Érdekességek a karácsonyi kézművesvásáron

Az alternatív kulturális fesztivál gazdag programjában karácsonyi kézművesvásár tette még barátságosabbá, színesebbé a Kultúrpalota amúgy is sok színben pompázó előcsarnokát az elmúlt hét végén. Kis magáncégek, egyéni vállalkozók jó ízléssel kivitelezett, szép és hasznos termékeiből válogathatott a közönség, és a fesztiválon elindított óriássál kötésébe is be lehetett kapcsolódni. Különböző mézeskalácsformák a hagyományoshoz képest nagyon gazdag díszítéssel, kukoricacsuhéból font tárgyak, bőrből készült pénztárcák, övtáskák, gyógyteák, miniatűr virágokat mintázó ezüst ékszerek, különleges hátitáskák, levendulaillatú mulatságos játékfigurák, kerámia ékszerek, adventi díszek és sok-sok könyv képezte a választékot. 

Zsákvászon, régi dísztörülköző bőrrel párosítva

Táskákból volt a legtöbb. A hagyományost a korszerűvel összekapcsoló termékekkel tele pult mellett barátságos fiatal hölgy kínálta a pávaszemes logóval (POMPAON) megjelölt alkotásokat. 

– Kinek a fantáziájában születtek meg ezek a többféle anyag érdekes kombinációjából készült mutatós táskák, fülbevalók, nyakékek? – érdeklődtem.

– Kelemen Haszmann Éva a nevem, Csíkszeredából jöttem.

– Rokonságban van a csernátoni múzeumalapító és -működtető Haszmannokkal?

– Igen. Édesapám és Pali bácsi ikertestvérek voltak. Engem elsodort az élet Csíkszeredába.

– Képzőművészetet végzett? 

– Egy kicsit más „vonalat” követtem, szociális munkás és vallástanár az eredeti foglalkozásom. A családi hagyományoknak megfelelően viszont mindig kézműveskedtem. Miután megszülettek a gyermekek, rájöttem, hogy a nyolcórai munkát igénylő tevékenységemhez nem tudok visszamenni.

– Többes számban említette, hány gyermekük van?

– Három. A legnagyobbik már ötödikes, a középső másodikos, a legkisebb első osztályos. Ahogy nőttek, arra gondoltam, hogy belevágok egy saját vállalkozásba. A táskákkal, pénztárcákkal kezdtük, aztán következtek a fülbevalók. Az volt a célunk, hogy a bőrt és a textilanyagot kombináljuk, később a bőr leeső részeit is felhasználtuk fülbevalók, nyakékek készítésére. Én nagyon szeretem a bőrt, jó és könnyű vele dolgozni, és sok mindent lehet bőrből előállítani.

– Honnan lehet beszerezni ennyi sok szép, színes bőrt és érdekes mintázatú egyéb anyagot?

– A bőrt Zetelakáról, Kézdivásárhelyről vesszük, az anyagokat Magyarországról. Van egy jellegzetessége a tevékenységünknek, felhasználunk például régi zsákvászon darabokat, hímzett kézimunkákat. Sokan keresnek meg, hogy szívesen ideadnák, mert nincs, amit kezdjenek vele. Minthogy kidobják, elégessék, inkább összekombináljuk a bőrrel és más anyagokkal.

Kezdetben nagy segítségemre voltak a szüleim, akik támogattak – mondta Kelemen Haszmann Éva, majd hozzátette, hogy hárman dolgoznak a Kyra Sewing Kft.-nél, amelynek termékei Marosvásárhelyen az erdélyi alkotók egyéni műveit kínáló Forradalom utcai designboltban is megtalálhatók. 

Üresnek éreztem az életem 

A kukoricacsuhéból készült termékek asztala is vonzó látványt jelentett a fesztivál karácsonyi kézművesvásárán. Biztosan kendi asszony gyakorolja és fejlesztette tovább a virágdíszeket, és újabb használati és dísztárgyak készültek el a kukoricacsövet borító levelekből – gondoltam magamban. Amikor a pult mögött álló asszonyt megszólítottam, kiderült, hogy tévedtem, Zöld Gizella Csittszentivánról érkezett.

– Mikor, hogyan tanulta a Mezőség kapujában a kézművességnek ezt az ágát? – teszem fel kíváncsiságból a kérdést.

– Ezelőtt négy évvel, miután nyugdíjas lettem – mondja, majd hozzáteszi, hogy 44 éven át varrta a kesztyűt a bőrgyárban. 

– Bár az öt unokám van az első helyen, nyugdíjasként üresnek éreztem az életem, és kialakult két hobbim, a csuhétárgyak készítése és a versírás. Most jelent meg a könyvem, amelyben jobbára Csittszentivánról szóló versek vannak – mutat a könyvstand irányába, majd megjegyzi, hogy ezt a két hobbit művelve nyugdíjasként is értékesnek érzi magát. 

– A faluról tudom, hogy ott szépen faragnak, de ki volt a mestere a csuhéval való munkában? 

– Nyitott szemmel járok a világban, és ahol megláttam, vásárokban, könyvekben, megnéztem, elolvastam, mert érdekelt, aztán magamtól belejöttem. Volt osztálytársam készíti a kovácsoltvas vázat, amire például a fogas, tálcák, üvegtartók, éjjelilámpák fonata kerül. 

Virágkosarak, lábosalávaló, nyakékek, gyermekjátékok, lovas huszár és karácsonyi díszek is vannak a csuhétermékek között. 

A kolozsvári Élő Népművészet kiállításra is beneveztem, és a kolozsvári, majd a magyarországi zsűri egy munkámat elfogadta, és ki is állították. Vannak életképeim is, például egy betlehemes, amit szintén kiállítottak, és A szőlő útja, ami a szedéstől a szüreti bálig több képből áll – mondja büszkeséggel a hangjában.  

– Makulátlanul szép tiszta csuhéból dolgozik, hogyan gyűjtötte?

– Ez a legnehezebb, az idén például nagy volt a szárazság, utána pedig sok volt az eső. Nagyon nehéz, alaposan ki kell választani, meg kell szárítani, hogy szép legyen. 

– Gondolom, van saját kukoricásuk is.

– Három hektárt a fiam rendez, a férjemmel együtt 35 ár a miénk. 

– A férje besegít valamelyik műveletbe?

– Ő még dolgozik, de az unokáim érdeklődnek, a hetedikes lány már készített lovon ülő lányt, és nagyon szereti ezt a munkát. 

– A szép barnáslilás csuhé, amiből a virágokat fonta, milyen kukoricáról származik?

– Saját magam tapasztaltam ki, hogy a sötét színű levél a takarmánykukoricáé, a fehér a muskotálykukorica levele. Festeni is lehet természetes anyagokkal, például a cékla levével, de ami ki van állítva, az a csuhé természetes színe. 

Hogy teljes legyen a kép, megkérem, hogy a megjelent kötetéből is hozzon egyet, így került a csuhétermékek közé Zöld Gizella verseskötete is.