Eredményes volt a nyári munka Mikházán

Kutatnak, terveznek, építenek, oktatnak

Múlt héten zárult a Maros Megyei Múzeum limeskutató központjának szokásos nyári tanásatása a mikházi római erődítmény romjainál. A nemzetközi részvétellel zajló munka eredményes volt, ugyanakkor ezzel párhuzamosan további elképzeléseket készítenek elő; érdekes építészeti ötleteket is találtunk a településen.

A múzeum munkatársai újrakezdték az ásatásokat az egykori római fürdő épületénél, míg a katonai tábor területén a parancsnoki épület feltárását folytatták. A tanásatáson Kolozsvárról, Budapestről és Berlinből érkezett mintegy 50 fős vendégcsapat, egyetemi oktatók és hallgatók, régészek, geofizikusok, építészek, akik a megyei múzeum csapatával együtt dolgoztak a 2013 óta folyó helyszíni feltárásokban. Az idei munka az erőd belső udvarára és gyűléstermére összpontosított, ezúttal egy nagyobb, mintegy 500 négyzetméteres szelvényt nyitottak meg. A cél az volt, hogy a 3. századi rétegekhez köthető leleteket vizsgálják meg a többször átépített és valószínűleg százötven évig fennálló parancsnoki épület területén – vázolta fel a Népújságnak Pánczél Szilamér régész.

Gazdag a leletanyag

Ez volt a katonai tábor legkiemelkedőbb épülete, amely a katonai egység adminisztrációját is szolgálta, a parancsnok székhelye, törvénycsarnok, irodák, irattár, raktár kapott benne helyet, ezért a kétszintes basilicát meszes habarccsal építették kőalapozással, illetve megfelelő padlószintekkel, míg az udvart körülvevő mellékszárnyakat, raktárakat mészkő hiányában könnyűszerkezettel, vályogból és kőből készült alapra építették. Az egység parancsnoka általában egy fiatal arisztokrata volt, aki néhány év alatt itt megtanulta a hadsereg működését, hogy Rómába visszatérve fontosabb tisztségeket tölthessen be.

A nyári ásatásokon gazdag leletanyag került elő, megmunkált csonttárgyak, üvegedények töredékei, pecsételt téglák, bronz és nemesfém ékszerek, érmék, amelyeknek nem kimondottan anyagi értékük van a régészek számára, hanem összefüggéseiben magyarázzák meg az adott kort. A leleteket jegyzékbe veszik, megtisztítják, később restaurálják.

Megteremtik a látogatói körülményeket

Az ásatások közelében a megyei tanács néhány éve két parasztportát vásárolt meg a régészeti park számára. Ez azért volt fontos, mert ezen a helyen állt az egykori katonai erődítmény egyik – időközben feltárt – saroktornya. Most geofizikusok végeztek itt felméréseket, hogy a régészek alaposabban feltárhassák a két udvart. Ugyanis a megyei tanács a járvány utáni országos újjáépítési terv (PNRR) révén mintegy 2,1 millió eurós támogatást szerzett a régészeti park fejlesztésére. Ebből három beruházást valósítanak meg. Két, máshol megvásárolt és elbontott csűrt fognak felépíteni; egy épület a tulajdonképpeni látogatói infrastruktúrát teremti meg: lesz benne jegypénztár, mosdók, ajándéktárgy-vásárlási lehetőség, múzeumpedagógiai terem, az emeleten pedig kiállítóteret rendeznek be, ahol a mikházi leletanyagot mutatják be. Eddig nem igazán volt lehetőség látogatók fogadására, ha eltekintünk attól, hogy van ugyan két időkapszulának nevezett kisebb kiállítótér, valamint idén a Múzeumok éjszakájára az ásatások mellett egy faszerkezetet is felépítettek, ahol az itteni feltárások és tervezett bemutató célú újjáépítések tervei vannak kifüggesztve. Eddig csak a fesztiválok, kisebb rendezvények alkalmával tudtak látogatókat fogadni, a jövőben ezt rendszeressé és szervezetté tennék az új helyszínnel. A szomszédos telken újjáépülő másik csűr a régészeket szolgálja, itt kutatóközpontot hoznak létre. A harmadik objektum a feltárt saroktorony volumetrikus újjáépítése lesz, azaz az egykori építmény formáját és méreteit mutatja meg a látogatóknak, ennek belsejében is kiállítóteret alakítanak ki.

