Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Még ha az ember úgy dönt is, hogy vidéki magányban gondolja át és számol le/el az utóbbi év(ek) jó és rossz eseményeivel –, vásárhelyiként ekkor sem lehet közömbös a közeli Erdőszentgyörgyön zajló események iránt. Így történt, hogy december 8-án e sorok írója „beszállíttatta magát” a közeli faluból a Rhédeyek városának művelődési házába, hogy ott részt vehessen a Súrlott Grádics irodalmi kör évadzáró találkozóján. A részvétel jótékony hatásai bizonyítottak. Kiderült, hogy bár az irodalmi találkozó nem szünteti meg a bal agyféltekében hasogató migrént, mégis, a közérzetre jótékony nyomást gyakorol. És ha már élménybeszámolóra szántam magam, engedtessék meg, hogy mondanivalóm gondolati láncán három egység fityegjen.
Ahogy a kétszerkettő, úgy a négy perc sem mindig négy perc. De azt a körvezető Bölöni Domokos is beláthatta, hogy a házigazda, Kovrig Magdolna tanárnő örömteli, szívélyes üdvözlő szavai nem gyömöszölhetőek négyszer hatvan másodpercbe. (S ezt be is látta.) Megérzésünk szerint nem sikerült az idővel való efféle versenyfutása Szolláth Hunornak, a Sóvidék kulturális folyóirat főszerkesztőjének sem. A közönség részletes ajánlóját hallhatta az igencsak fiatal – hatodik számát megjelentető –, ám külsejében és tartalmában is színvonalasnak ígérkező lapnak. A körvezető a parttalanná váló időt próbálta mederbe terelni akkor, amikor a következő felszólaló, Székely Ferenc feledkezett bele Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok című tanulmánykötetével kapcsolatos élményeinek lelkes mesélésébe. A következő „fogás” a desszert volt: az irodalmi kör tagjainak írásaiból szerkesztett, a Kriterionnál megjelent antológiáról beszélt szerkesztője, Bögözi Attila. Az eltérített felvonóval az idő és a jelenlét is relatívvá vált: olyanok is megidéztettek, akik valamilyen oknál fogva nem lehettek jelen a népesnek mondható kiszálláson: Kuti Márta, Baricz Lajos, Nagy Pál.
Ezek után a csemegézés következett, a jelen lévő „súrlottosok” felolvastak az antológiából vagy éppen újonnan született, még keblükön dédelgetett írásaikból. Itt érkezünk meg az elején ígért gondolatfüzér második egységéhez, amely a felolvasott művek sokszínűségére és a befogadás gyors alkalmazkodóképességére szeretne kitérni. A kör tagjai ugyan körben ültek, de nem a körben, egymás mellett ülő és egymás után következő felolvasás menetét alkalmazták. Az érzelmek egymásba és egymás után való tereléséért, hullámoztatásáért a taktikás Bölöni Domokos volt a
„felelős”. Ebből az alaphelyzetből keletkezett is azonnal egy baráti csipkelődés, mely a felolvasások szerkezetét egybefogta. E szerkezeti tető alatt kapott helyet a líra, mely hol bravúrosan, hol öntükröző módon vagy éppen a képzőművészettel karöltve, ismét máshol formához igazított mondanivaló formájában csendült fel. A drámarészlet a történelemben vert éket, a próza pedig a közönség érzelmi világának feszegetését tűzte ki céljául. Sikerült is: egyszer az elmúlás okozta szomorúság, máskor az élet szürkeségét és nyomorúságait elegáns vonásokkal kifordító humor csalt könnyeket a szemekbe.
Az utolsó gondolat a migrénre vonatkozik: két hasogatás között olykor elvesztődnek a nevek. A kötet azonban segít az azonosításban. A vendégszerető erdőszentgyör-gyieket és a környező falvak érdeklődő közönségét jelenlétével megtisztelte:Bögözi Attila, Bölöni Domokos, Buksa Éva Mária, Csifó János, Csata Ernő, Fülöp Kálmán, Gáspár Sándor, Kedei Zoltán, Kuti Csongor, Nagy Attila, Molnos Ferenc, Sebestyén Péter, Székely-Benczédi Endre.
A körvezető tájékoztatása szerint legközelebb az új esztendő januárjának huszonötödik napján találkoznak, ezúttal ismét a Bernády Házban, amikor a marosvásárhelyi születésű, Kolozsváron élő Benő Attilának az Erdélyi Híradónál megjelent, A kórus és kutyák című, negyedik verseskötetét mutatja be és beszélget a szerzővel Nagy Attila.
Vass Gyopár