Erős paprika, pálinkával
2012-01-03 16:20:37
- Bölöni Domokos
– Ha azt hallom, hogy valakit támogatnak, nekem rendszerint egy gyermekkori kép ötlik fel az emlékezetemben – tette le az újságot Motyogi úr, és ártatlankék tekintetével próbálta átölelni az egész világot.
– Ha azt hallom, hogy valakit támogatnak, nekem rendszerint egy gyermekkori kép ötlik fel az emlékezetemben – tette le az újságot Motyogi úr, és ártatlankék tekintetével próbálta átölelni az egész világot. – A nagybátyám, akit Harsogó Józsinak becéztek, élete utolsó éveit egy kiskocsmában töltötte, reggel még a saját lábán ment oda, estefelé pedig már ketten, sőt néha többen is támogatták. Aki minálunk támogatásra szorult, arról mindenkinek megvolt a markáns véleménye – tette hozzá, és a pohara után nyúlt. Néhány megrögzött politizáló ült a társaságban, egyikőjük sem bírta odahaza várni az újesztendőt. – Én ilyenkor, két ünnep között, mindenkinek megbocsátok, akkor is, ha semmit sem vétett – folytatta –, de az újságot olvasva s a rádiót hallgatva s a tévét nézve egyre inkább az a határozott meggyőződésem, hogy a teljes elzüllés felé halad a világ. Hallották az imént azt a szerencsétlent, aki filléreket koldult asztalról asztalra járva, még ő itt a leghitelesebb perszóna, hiszen azt nyilatkozta, hogy már az úristen sem támogatja. Erre mit válaszolt a csapos? „Szponzoráljon meg téged Belze Bubi!”, s úgy rúgta ki, hogy Cristiano Ronaldó belepirulna.
– Nem értem, kérem, mi történik a társadalomban. Miért állunk a szakadék szélén, ha ilyen összetartó, egymást segítő társadalom vagyunk? Hiszen itt mindenki mindenkit messzemenően, feltétlenül és nagylelkűen: támogat!… Bölcsődétől az egyetemig s még tovább: mindenki mindenkit támogat. Itt van fehéren-feketén, kérem. Úgy látszik, sosem elég korán kezdődik a lecsúszás, hiszen íme, utcagyerekeket támogat az Ejnyebejnye Alapítvány. Egy képviselő szerint az ellenzék bandákat támogat. A segélyszervezetek is tintásak mind, azt olvasom, hogy azokat is támogatja az egyik televízió. Pityókosak lehetnek a sportolók, hiszen őket aztán csaknem mindenki támogatja. Sőt az alapítványok is alaposan felönthettek a garatra, ha egyszerre tizenkét önkormányzat döntött a támogatásukról. Kérem, minálunk még a szélhámosok is isznak, hiszen az egyik fővárosi lap címoldalon hozza, hogy csalókat is támogat a törvény!… A fiatal kutatók sem képeznek kivételt, ha az Európa Tanács támogatására szorulnak. Nem tudom elképzelni, hogyan képesek illuminált állapotban feltörni az adatbázist a hackerek, akiket direkt az amerikai hadsereg támogat. Azt látom a reklámban, hogy már a csengőhangokban sem lehet bízni, azok is be vannak spriccolva, hiszen itt áll, hogy saját csengőhangokat támogat a Mum. Hát hülye ez a Mum, hogy holmi korhely csingilingikre költi a pénzét? Aztán ugyebár a kormány. A kormány is be lehet csiccsentve, ha mindent támogat, ami helyi és hazai. Ajaj, uraim, itt mindenki annyira kótyagos, hogy nem lehet meg egy percig sem istápolás nélkül.
– Mindennek a teteje, kérem, hogy már az örömlányok sem kellenek, ha józanok. Nézzék ezt a kedves társkereső hirdetést: „Szívesen támogatnék két csinos, fiatal, szexkedvelő hölgyet, akik csupán az anyagi helyzetüket szeretnék megjavítani, és ezért cserébe partnerei lennének alkalmanként egy gáláns úrnak.” Micsoda perverzitás ez, kérem, direkt beivott nőket keresgélni a világhálón…
Motyogi úr újfent végighordozta ártatlankék tekintetét a társaságon, s hogy senki sem töltötte újra a poharát, saját zsebből szponzorált magának még egy deci biharit.