A világnak is megmutatnák

A kulturális tárca a Római Birodalom dáciai határának (limes) legfontosabb lelőhelyeit tartalmazó szakaszát felterjesztette az UNESCO világörökségi listájára. Jelenleg az év elején felterjesztett dokumentáció vizsgálata folyik, a világszervezet szakértői tereplátogatást tesznek a helyszíneken. A folyamat el van indítva, az UNESCO a következő év első felében dönt – mondta el Pánczél Szilamér, hozzátéve, minden adott, hogy ez a szakasz a világörökség részévé váljon. Nagy területet felölelő helyszínt javasoltak erre, Maros megyét Felsőrépától Sóváradig átszeli a szakasz, amely a marosvécsi, mikházi és sóváradi táborokat, továbbá védőtornyok sorát foglalja magába. Nagy kihívás lesz ezt úgy működtetni – abban az esetben, ha megkapja a státust –, hogy fenntartható legyen, és a lakosságnak is haszna legyen belőle.

A gyerekek is megismerhetik

Augusztus 21–25. között régészeti tábort szervez a múzeum Mikházán. A megyeszékhelyen számos múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak, de vidéken ez kevésbé rendszeres, ezért az a céljuk, hogy a falu- és környékbeli gyerekekhez közelebb vigyék az egykori római világot. A Szilágyi Orsolya által vezetett foglalkozásokon naponta más-más témakörben tekinthetnek bele a résztvevők az ókori kultúrába. A rendezvény iránt nő az igény, tavaly közel harminc résztvevője volt a tábornak.

Megmenthető értékek

A régészeti park kutatásaival párhuzamosan a faluban építészek is dolgoznak két portánál. Sági Gergely a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészmérnöki karán tanársegéd. Néhány diákjával kétszer két hetet dolgozott a faluban. Egyik csoporttal egy elbontott csűr elemeiből 17 méter hosszú asztalt és padokat készítettek, illetve építészeti elemeket mutattak be a Római fesztiválon, a másik csoporttal egyik háznál felújították a homlokzatot, illetve egy ajtót és a lépcsőt. Céljuk, hogy felhívják a helyiek és a látogatók figyelmét a környék hagyományos népi építészetének pusztulására, illetve megmentésére. Azt szeretnék bemutatni, hogy rövid idő alatt és különösebb építészeti tapasztalat nélkül is mi mindent el lehet érni és javítani egy pusztuló házon. Ez idő alatt 11 személy mintegy 70 tonna anyagot (földet, követ, téglát, gerendát, betont) mozgatott meg, hogy a maguk tervezte elemekkel ráirányítsák a figyelmet arra, hogy ezek az értékek még léteznek, és érdemes megmenteni őket.

Az elmúlt tíz évben a budapesti építészhallgatók terveket készítettek a római táborhoz, emellett Mikháza és a környékbeli falvak népi építészetét (még álló régi lakóházak, gazdasági épületek) mérték fel, idén tavasszal ebből az anyagból kiadták a Mikháza építészeti atlasza című könyvet, amelyben az előző években a hallgatók által itt készített terveket, tanulmányokat közölték. Úgy érzik azonban, hogy nemcsak könyvet kell készíteni, hanem fizikailag is vissza kell adni valamit a közösségnek, hogy érezze: érték van a kezében, amelyet kevés befektetett munkával is meg lehet őrizni. Ezért született a két kis projektjük, amelyekben az előbb említettek mellett egy, a vidékre nem jellemző téglakerítést is felállítottak az utcafronton, amely el is bontható, de halszálkás felépítésével és árnyékaival a nyárádmenti függőleges mintázatú deszkakerítésekre emlékeztet.