„Április bolondja felmászott a toronyba.” Na, ez a baj! Itt mindenki fenn szeretne lenni, lehetőleg a csúcson.
„Április bolondja felmászott a toronyba.” Na, ez a baj! Itt mindenki fenn szeretne lenni, lehetőleg a csúcson. Ezért bármit, akár gazságot is elkövet. Közben azt se tudja, hány óra. A legszomorúbb, hogy nincs is aki megmondja neki. Ki képes csalhatatlanul, hitelt érdemlően meghatározni, pontosan hol tartunk? Aki esetleg tudhatná, az se mondja meg. Az információt megtartja magának. Ezzel is fennebb léphet, mint a többiek. Ez egy ilyen ország. Fél tizenkettő? Jól hangzik. De mihez képest? Pár napja ilyenkor még fél tizenegy volt. És ha két órával vittük volna előre a mutatót? Nyelnénk egyet, és azt is elfogadnánk. Mert nekünk akármit beadhatnak, előbb-utóbb úgyis beletörődünk. Ezért tartunk ott, ahol. Hol is? Mondom, senki se tudja! Azt se, hogy ma éppen mivel tréfálnak meg. Jót nevetünk, ha valamivel szellemesen ugrasztanak, bosszankodunk, de jó képet vágunk, ha durvább az átejtés. Egy nap lehet az ember április bolondja. De az össznépi átverés olyan folyamatos, hogy már szinte észre se vesszük. Erre játszik rá a nagy ködösítés, amit az államgépezet, a pártok, a parlament, a hatalom, az ellenzék, a gátlástalan média, a szóbeszéd ésatöbbi produkál szüntelenül. Az „igazságszolgáltatást” külön nem említettem, az annyira be- és kiszámíthatatlan lett az utóbbi hónapokban, hogy mindennél és mindenkinél fennebb valónak tűnik. Felmászott a toronyba? Ma mi következik, ki következik? Eseményteljes nap ígérkezik a Tisztelt Házban, lehet ott még meglepetés. Persze ne higgyük, hogy csak mi vagyunk az április elsejei szokás rabjai. Az angol All fools Day-nek, minden bolondok napjának nevezi a mait. Ez áll a mi megnevezésünkhöz a legközelebb. A franciák Poisson d'Avril-nak, áprilisi halnak keresztelték április bolondját. Egyébként talán éppen tőlük származik a világon sokfelé elterjedt tréfacsinálás hagyománya, amelyet a sajtó, a média is előszeretettel felkarolt. IX. Károly király 1564-es rendelete nyomán az addigi április 1-jei évkezdet áttevődött január 1-re. Igen, történtek ám meredek dolgok a világban korábban is! Csak amúgy kapkodhatták a fejüket a megtréfált népek. És akkor a román állam még nem is volt a láthatáron. Ezért próbáljuk olyan nagy garral behozni a lemaradást? Nyilván nem vagyunk kivételek. A jelenkori Itália is hosszas folyamat révén vált egységes állammá. Igaz, ők jóval előbbre tartanak, ott már nem ördögtől való az etnikai alapú autonómia. De a beugratást ők is kedvelik. Náluk ugyancsak áprilisi halnak ( Il pesce d'aprile) hívják e nap becsapottjait. Vajon azért, mert ha átvernek, hirtelen csak tátongani tudunk? Találgathatunk. A lényeg, hogy maradjunk humorunknál. Én tartom magam a gyermekkoromban tanult versike bölcsességéhez: „Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő.” Az egyik én lehetek. Persze, hogy a kérdező.
