Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Holnaptól könyvben utazunk. Négy napon át a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár áraszt el kötetekkel, irodalmi eseményekkel. Hatvan kiadó lesz jelen a Nemzeti Színházban, mintegy kilencezer könyvcím közül válogathatunk, a kortárs magyar irodalom legjobbjaival találkozhatunk a különféle rendezvényeken. Valóságos könyvünnep, örülhetnek a könyvbarátok. Vagy inkább könyvbarátnőket kellene említenem? Az előző vásári tapasztalatok szerint a szebbik nem nagyobb érdeklődést mutat az olvasás iránt, mint mi, férfiak. Ez nem csak itteni sajátosság, tudományosan is kimutatható, általános jelenség. Az olvasáskutatók adatai arra vallanak, hogy a nők tartják életben a regényeket. Gondolom, a versesköteteket is. A világ női népességének fele olvas könyvet többé-kevésbé rendszeresen, a férfiaknak csak egynegyede. És mintha mindinkább eltolódna ez az arány a nők javára. Nem mélyedtem bele a statisztikába, de aligha tévedek, ha azt mondom, a női szerzők részaránya folyamatosan növekszik. A vásárhelyi könyvfesztiválon is hangsúlyossá vált ez a tendencia. A huszonnyolcadikon is sok írónő, költőnő érdemes a közönség figyelmére, szombat este pedig külön eszmecserén taglalják a „női” jelző mibenlétét a mai magyar irodalomban. A beszélgetés nyolc szereplője természetesen nő. Nyilván nincs ok férfiaggodalomra emiatt, hegemóniájukat különösebben nem veszélyezteti az író- és szerkesztőnők növekvő létszáma. Ha elhangzik az „író” szó, az emberek többsége még mindig férfi tollforgatóra gondol. Egyébként egyelőre és összességében a helyzet változatlan. Csak egyetlen példa erre: 1901-től, amióta az irodalmi Nobel-díjat adják, 125-öt osztottak belőle, és csupán 16 jutott írónő birtokába. Igaz, az elismerések közül a kétezres években 8-at kaptak írónők, ami ezen a téren is szemléletváltást sugall.
Tény, hogy a világ elnőiesedése ilyen vonatkozásban is érzékelhető. Ez nem baj, sőt, de fel lehet rá figyelni. A mi könyvvásárunkon is rengeteg vonzó, esztétikailag is dicséretre méltó kötettel jelentkeznek a könyvműhelyek, ez pedig azzal is magyarázható, hogy egyre népesebb a tehetséges, ötletgazdag, egyéni hangú illusztrátornő. A vizuális művészetek terén is folyamatosan bővül a gyengébb nem tábora. Pár évtized múlva felborulhat az utánpótlás-nevelés, a szakember-gyarapodás korábban megszokott trendje. A minap a marosvásárhelyi művészeti középiskolában jártam egy pályázati zsűrizésen, ott lepett meg az információ, miszerint van olyan osztály, amelyben rendkívül elenyésző a fiúk száma. A jövőkép ekképpen is furcsán kezd kirajzolódni. Igaz, a példákra ellenpélda is sorolható, a napokban nyílt megyei Szobrászati Szalonra benevezettek között csak két-három nőt találunk, ők is inkább keramikusok, mint szobrászok, de az biztos, hogy a nemek tekintetében történnek lényeges változások. Gondoljunk a tanügyben, egészségügyben, igazságügyben, sok más ügyben tevékenykedők nembeli összetételére. Persze országunk egyelőre több vonatkozásban is a rangsorok kullogói közt található, ilyen szempontból sem igen remekel! Nemrég Biró Rozália parlamenti képviselő arra figyelmeztette a közvéleményt, hogy az európai úzus szerint a választásokon a romániai pártok jelöltlistáin a helyek egyharmadát kötelező módon nőknek kellene betölteniük. És Klaus Iohannis államelnök is hangsúlyozta a nők nélkülözhetetlen jelenlétének fontosságát a politikában. Kijelentése megtételekor bizonyára még nem tudta, hogy éppen jeles politikusnők miatt kerülhet le a NATO főtitkári tisztségére eséllyel pályázó jelöltek listájáról. A The New York Times úgy értesült, hogy erre az áhított szerepre az egyik legfőbb esélyessé Kanada ukrajnai származású miniszterelnök-helyettese és egyben pénzügyminisztere, Chrystia Freeland lépett elő. De szóba jöhet Kaja Kallas, Észtország 45 éves miniszterelnöke, Zuzana Caputova, Szlovákia 49 éves államfője, Kolinda Grabar-Kitarovic, Horvátország 54 éves volt államfője és korábbi washingtoni nagykövete, a NATO volt főtitkárhelyettese is. Nocsak! Felhők a láthatáron! Valamiért hirtelen egy kedvderítő operettsláger jutott az eszembe: Lányok, a lányok, a lányok angyalok… Van valaki, aki ezt a dalt nem ismeri, cicám?