2019. december 14., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mire a nap kétszer felkel, zene csendül, és nem Erkel! A rigmus azonnal megkérdőjelezhető. A rím kedvéért írtam így, és azért, mert amíg ott voltunk, másféle muzsika törte meg a csendet, többnyire mulatós egyveleg és manele is. De miért zárnánk ki innen nagy zeneszerzőnk valamelyik művét? Meggyőződésem, hogy Torockón, ahol a Székelykő mögül kétszer bukkan elő a nap reggelente, a Hazám, hazám, te mindenem is hallható néha. A falu, a táj szépsége, az elődöket is valamiképpen eszünkbe juttató, lélekderítő szellem biztos ilyen zenét is előcsal a Kárpát-medence valamelyik idelátogató, fellelkesült magyarjából. Sokan jönnek az egykori bányásztelepülésre, egyre többen. Időnként alig van hely a nagy turistabuszok és a kiskocsik számára. Egy ideje Románia többségi lakói is felfedezték az építészetileg páratlanul egységes, Europa Nostra-díjas települést. Ők is elkezdték látogatni a községet. Múlt szombaton délben például egy egész motoros különítmény robogott be a központba. Meglepően sokan voltak. Felzászlózva trikolórral, a nők hímzett ingvállas népi felsőben parádéztak a bőrszerkós férfiak mögött. Nem voltak agresszívak a motorosok, csak nagyon magabiztosak, de valahogy mintha a minapi úzvölgyi látogatókra emlékeztettek volna. Ettek, ittak, vonulgattak, elárasztották az ajándékboltokat, majd diadalmasan továbbálltak. Rövid időre csend lett, majdhogynem hallani lehetett az akkorra már szorongó Torockó-rajongók megkönnyebbült sóhaját. Benéztem az egyik üzletbe, találhattak-e vajon maguknak való kínálatot. Találtak bizony! Jól látható, fő helyen a polcon a kivégzett diktátor, Ceau?escu és neje portréja díszelgett a csészéken. Fogyó áru, mondta az eladó. Szelleméből soha ki nem fogy az ország. Ezt már én tettem hozzá. Hiába, na, a pénznek nincs szaga. Senki se kényszeríti arra a boltosokat, hogy ilyesmit áruljanak. Persze a bolt dugig van magyar jellegű ajándékokkal is, piros-fehér-zölddel, a dicső múlt jelképeivel is, rengeteg giccsel, minden elfér egymás mellett. Egyébként érzékelhető, hogy van pénz a településen. Épül, szépül, gyarapodik a falu, mindenki figyel arra, nehogy elhagyja, megelőzze valamivel a szomszédja. Meg kell becsülni a vendégeket. Figyelmesek, kedvesek a vendéglátók, igyekeznek lépést tartani a korral. Pedig olykor terhükre lehet a nagy jövés-menés, zajongás, a hangoskodó sokadalom. Ugyanakkor büszkék is az értékeikre, hagyományaikra, sokféleképpen népszerűsítik az érdeklődőket vonzó látnivalókat. Ezek közé sorolható az egyre ismertebb, felkapottabb Double Rise fesztivál is. Ma kezdődik, négy nap, négy éjjel áll majd a bál. Illetve nem csak. Ahogy a fesztivál hirdeti magáról: „A Double Rise zene, művészet, irodalom. A Double Rise természet... A Double Rise egyszerre mainstream és alternatív. Itt a pop, a folk, a rock, a slam poetry és az elektronikus zene könnyedén megfér egymás mellett. Sőt! Együtt élnek igazán.” A nagyszínpadi koncertek mellett számos alternatív helyszínnel is készültek. Lesznek komolyzenei koncertek is. Na ugye, még Erkel is talán! Slam poetry bajnokságot, kiállításokat, könyvbemutatókat, színházi előadásokat is ígérnek. Ez is lesz, az is, itt is, meg ott is, hogy végül mégis mindenki ott kössön ki, ahol a látogatók a leginkább kedvelik: a Nagy Vajornál, a Tilalmas alatt!