Múlóban március. Eseményekben alighanem ez a leggazdagabb hónap Marosvásárhelyen több mint negyedszázada.
Múlóban március. Eseményekben alighanem ez a leggazdagabb hónap Marosvásárhelyen több mint negyedszázada. Mondanom sem kell, miért. Ebbe most ne menjünk bele. Tény, hogy exportálni is képes rendezvényeket. Például Budapestre. A napokban akarva-akaratlanul ilyen megnyilvánulásokba ütköztem a magyar fővárosban. A szándékra vonatkozó szóösszetétel nyilván csak amolyan mondás, hiszen több vásárhelyi érdekeltségű programról eleve tudtam, többségük történésein otthon részt is vettem, de ha itt vagyok, kíváncsi is voltam a fogadtatásukra. Úgy jártam, mint Vásárhelyen, átfedések miatt lemaradtam egyikről, másikról. Bosszankodás helyett ezt most úgy vettem, mint annak a jelét, hogy íme, városunk magyarságának milyen nagy a szellemi potenciálja, Budapesten is meg tudja teremteni önmaga konkurenciáját. Persze, itt amúgy is hatalmas programkínálatból válogathat naponta a közönség, igazán érdekesnek, vonzónak kell lennie annak a marosvásárhelyi szereplőnek, aki népes hallgatósággal szeretne találkozni. Gálfalvi György ilyen. Március 18-án zsúfolásig telt az Örkény István könyvesbolt Kacagásaink című kötete bemutatóján. Markó Béla, Szűcs László, Kőrössi P. József ajánlotta az emlékiratokat a jelenlevők figyelmébe. A szerző is vallott, felolvasott az élete jelentős hányadát meghatározó diktatórikus korról, a szekus le- és kihallgatásokról, a rendszerváltás utáni társadalmi válsághelyzetekről, az erdélyi magyarok sorsáról, a vásárhelyi életérzésekről. Kifejtette, hogy úgy véli, „múltunk nem mögöttünk s még csak nem is alattunk van, hanem mellettünk”, sőt egyre inkább úgy érzi, hogy mindaz, amit leírt, előttünk van. Jeles budapesti író-, költő-, kritikus-, szerkesztőkollégák, barátok voltak a teremben, kedvező volt a fogadtatás, érződött, hogy ráhangolódtak Gálfalvi György gondolataira, visszhangra találtak intelmei. Érdekes, hogy nem sokkal a könyves est után olvastam egy olyan kiállítási krónikát, amelyet írója úgy fogalmazott meg, mintha magyarországi titkosszolgálati jelentés lenne, és tartótiszti megrendelésre készült volna. Természetesen nem a Kacagásaink hatására született, de jelzi, hogy a vásárhelyi kötet határokon túl is aktuális kérdéskört érint.
Jóval kevesebb elszármazott marosvásárhelyivel találkoztam a könyvbemutatón, mint ahányra számítottam. Sokan közülük az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány Sándor-köszöntő összejövetelén lehettek, amely a Magyarság Házában zajlott ugyanakkor. Kemény Endréék Hunyadi Sándor, Kacsó Sándor, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Tavaszy Sándor alakját, életművét idézték föl, és a Várvédő Erdélyi Helikon Irodalmi Füzetek friss számát ismertették, pályázati díjakat osztottak fiataloknak. A hét első napján pedig már Kincses Előd találkozott az érdeklődőkkel ugyanott. Keresett könyve, a Marosvásárhely fekete márciusa magyar és román változatának 3. kiadását, az angol nyelvű kötet 2. kiadását mutatták be. A németországi Borisz Kálnoky méltatta a kiadói eseményt.
Korábban tíz jelentős kortárs képzőművész Frissen című kiállításán az egykori vásárhelyi MAMŰ-s Nagy Árpád Pika újabb munkáit láthattam (Rög)eszme címen egybegyűjtve a Műcsarnokban. A művek arra utalnak, hogy alkotói útkeresése újabb fázisában „az eszmék újbóli felhasználását” kutatja a festő, a konceptuális művészet újragondolása foglalkoztatja Pikát. Színházi berkekbe tévedve is hevesebben dobbanhat a vásárhelyi szív. Lépten-nyomon óriásplakátok hirdetik a Thália Színház új sikerét, az Amerikai bölényt. Nem csak az előadás két sztárja, Csányi Sándor és Szervét Tibor örülhet ennek. A David Mamet színművét fordító Székely Csabának, a rendező Sebestyén Abának, valamint a díszlet- és jelmeztervező Bartha Józsefnek is nagy része van abban, hogy a nézők már hosszú időre előre megvásároltak, lefoglaltak minden jegyet.
A mai könyvpremierre, amelyet szintén Budán a Litea könyvszalon lát vendégül 17 órakor, nem szükséges jegyet váltani. A Lector Kiadó újdonsága mindenképpen megérdemli a figyelmet. Berekméri Árpád-Róbert kötete fontos mű. A „Lesz még kikelet!” A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály a második világháborúban (1940–1945) című kiadványt prof. dr. habil Szakály Sándor méltatja. A szerző a fiatal vásárhelyi történészek kitartóan dolgozó csapatának egyik markáns képviselője. Jó tudni, hogy a történelem tudományos igazságaiért városunk több tehetséges polgára ily módon is kiáll. Persze attól még nehezen tűnik el tudatunkból a keserű tapasztalatok szülte kérdőjel, amelyet képzeletben a Lesz még kikelet cím mögé helyeztünk. Hátha a fiatalokban már nem élnek ilyen kétségek. Hátha mégiscsak nekik lesz igazuk valamikor!
