Sajtótájékoztatók és honlapos információk nyomán a nagyközönség előtt is egyre határozottabban körvonalazódik a közelgő Vásárhelyi Forgatag. Sok embert megszólító, tartalmas időszaknak ígérkezik augusztus végén, szeptember elején ez az öt nap.
Sajtótájékoztatók és honlapos információk nyomán a nagyközönség előtt is egyre határozottabban körvonalazódik a közelgő Vásárhelyi Forgatag. Sok embert megszólító, tartalmas időszaknak ígérkezik augusztus végén, szeptember elején ez az öt nap. A szervezők fiatalok, lelkesek, nem kétséges, hogy mindent beleadnak, ami tőlük függ. A helyhatóságok már nem biztos, hogy olyan egyértelműen óhajtják a sikert. Láthattuk nemegyszer, miként jelentkeznek előre nem látott akadályok, ha a rendezők magyar kultúreseményekhez kérik a különben magától értetődő szervezési, anyagi vagy másféle hozzájárulást. De ne előlegezzünk semmilyen rosszhiszeműséget. Bízzunk abban, hogy a rendezvénysorozat tényleg vonzó forgataggá válik. Az elején, amikor az ötlete felröppent, voltak fenntartásaim. Minek ilyen nyárvégi kultúrnapok egy olyan helyen, ahol az év szinte minden napján két-három vagy még több magyar rendezvényre várják az érdeklődőket? Mi nem vagyunk szórványban, mint a kolozsváriak, ahonnan a kezdeményezők inspirálódtak, nem szükséges kiemelt eseménysor, hogy azon mindent egybegyűjtve hallassunk magunkról, kultúránkról. Igaz, többségben sem vagyunk, mint a sepsiszentgyörgyiek, csíkiak, hogy olyan csúcsrendezvényeket szervezzünk, amilyeneket akarunk. Több okból sem. De végül is miért ne?! Nagy egy ilyen jól sikerült kulturális megpezsdülés felhajtóereje. Szeben azóta sem veszített szervező, közönségmozgató lendületéből, vonzerejéből, amióta európai kulturális fővárosként hallathatott magáról. És a kincses város is nagyon megmozdult, mióta hasonló babérokra hajt. Nyilván nem elsősorban nemzetiségi megnyilvánulásokkal. De tőlük is eleget lehet tanulni. Ha tőlem függne, én főleg Sepsiszentgyörgytől vennék át egyet-mást. Mindenekelőtt a meghívottjaikat irigylem. Figyelni viszont az egész nagyvilágra érdemes. És jól látszik, a közönséget főleg azok a dolgok érdeklik, amelyek szokatlanok, újszerűek, a résztvevőket is minél inkább bevonva teszik élménnyé a történéseket. Úgy, hogy közben a művészi igényesség, a minőség ne sérüljön. Nem szerencsés, ha egyébként kiváló, de már jól ismert produkciók uralják a rendezvénysorozatot. Az, amit eddig tudunk a Forgatag programjáról, nem erre vall, habár a színházi műsor zömét olyan kitüntetett, díjazott előadások képezik, amelyek valóban kiemelkedőek, de már számosan láthatták mindeniket a nemrég zárult évadban vagy még korábban. Biztos jóval többen lennének kíváncsiak színészeinkre, ha újdonságokkal állnának elő. Persze nem könnyű újjal előrukkolni, miközben már a következő szezon előkészítése a fő gond. És egyáltalán, lehet bármennyi ötlet, ha a kivitelezésükhöz nincs elég pénz. Nem vagyok beavatott, nem tudom, mekkora költségvetéssel rendelkeznek mostani rendezvényünk szervezői. A honi realitást ismerve, képzelem, milyen kicsivel. Mégis kivitelezhető lenne olyan virtuális épületfestés is, amelynek látványa, hangulata világszerte sokfelé elbűvölte már az embereket. Zenével, divatbemutatóval, egyéb műsorszámokkal is szokták társítani. Mennyire jól nézne ki például a Kultúrpalotára és a régi városházára vetített szecessziós vagy más színes díszöltözet. De olyasmiket is bátrabban felhasználhatnánk, amikben Marosvásárhely köztudottan erős. Itt van, mondjuk, a textilművészek kitűnő csapata. Művészi zászlóikkal mennyivel hangulatosabbá lehetne tenni ezekre a napokra a városképet. A látványkínálathoz a keramikusok is hozzájárulhatnának egy nyilvános rakuégetéssel. Zölddé lehetne varázsolni a kopár Színház teret is. Úgy, mint máshol, ahol mezítláb járásra alkalmas gyepszőnyeget helyeznek az aszfaltra ilyenkor. És mennyi kicsit, nagyot bűvöl el, amikor hőlégballon emelkedik az égbe! Vagy mennyire magával ragadó, ha valamelyik téren tömeges tangóra tudják bevonni a gyanútlan civileket. És így tovább, ötletben nem lehet hiány. Nem szégyen másoktól átvenni, ami jó. Csak egyet nem szabad: szürke, unalmas, jellegtelen rendezvénnyel lejáratni a jó szándékú elképzelést. Vásárhelyiek világtalálkozójaként is emlegetik a mostani eseményt, remélhetőleg haza is jönnek minél többen. Legyen olyan ez az első Forgatag, hogy hallatára mindig hazavágyjanak a távolba szakadtak. De még inkább olyan, hogy mi, itthoniak úgy érezzük, valóban a miénk, érdemes volt kitalálni, megszervezni, mindannyiunkat képvisel, és tényleg megérdemli, hogy hagyománnyá fejlesszük.
