Barátaival ünnepelte a rádió világnapját hétfő este a Marosvásárhelyi Rádió. Zsúfolt volt a 3-as stúdió, szinte minden meghívott jelen volt.
Barátaival ünnepelte a rádió világnapját hétfő este a Marosvásárhelyi Rádió. Zsúfolt volt a 3-as stúdió, szinte minden meghívott jelen volt. Mintegy hatvan vendéget köszönthettek a magyar adás szerkesztői. Jelzésértékű a népes jelenlét: nemcsak formális a barátság, akik ott voltak, komolyan veszik a Rádió szlogenjét – Értünk van, rólunk szól –, és kellőképpen értékelik is azt. Ezt mindenki elmondta, amikor körbejárt a mikrofon, személyes emlékekkel, hangulatos kis sztorikkal tarkítva a méltatást. Lelkészek, orvosok, írók, művészek, szerkesztők, tanárok, egyetemi oktatók, jogászok, gazdasági szakemberek, menedzserek, edzők, civil szervezetek vezetői, kommunikációs szakértők, pszichológusok szólaltak meg, sorolni is alig lehet valamennyi szakterületet, amelyet a jelenlevők képviseltek. Hatalmas és szerteágazó szellemi potenciál, örülhetnek a rádiósok, hogy ilyen közmegbecsült kiválóságokat tudtak maguk mellé állítani. Akik ott voltak, mindannyian az adások rendszeres szereplői, többségük állandó külső munkatársként, tanácsadóként kapcsolódik valamelyik műsorhoz. Jól kamatozik ez a hallgatók felé. Abban pedig nincs hiány. Illetve mégis, bizonyos szegmensekben. Erről majd később ejtek pár szót.
De ügyeljünk, ne kezdjek szakkifejezésekbe bonyolódni. Csak azért használtam a szegmens fogalmat, mert felmérésekben, statisztikákban gyakran találkozunk vele. Felmérési eredményeket pedig ezen az esten is hallhattunk, láthattunk kivetítve. Nem sorolok számadatokat, maradjunk a lényegnél: az arra hivatottak kimutatták, az erdélyi magyarság köreiben magasan a marosvásárhelyi a leghallgatottabb rádió. Ezt persze eddig is sejtettük, de olykor nem árt hitelt érdemlően is kijelenteni. Idősebb vidékiek, székelyföldi falusi emberek alkotják a rádiós közönség, a hallgatóság nagyobb hányadát. Mondjuk ki, hiszen visszajelzések is sűrűn megerősítik, sokan szeretik a vásárhelyi rádiót, ráhangolják a készülékeiket reggeltől estig. Kuriózumot is láthattunk a kivetítőn. Felmutatták azt az arcot, amellyel az általános értékelések szerint a Marosvásárhelyi Rádió jelenleg azonosítható. Ez egy közepesen szituált, értelmiséginek tűnő, joviális, megbízható, középkorú városi férfi arca. Kissé szépítve a dolgokat, a rádiósok fantomképként a világsztár George Clooney portréját használták. Persze ha a szerkesztőkre gondolunk, kedves, ifjú hölgyek arca is könnyen feltűnhet a képzeletbeli láthatáron, hiszen a műsorvezetők ma már nem csak hallhatóak, folyamatosan láthatók is a világhálón az online adások jóvoltából.
Sokat változott a rádiózás, vannak országok, ahol már ki is iktatták ennek a műfajnak a hagyományos formáit, szokásrendjét. Mi még távol állunk ettől, de a változás itt is nyilvánvaló. A Marosvásárhelyi Rádió jövőre ilyentájt tölti a 60. évét. Szép kor bizony, de nincs ok csüggedésre. Lelkes, felkészült a rádiós-utánpótlás. A mostani összejövetelen a külsősök között is dominált az ifjabb nemzedék. Ott ülve szoros karéjukban, eszembe jutott, hogy milyen nagynak érzékeltem ezt a most szűknek látszó stúdiótermet 1968-ban, amikor a próbafelvételen egyedül szorongtam ott a mikrofon előtt. Amikor riporternek felvettek, még nem voltam 25 éves. Aztán elkezdődött a terepjárások végeérhetetlen sora. Úgy ismertem meg Székelyföld minden szegletét, és szereztem meg megannyi nagyszerű ember ismeretségét, barátságát. Jó volt róluk rendszeresen tudósítani. Rengeteg élménnyel lettem így gazdagabb. Ma már ritkább ez a gyakorlat a közszolgálati rádiónál. Könnyebb a telefonhoz nyúlni. De személytelenebb is. Mindkét fél veszít valamit ezzel az új szokással.
Egy röpke jegyzet nem alkalmas még csak érinteni sem a rádiózás minden erényét és hiányosságát. Azt viszont még elmondom, hogy majdnem minden beszélő nosztalgiázva emelte ki, hogy annak idején, gyermekkorában a nagyszüleinél került először kapcsolatba a Marosvásárhelyi Rádióval. És ma? Egyáltalán, itthon vannak-e még az unokák? Járnak a nagymamához, nagytatához? S hogyha igen, rá tudjuk-e venni őket, hogy a rádióra is figyeljenek? Erre céloztam a fentebbiekben. Vészjelzés, ajánlás ilyen vonatkozásban is felmerült a világnapi összejövetelen. A gyerekekre, iskolásokra, egyetemistákra az eddigieknél jobban oda kell figyelnünk. Őket is részesítenünk kell mindabból a jóból, amit a komoly, sokoldalú, igényes, emberközeli rádiózás kínál. Ezen a téren nem állunk valami jól, a marosvásárhelyi rádiósoknak is magasabb fokozatba kell kapcsolniuk. Kitartást és jobbnál jobb ötleteket kívánok hozzá!
