A Gyimesek varázslatos környezetében az elmúlt hét végén harmadszorra szervezték meg a hagyományos erdélyi ételeket és a modern gasztronómia remekeit felvonultató Taste of Transylvania fesztivált. Ha különválasztjuk a Gyimeseket és a gasztrofesztivált, egyenként is mindkettő vonzó, de a kettő együtt olyan élményt nyújt, amit kár lett volna kihagyni. Bevallom, előkészület nélkül érkeztem Borospatakára, nem tájékozódtam előre a kínálatról, a programokról, csak úgy „becsöppentem”, az időjárási előrejelzés ugyanis nem volt biztató, s a marosvásárhelyi szombat reggeli rossz idő gondolkodóba ejtett, hogy érdemes-e esős időben 170 kilométert autózni a gasztrofesztivál hangulatáért. Érdemes volt.
És akkor vágjunk bele a gasztrokalandba!
A borospataki eltérőnél parkolót alakítottak ki, mert a szűk utcán nem fértek volna el az autók a skanzen közelében. Az utca elején felállított kapun azok léphettek be, akik napi- vagy az egész fesztiválra érvényes jegyet váltottak. Innen gyalog vagy szekéren lehetett megtenni az utat a helyszínig. Aki életében először vagy csak ritkán utazik így, annak külön élmény volt a szekerezés, mintegy bevezető a gyimesi hangulatba.
A meteorológusok előrejelzése ez alkalommal sem vált be, ahogy a borospataki skanzenbe érkeztünk, kisütött a nap, s amíg a fesztivál helyszínei, standjai, sátrai között bóklásztunk, ragyogóan sütött a nap.
Laska csőre töltve, vadító szarvasmarha
A fesztivál teljes kínálatát pár óra alatt nem lehetett teljesen „körbejárni”. Ám azokat a séfeket, akiket alkotás közben „kaptunk el”, mindenképpen megszólaltattuk.
Elsőként a marosvásárhelyi Diavolo Grill House standjánál álltunk meg, ahol a séf éppen főzött. Négy ételt kínáltak. Az első laska csőre töltve, azaz csőtészta érlelt Black Angus marhahússal töltve, a második pacalpörköltből készült kolbászos csoda kürtőságyon, a harmadik vadító szarvasmarha, azaz szarvas- és marhahúsvadas gőzgombócban, a negyedik erdélyi lakoma Black Angus oldalassal, örmény hurutos stroganoff-fal és érlelt túrós puliszkával.
– Nagyon népszerű az örmény hurutos stroganoffos Angus oldalas, sokan megkóstolták. A stroganoffba házi uborkát, petrezselymet, hagymát tettünk, amit a Boósi farmról szereztünk be. A hurut Gyergyóból származik, házi tejfölt és négyféle gombát tettünk bele – mondta Falvai János séf, miközben a stroganoffmártást készítette. Ez utóbbi „ételköltemény” annyira különlegesnek tűnt, hogy meg is kellett kóstolni!
A stand mellett a nyárádmagyarósi Angus farm ügyvezetője, Tana Huba is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
– Mi szolgáltatjuk az Angus marhahúst, ami különleges marhaféle. Skót eredetű genetikával rendelkezik, nagyon jól alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz, jó növekedésű, és prémium kategóriájú húst szolgáltat, érdemes foglalkozni fele. A húst az üzemünkben dolgozzuk fel, vannak késztermékeink, félkésztermékeink, ezeket a nyárádmagyarósi bemutatóüzletünkben és a marosvásárhelyi partnerüzletekben lehet megvásárolni, például a Petry, a Merkur üzletekben és a Jeddi úti Tordai húsüzletben.
Vadkeleti báránycsorba és szarvasbélszín tárkonyos szósszal
A debreceni IKON és a miskolci Leves Gasztroműhely idén közösen érkezett a fesztiválra. Az idei tematikájuk a bárány volt, így mindhárom ételük bárányból készült. A bárányt Hargita megyéből, Ivóból, a Berke cégtől vásárolták, elvitték Magyarországra, ott feldolgozták, s feldolgozott állapotban hozták vissza a fesztiválra.
