Több dologra jó a Facebook. A közhangulatot is tükrözi. A napokban azt észlelhettük a netten, hogy újra a névadás az, ami értetlenséget, nyugtalanságot, elégedetlenséget, felháborodást kelt sok emberben.
Több dologra jó a Facebook. A közhangulatot is tükrözi. A napokban azt észlelhettük a netten, hogy újra a névadás az, ami értetlenséget, nyugtalanságot, elégedetlenséget, felháborodást kelt sok emberben. Nehéz pontosan meghatározni, kiben milyen gondolatokat, érzelmeket, gyanakvásokat ébreszt a megyei tanács legutóbbi döntése, miszerint nevet készül adni Bernády György és a város két emblematikus épülete, a Kultúrpalota és a régi városháza nagytermének, de úgy tűnik, alig maradt valaki is közömbös ez ügyben, legalábbis a helybeli magyarok közül. Egyfelől azért, mert évtizedek óta tapasztalhattuk, ha magyar az ajánlott név, annak felvételét a többség hatalmi tényezői próbálják a legfurfangosabb módon akadályozni, lásd a Kossuth utca kérdését, napra készen a 2-es számú iskola vég nélküli névadási procedúráját. Másfelől olyan értelemben is bőven vannak tapasztalataink, hogy ha kettős nevet választanak valamelyik létesítménynek, az többnyire intézményvesztéssel, beolvasztással, felszámolással jár a magyarság számára. Az átkos múlt rendszer ezt alaposan kikísérletezte, az újabb alkotó módon továbbvitte. Legismertebbként hirtelen két kolozsvári példa jut eszembe: a Babeş-Bolyai Egyetem és az Ady-Sincai Líceum. Ezek létrejötte egyben két nagy múltú magyar oktatási intézet megszűntét jelentette. Itt most Vásárhelyen, amikor felröppent a termek elnevezésének szándéka, kettős névválasztásról lehetett hallani. Nyilvánvaló, hogy ebben sokan azt látják, vannak, akik a városépítő polgármester, Bernády György érdemeit igyekeznek bagatellizálni, kultuszát gyengíteni és az őt később követő Emil Dandea szerepét felnagyítani. Ne csodálkozzunk, ha ilyen gondolat felmerül. Köztudott, hogy noha a jelenlegi megyei tanácselnök szerint az utód úgy folytatta elődje munkáját, hogy „mintegy kiteljesítette az építmény kulturális és történelmi szerepét”, az impériumváltás után tulajdonképp az történt, hogy mindkét értékes műemlék épületből eltüntettek több nagybecsű magyar jelképet, művészi alkotást. Ezekből egy-kettő Lokodi Edit Emőke tanácselnöksége idején, hosszú évtizedek teltével került vissza eredeti helyére, mások ma sincsenek ott, ahol avatáskor ékeskedtek. A Kultúrpalota belseje egyébként a századik évfordulójára ismét teljes belső pompájában ragyog. Köszönet érte mindenkinek, akit ez megillet, mindenekelőtt a kezdeményező elnöknő érdemei említendők, és bízunk benne, hogy rövidesen az épületet kívülről is felújítják. Hasonlóan fontos felújítások zajlottak a tornyos házban is, ahol az új gazdák ugyancsak távolítottak el művészien kivitelezett címereket, portrékat, egyebeket, és helyeztek el oda nem illő táblákat, feliratokat. Ha már nevet kívánnak adni a díszteremnek, a régi városházában az Bernádyt illetné. Az új polgármesteri székhely Dandeának köszönhető, ott a díszterem az ő nevét viselhetné. De ne fokozzuk, egy jegyzet rövid, nincs hely a részletekre. Ellenben most jön a lényeg: a kettős névadási javaslatot a tanácsi közgyűlés nem szorgalmazta, döntése arra vonatkozik, hogy a névadási eljárás a közleményük nyilvánosságra hozatalával közmeghallgatással kezdődik, és 30 napon belül várják indoklással együtt a névadásra vonatkozó javaslatokat. Vagyis: nem elég a szóbeszéd, nem elég a ius murmurandi szerint szokásos elégedetlenkedő szövegeinket itt-ott hangoztatnunk, a facebookos vélemények se sokat számítanak. A tanácshoz beadott, érveléssel is ellátott írásos észrevételeket, javaslatokat, dokumentumokat veszik majd figyelembe a döntéskor. Magánszemélyekét, civil szervezetekét. Bizonyára a mennyiség is számít. És mérget vehetünk rá, hogy számos olyan polgári, testületi beadvány akad majd, amely egybecseng a javaslattevő kezdeményezők kezdeti elképzeléseivel! Tehát ha a magunk véleményét szeretnők érvényre juttatni, akkor az írásbeliség, a saját javaslatunk hivatalos beiktatásának kényelmetlenségét is vállalnunk kell. Ha nem így teszünk, utólag már mind siránkozhatunk.
