2021. május 16., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Azt hinné az ember, hogy a jelenlegi puskaporos hangulatot jobban nem is lehetne gerjeszteni sem itthon, sem a nagyvilágban. De lehet. Naponta jön valami újabb hajmeresztő intézkedés, ami pattanásig feszíti az idegeket. Elég csak az egyik legújabbat, a milliárdokat érintő futball Szuperliga ügyet említeni. Nem részletezem, aki kicsit is szurkoló, tudja, miről van szó. Alig került nyilvánosságra, máris hatalmas botrány kerekedett belőle, és a foci általános válságát jósolják miatta. Válságügyből az országban sincs hiány. Persze ezt inkább csak az érdekelt felek veszik igazán komolyan, vagy még ők sem. Annyira hozzászoktatta a politika a népet az ilyesmihez, hogy csak nagyon kevesen szívják mellre. Pedig ennek is igen káros következményei lehetnek. De harcedzett társadalmunk úgy áll a dolgokhoz, hogy majd csak lesz valahogy. Lesz? Naná! Mindig így volt. Vajon? Gondoltam, megnézem, mi történt például száz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen. Fellapoztam a város történeti kronológiáját, a Sebestyén Mihály összeállította Időtár III. kötetét. Az április 21-i napon nem történt semmi feljegyzésre méltó dolog 1921-ben. Pontosabban az akkori helyi sajtó nem tálalt földrengető szenzációt, más érdemlegest. Bezzeg, ha lett volna internet! És még mennyi minden nem volt még akkor. Másnapi hír viszont, hogy bejelentették a Meggyesfalvi Bőrgyár Rt. megalakulását. Az is hol van ma már?! Nem is rukkolok elő a hozzá tartozó többi információval. Ellenben mondom a másik akkori tudnivalót: Bernády György megvásárolja Demeter Róbert Lakodalmas menet című képét. Bernády akkor nem volt sem polgármester, sem képviselő. De már túl az impériumváltáson, túl a hosszú távollétet, hallgatást követő harcos politikai vitairatain, az Erdélyi Magyar Párt szervezési ügyeinek teljében, nem egészen egy évvel a román parlamentbe való bekerülése előtt, meglehetős aktivitást tanúsítva hallatott magáról Marosvásárhelyen. Mégis aznap ez a vérszegény esemény volt a hír. Úgy látszik, minden, ami Bernádyval volt kapcsolatos, közérdeklődésre tartott számot. A képvásárlás talán azért, mert jelezhette, hogy közeledett a mindig nagy garral megrendezett Szent György-nap, és meglephette magát egy újabb festménnyel. Köztudott, hogy műpártoló volt, felkarolta, támogatta a tehetségeket.

Demeter Róbert emléke mára elhalványult a köztudatban. Magyarón született 1876-ban, 1930-ban hunyt el, 54 évesen Gyergyószentmiklóson. Mestere a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan volt. Főleg portréfestőként tartották számon. Fontos tudni róla, hogy ő volt a Kultúrpalotában létesített képtár első őre, a budapesti Szépművészeti Múzeumtól kapott értékes anyag, illetve a Bernády-gyűjtemény elrendezésekor ő segítette a fővárosból érkezett Rózsaffy Dezsőt, hogy minden rendben legyen az 1913. októberi nyitásra. 1925-ig vezette a képtárat, az első tárgymutatót is ő készítette el. Biztos ma is vannak családok Marosvásárhelyen, akik őriznek Demeter Róbert-alkotást. A Kultúrpalota 3. emeleti állandó tárlatán bemutatott anyagból, a Bernády-gyűjtemény kiállításáról a múlt századi jeles vásárhelyi nyelvész, irodalomtörténész, műfordító, Antalffy Endréről készült Demeter-portrét ismerheti a közönség. A kollekciót Demeter Róbert Mitológia című kompozíciója és a festő önarcképe is gazdagítja. Sok helybeli személyiség arcképét ő festette meg. Vajon mi lett a Lakodalmas menettel, amelyet száz évvel ezelőtt vásárolt tőle Bernády? 

A műtárgyaknak akkor van igazán esélyük a fennmaradásra, ha intézményes keretbe vagy értő, gondos magángyűjtőkhöz kerülnek. Az eltelt években a Maros Megyei Múzeum Soós Zoltán igazgatásával igyekezett következetesen gyarapítani műgyűjteményét, magam is többször jeleztem ezt a dicséretes törekvést. Nyilván az anyagi nehézségek nem kedveznek e fontos értékőrző, értékmentő igyekezetnek. De bízom benne, hogy az illetékesek továbbra is módot találnak arra, hogy munkájuknak ez a vetülete se maradjon lefedetlen.