Erdély a forradalom kezdetén

Március 14-én délután az RMDSZ marosvásárhelyi nőszervezetének Női Akadémiája keretében Kolozsvári Szilárd történelemtanár Erdély a forradalom kezdetén című előadásának lehettek részesei a jelenlévők. A százhatvannyolc éve kirobbant szabadságharc témájára hangolódva az UNITÁRCOOP Alapítvány önkéntesei nemzetiszínű kokárdákat készítettek, és készségesen adták át az érdeklődőknek a nemzeti függetlenedés jelképének, a magyar szalagrózsa-kitűző elkészítésének tudományát.

 A Bolyai téri Unitárius Egyházközség Dersi János-terme kedden szűknek bizonyult annak a több nemzedékből álló hallgatóságnak, amely a százhatvannyolc évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc jelentős állomásaira kalauzolt időutazás révén a marosvásárhelyi ifjak által elindított márciusi események felelevenítésének is részeseivé válhatott. Az est házigazdája, Koreck Mária a forradalmi változások útvesztőiben a marosvásárhelyi események ismertetésének fontosságát hangsúlyozta a nemzeti ünnep előestéjén. A történelmi múlt felelevenítését a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak meglepetés-előadása indította. A Brandner Emőke magyartanár által irányított diákok ízelítőt nyújtottak március 15-i fellépéseik műsorkészletéből. Wass Albert A bujdosó imája című költemény az 1848-as szabadságharc történelmi értekezésének alkalomhoz illő bevezetőjeként csendült fel: „Uram, adj békességet/ a Kárpátok között!/ Sehol még földet annyi/ könny s vér nem öntözött./ Sehol még annyi színes/ nagy álom nem fakadt/ s árvábbak prófétáid/ sehol sem voltanak…”

Kolozsvári Szilárd felvezetőjében az 1820–1840-es évek erdélyi és marosvásárhelyi helyzetét is vázolta. A jelenlevők a francia forradalom kezdeteihez tett időutazást követően választ kaphattak arra, hogy miért alakult ki az 1848-as forradalom és milyen meghatározó szerepe volt a nemzeti eszmének a XIX. században. Az előadó többek között kifejtette a Habsburg Birodalom által irányított többnemzetiségű Erdélyben a liberalizmusnak és a demokratikus eszmék találkozásának vagy távolodásának jelentőségét is. Amint köztudott, az osztrák császár által Bécsből irányított Erdély akkori fővárosa Kolozsvár volt, kormányzója Teleki József, országgyűlést azonban tízévente ha tartottak, ami a nagy sérelmek egyike volt. 

Amint az értekezés során elhangzott, Marosvásárhely a jogi képzéséről vált híressé, ugyanis mindhárom nemzet – magyar, román, szász – soraiból kerültek hallgatók a Királyi Ítélőtáblához, illetve Dósa Elek jogtudóshoz, aki a Református Kollégium joggyakornokait képezte. Köztük volt Avram Iancu (Janku/Jánk Ábrahám) és Alexandru Papiu Ilarian (Papp Sándor) is, akik kezdetben egyetértettek a forradalom eszméivel és elfogadták azokat a királyi tábla joggyakornokainak közös tüntetése során. Amint az előadó rámutatott, a pesti március 15. lelkesedése Marosvásárhelyen március 25-én hágott tetőfokára, a megmozdulás az ortodox nagy katedrális helyén lévő egykori zenélő Bodor Péter-kúttól indult békés, de forradalmi hangulatban. A román nemzetiségű joghallgatók is kalapjukra tűzték a piros, fehér és zöld színű szalagokat, a Mit kíván a magyar nemzet? kiáltványnak mind a tizenkét pontját elfogadták, az anyaországgal való egyesülést rögzítő tizenkettedik pontot sem kifogásolták, többnyire a jobbágyfelszabadítás kérdése foglalkoztatta őket. Az előadó a Poklos utcai Aranykereszt vendéglőben zajló román–magyar barátság, közös mulatozás anekdotáival színesítette a forradalom előzményeiről szóló értekezését. Az egyesítés aláírását kimondottan ellenző Simion Bărnuţiu érkezése hozott változást a román nemzetiségű joghallgatók körében. A felvilágosultabb George Bariţiuval egyetemben – aki, bár nem ellenezte annyira vehemensen az egyesítést, mint társa – a záróokmányban elutasítják Erdély egyesülését Magyarországgal. 

A magyar kormány részéről is hiányzott az Erdélyben élő nemzetek irányába kellően felépített kommunikáció, ami kedvezett az osztrák hatalomnak. Az oszd meg és uralkodj! elve mentén az erdélyi forradalom gyengítése a nemzetek egymás ellen uszításával a magyar forradalom legyőzésének lehetőségét jelentette az osztrák hatalom számára – összegzett Kolozsvári Szilárd történelemtanár.