– Készítettünk egy bárányburgert, amibe gyergyóújfalusi érlelt sajt került. Ezt a Tejbánya cég három hónapig érlelte. Emellé hurutos majonézt és sült kápiát tettünk, ami jellemző a környékre. A másik egy érdekesség, a hargitai kalamári, ami nem másból, mint báránypacalból készült. A pacalt megabáltuk, csíkokra vágtuk, majd pankomorzsában kisütöttük, mint a kalamárit. Mellé tintahaltintás majonézt és citromot kínálunk. Ennek ízvilága visszaadja a kalamári ízét. A harmadik a vadkeleti báránycsorba, ami fejből, bárányfarokból készült, s amit huruttal, citrommal, citromfűvel ízesítettünk. A csorbába betétként bárányhússal töltött fülecske került – mondta Tür Ádám, az IKON Debrecen vendéglő séfje, aki hozzátette, hogy harmadszor vannak a fesztiválon, amit egy színvonalas rendezvénynek tart. Tetszett, ahogyan a helyi emberek érdeklődtek, kíváncsiak voltak az ételekre. A székelyek, az erdélyiek, a magyarországiak és a román vendégek egyaránt kedvesek, jól fogadták a bemutatott ételeket.
Miközben az említett standoknál beszélgettünk, a Petry örömfőzdében kezdődött az örömfőzés. Híres séfek dolgoztak itt, előttük nagy üstökben húsleves gyöngyözött. A Pro Economica rendezvénycsűrében újabb különleges főzést láthattunk. Itt Lőrincz Szilárd, a brassói One Soul vendéglő séfje szarvasbélszínből készített egy különleges fogást, amihez tárkonyos szószt, sült és savanyított gombát tálalt.
Egy másik standnál a csíkszeredai Málna cukrászda kínálta különlegességeit. A cukrászdát Lengyel László Levente működteti, ő a cukrász. Négyféle süteménnyel érkeztek a fesztiválra, három „gyümölccsel” és egy tortaszelettel.
A gyümölcsöket úgy kell elképzelni, hogy mindenik belsejében olyan gyümölcspüré van, amit ábrázol. Ezt egy fehércsoki mousse veszi körül, amit fehér csokival vontak be. A málnás változat tonkababbal volt ízesítve; a körte szegfűszeggel, karamellel, a barack pedig mandulával. A tortaszelet alját egy szilvapálinkába áztatott aszalt szilvás piskótaréteg képezi, levendula, málna és fehér csoki van benne. Tetejére finom málnazselé került. Isteni volt!
Hagyományos: ordás-kapros lepény és álivánka
A máréfalvi Róza mama hagyományos lepényei is felkeltették a látogatók érdeklődését. Helyben, a felhevített kemence fenekén sütötték a túrós, grízes, fahéjas, ordás-kapros, szilvás és tehéntúrós kelt tésztás lepényeit. Ezt a lepényt a mai napig készítik a faluban esküvőkre, keresztelőkre. Az ordás-kaprosat kóstoltuk meg, egy szelet nem is volt elég!
A hagyományos kínálatban volt még lucskos káposzta, túrós bóc, álivánka, azaz édes tejfölös, áfonyás puliszka. Vagy a kolozsváriak standjánál kolozsvári káposzta. Ott volt a budapesti Gerbeaud cukrászda is, finomságaiknak nagy keletje volt.
A piculáját!
Szóljunk az árakról is. Fesztiválárak voltak, borsosak, piculában megszabva. A gyimesi picula 20 lejnek felelt meg, tehát ha valaki kóstolgatni akart, akkor nem fukarkodhatott a piculákkal. Egy hurutos stroganoffos étel, amit csodálatosan tálaltak, de mindössze 130 g volt, 3 piculába került. Egy málnás tortaszelet, a túrós bóc például 1 picula volt, de egy ordás-kapros lepényszelet csak fél piculát kóstált. Azt is el kell mondani, hogy az emberek nem fukarkodtak, vásároltak, kóstoltak, az asztalokat mind elfoglalták. Ami a belépőket illeti, ezek sem voltak olcsók, a szombat-vasárnapi napijegy 149 lej, míg a teljes fesztiváljegy 219 lej volt.
A fesztivált számos „kockaasztal”-beszélgetés színesítette a gasztronómiáról és koncertek is voltak, többek között Szalonna és bandája, a Sarmalele Reci és Boban Markovic zenekara, valamint a Bagossy Brothers Company szórakoztatta a fesztiválozókat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
