota és a ferences templomtorony között jutott eszembe a Petőfi-vers, miközben véletlenül belecsöppentem a sárga forgatagba. Az éppen berobogó kék buszhoz rohantam, és bár az ember nem szívesen szalasztja el a járatát, nagyobb volt a kíváncsiságom, gondoltam, mégiscsak illene ezt kissé körbejárni. Kopogásról szó sem volt, az aranyos hölgyek és urak hatalmas sárga luxusbuszból szálltak ki magabiztosan, hódító tekintettel, grasszálva. Maguk is talpig sárgában vagy a rikító felöltőt épp akkor magukra öltve lepték el a járdát, ahol hamar növelte a torlódást egy szónoki pulpitus, meg egy aláíráshoz szükséges kellékasztal is. Itt röpgyűlés lesz, akárki meglássa, tisztáztam hamar magamban, méghozzá hazafias, hiszen a busz oldalán is nagyban olvasható: patrióták Európában! Nyilván nem magyarul. Megértettem egykettőre, az AUR választási kampánykaravánja boldogítja az országot, és hol itt, hol ott tart leckét, megregulázva a vén kontinens politikai vezetőit. Így jutott el Marosvásárhelyre is. Mit ad isten, éppen november 15-én, a településnek egykor szabad királyi városi rangot adó fejedelem, a széles látókörű, jövőbe tekintő Bethlen Gábor születésének és halálának évfordulóján. Erről aligha volt a vendégeknek tudomásuk, ők pártjuknak újabb híveket toborzó szándékkal jöttek Vásárhelyre, ahol olyan román összefogást szeretnének elérni, amivel leválthatják a jelenlegi magyar polgármestert, és végre rendet, fellendülést hozhatnak az itt sínylődő, szegény, többségi nemzettársaiknak. A mostani látogatásuk fő célja az európai parlamenti jelöltjeik bemutatása, a jelölti listák népszerűsítése, aláírása volt. Jövőre lesznek a választások, a többi is, nem csak az uniós, de sohasem korai a kampányt elkezdeni. Ők elsőként belevágtak. A helyi jelöltek mellett velük voltak az országos vezetőségük hős kiválóságai közül is néhányan. Dan Tanasă mindenekelőtt. Van-e, ki e nevet nem ismeri? Akit csak lehet, ő azt kíméletlenül megrekcumozza. Kapott bőven dorgálást az európai fórumok valamennyi korifeusa, egy csomó olyan vád is elhangzott irányukban, amiket innen meg onnan már untig hallottunk, a függetlenségtől a szuverenitásig, korrupcióig, szenilitásig mindenfélét rájuk raktak. Az AUR-os jelöltek azért természetesen mégis odakívánkoznak, csak annak reményében persze, hogy végre majd rendet raknak Brüsszelben, Strasbourgban és másutt is, ahol kell. Ez alól nyilván Marosvásárhely sem kivétel. Mielőtt nagyon berezeltem volna, kievickéltem a lelkes járdafoglalók gyűrűjéből. Viszont amíg ismét a buszvárás gyönyörét éltem át, irodalmi beállítottságom korlátai közé szorulva, más, ide illő verssorok, könyvcímek is megkísértettek. Elsősorban a „sárga veszedelem”, amely a tinédzserkorom ködéből sejlett elő. Ki is írta? Makkai Sándor? Nem! Az ő regénye a Sárga vihar. A sárga veszedelem fogalmát sokan a bibliából származtatják. Vitatható, mondják mások. Nem tudtam eldönteni, pláne, hogy a buszom is megjelent az utcasarkon. Elmenőben egy pillantást mégis vethettem a felhevülten világló gyülekezetre. Vajon okunk van félelemre?