– Az egész glóbusz attól hangos, hogy támogatni kell az időjárást, mert felöntött a garatra, és elszaladt vele a Föld. És támogatják is, kérem. Amikor bemondják a hóvihart, a tornádót, az árhullámot, mindig akad legalább két támogatója a meteorológiának, holott az már annyira pocsolyarészeg, hogy földön túli energiákkal sem lehet lábra állítani.
– Csak engem nem támogat senki – sóhajtotta Motyogi úr. Pedig mennyire elkelne énnálam is. Ha a hexensusszomat egy kicsit megfinanszérozná a lumbágóm, ha a reumám a köszvényem mellé állna, ha a langyos ecetes víz a hajkorpám mellé állna. Ha az epekövemet szétporlasztaná a mennyei lézersugár…
– Van azért jobb hír is – vette ismét kezébe a lapot. – Nézzék csak: itt áll, hogy bármilyen hihetetlen, az egyik operaénekes immár húsz éve nem evett meg egy tányér gőzölgő levest vagy egy jó magyaros pörköltet… Kérem, ez engemet szíven talált. Mintha csak rólam írták volna…
– Nahát! – szörnyülködtek a társak. – És vajon miért csinálja?
– Azért nem eszik olyasmit, mert a főtt étel bántja a hangszálakat. Ezt Pavarottitól tudja. De nem csak ő nem fogyaszt meleg élelmiszert az operaénekesek közül. Az argentinok világhírű tenorja, José Cura, aki egyébként jó barátja, szintén megvonja magától a meleg ételeket. A dalnok már annyira hozzászokott, hogy nem hiányzik. Kimondottan finom nyers ételeket fogyaszt. Általában szárított húsokat, zöldségeket és gyümölcsöket. Az egyik kedvence a szusi. Persze nagy ritkán azért kikirúg a hámból; olykor sült kacsával delektálja a gyomrát.
– Talán azért nem kamelja a főtt ételt, mert nincs nő, aki főzne rá – vélte egyik jobban informált italos. – Bizonyára már senki nem áll vele össze. Megfizetni pedig nem tudja a vendéglőt vagy a hozatott kaját, ezt is lenyilatkozta már többször.
– Ojjé – szörnyülködött aztán a hírolvasó. – Ez az illető nemcsak főtt ételt nem vesz magához, de harminc éve egy korty alkoholt sem ivott! Halk borzongás remegtette meg a levegőt.
Pfúj – fejezte ki a közhangulatot egyikük. – Én a magam nevében mindenesetre ünnepélyesen elhatárolódok tőle.
– A mi nevünkben is! – Felsorakozott a közhangulat.
– Van azonban egy gyöngéje: a nyalánkságoknak képtelen ellenállni – makacskodott a jobban informált sorstárs. – Édességet eszik, sőt csokikrémet is zabál. De csak olyat, amelyben nincs összefőzve a krém. A sütemények közül pedig a Rigó Jancsi a nyerő.
Ezen egy ideig el lehetett mélázni. Aztán a kályha mellől átszólt egy rezes hang. – Nyugodjon Gregor József erős paprikát evett pálinkával. Mégis többre vitte.
– Igen, igen – kommentelt a jobban infózott. – Köztudva volt, hogy Gregor József imádta a fűszeres, magyaros ételeket, az erős paprikát pedig különösen. Emellett dohányzott is… És ő aztán tényleg világhírű és tényleg operaénekes volt.
– Ja. Gregornak volt támogatója. Ezt az édesszájút meg már a cukrászipar is cserbenhagyta.
*
Ülnek a langyos kocsmai menedék óvó takarásában, két porszívózás és hat üres pohár között, hallgatagon. A csapos bekapcsolja a tévét. Jóleső érzéssel veszik tudomásul, hogy nemcsak ők, hanem immáron minden csatorna másnapos – hiszen éppen azt közli egy sármos lédi széles mosollyal, hogy a műsor támogatója a…a…a…
A réztrombita ismét visszaszól a kályha mellől.
– Tessék mondani, a sült kacsa az nem „főtt étel”?!
