Erdővidék az én hazám
Tizenhat évvel ezelőtt három, szülőföldjéhez hű székelynek nagy és szép gondolata támadt: kutassuk fel az Erdővidékről elszármazott és Marosvásárhelyen élő honfitársainkat, és hívjuk meg őket egy nagy baráti találkozóra.
Tizenhat évvel ezelőtt három, szülőföldjéhez hű székelynek nagy és szép gondolata támadt: kutassuk fel az Erdővidékről elszármazott és Marosvásárhelyen élő honfitársainkat, és hívjuk meg őket egy nagy baráti találkozóra.
Az ötlet jónak bizonyult, hiszen már hagyománnyá vált, hogy minden szeptember utolsó szombatján átölelheti egymást a sok ősz hajú ember, és örvendezhet annak, hogy újra együtt vannak. Sajnos, a fiatalság képviselői nem jelentek meg. Berszán Vilmos, az összejövetel szervezője megjegyezte: idővel megérik bennük is a vágy, hogy felkutassák gyökereiket, és folytatni fogják az általunk elindított szép hagyományt.
Találkozásunk örömteli és meghitt volt. Őszinte szavak hangzottak el mindennapi életünkről, apró és nagyobb eseményekről, melyek kicsengése mindig az volt, hogy a gyökerek mélyek, azoktól elszakadni nem lehet.
Erdővidék sok tudóst, művészt is adott nemzetünknek, de nem is kell kutatnunk a múltban, mert köztünk van Barót szülötte, dr. Deák István, akit ez év májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi taggá választott a vadászat minden ágát felölelő írói munkásságáért.
Egymás után hangzottak el a jóízű adomák, kedélyessé varázsolva együttlétünket és fokozva a jó hangulatot. Megegyeztünk abban, hogy bár szeretjük Marosvásárhelyt, a szívünk csücske Erdővidék, úgy, ahogyan Kriza János megénekelte: Erdővidék az én hazám...
A rendezvény ötletgazdái Ráduly Béla, dr. Deák István és Ambrus Viola voltak.
Radványi Hajnal
