Farkas! Farkas! Kezdünk úgy járni, mint a farkast kiáltó pásztorfiú. Annyi a figyelmeztetés, hogy már nem is tudjuk komolyan venni.
Farkas! Farkas! Kezdünk úgy járni, mint a farkast kiáltó pásztorfiú. Annyi a figyelmeztetés, hogy már nem is tudjuk komolyan venni. A meteorológusok folyton sárga vagy narancsszínű jelzéssel riasztanak, nehogy őket hibáztassák, ha az időjárás rendkívüli dolgokkal lep meg. Mondjátok csak, mondjátok! – gondolják az autósok, és ki-ki cselekszik saját belátása szerint. A város- és országgazdák, útfelelősök ennyit sem tesznek, ha hirtelen jön és nagy a természeti csapás, a lakosság, az utazóközönség nézheti magát. Milliószor így jártunk, nem lesz másképp ezután sem. Vészjelzéssel viszont tele a hócipőnk, napokon át élen voltak a médiában. Egyebet is közzétettek, de maradjunk az előrejelzésnél, a jóslatoknál. Felfigyeltem például arra, amit az online filmes piac mind hatalmasabbra növő királya, a Netflix cég ügyvezetője a napokban a közeljövőre vonatkoztatva előrevetített. Reed Hastings kijelentette, hogy a hagyományos tévétársaságoknak mindössze másfél évtizedük van hátra, az új technológiák agresszív előretörése miatt a tradicionális műsorszórás tizenhat év alatt befuccsol. Máris bánhatják a fölösleges energia- és pénzpocsékolást azok, akik az ellenállhatatlan Black Friday, a népizgató fekete péntek alkalmával öldöklő közelharcot vívtak a kedvezményes tévékészülékekért. Nem nálunk persze, itt a dolgok lassabban, nehezebben alakulnak. Emlékszünk jól, mit jósolt szegény megboldogult Brucan, a nagy jövőbe látó: a rendszerváltás után Romániának húsz évre lesz szüksége, hogy némiképp összeszedje magát, és kilábaljon a posztkommunista zűrzavarból, összevisszaságból. Tévedett. Negyedszázad is eltelt a 89-es változások óta, mégsem vagyunk sehol. Illetve majdnem ugyanott, ahonnan indultunk. Talán most megmozdult valami. Talán. Az biztos, hogy az általános fejetlenséget, a politikai, társadalmi abszurditás térhódítását nagyban elősegítő gátlástalan tévés hírcsatornákat „sárga lappal” figyelmeztetik. Azért az idézőjel, mert nem feltétlenül olyasmire kell gondolnunk, mint amit a futballbíró mutat fel a szabálytalankodó focistának. Inkább olyan börtönlehetőségre, amilyet az Antennák milliárdos ura már megtapasztalhatott. Olvasom, hogy elkötelezett hívét, az Antena 3 nagy manipulátorát, Mihai Gâdeát a pénzügyesek beperelték, mert jelentős pénzösszeggel károsította meg az államot az egyik cége ügyében indított csődeljárás során. Nem biztos, hogy ettől megriad, és valamennyire visszafogja magát ezután, bár eléggé meggondolkoztató lehet, mennyi fontosnak, befolyásosnak vélt embert vesznek mostanság őrizetbe. Hogy előbb-utóbb kijönnek, és gazdagon élik tovább a világukat? Igen, ez bizony gyakran megtörténik. De mégsem lehet leányálom valamelyik börtönben raboskodni, még ha a „menőknek” netalán kiváltságos körülményeket sikerül is kiügyeskedniük. Tudható, akárcsak az időjárás, az igazságszolgáltatás is kiszámíthatatlan. Ki tudja, kire mikor sújt le váratlanul. Született is egy mondás, amely felsőbb körökben a napokban jött divatba: Jobb, ha ma kizárnak, mintha holnap bezárnak. Kétségtelen az aranyköpés igaza és aktualitása. Ez azonban már egy másik történet.
