Erdő szélén ihletforrás

A tábor törzsvendégei közül az idén hiányzott néhány kiválóság, remélhetőleg csak alkalmi volt a távolmaradásuk, a 2012-es táborlakók illetve kiállítók névsora azonban így is önmagáért beszél.

Táborzáró kiállítás Gyergyóalfaluban. A résztvevők egy csoportja. – Fotó: Néva

Ha a címet kissé romantikusnak találja, ráérzett a jegyzetíró szándékára, kedves olvasó. Már az indítással jelezni kívántam, hogy a Bucsin túloldali lejtőin, a dús lombozat övezte erdei lak és mindig valami újat kínáló tisztása könnyen megmozgatja alkalmi lakóinak a képzeletét, érzelmileg, hangulatilag is más húrokat pendít meg bennük, mint a város a maga földhözragadt mindennapos valóságával. Akárhányszor járjon arra az ember, ezt egy-kettőre megtapasztalja. Nyolcadszor is, mint ahogy a Vadárvácska alkotótábor művészvendégeitől is hallhattuk. Persze ez nem jelenti azt, hogy csupa olyan mű születik a táborozás idején, amely a romantika jegyében fogant, azt viszont igen, hogy mindenekelőtt lélek és szív van ezekben a munkákban. Erről mindazok meggyőződhetnek, akik Gyergyóalfalu központjában betérnek a Sövér Elek festőművész nevét viselő képzőművészeti galériába, és megnézik az idei táborzáró tárlat sokszínűségében is egységes, színvonalas anyagát. Az érzelmi, hangulati töltet azzal is magyarázható, hogy a névadó, a község fiatalon elhunyt kiváló művésze 75 évvel ezelőtt született, 30 esztendeje halt meg, a táborozók pedig a művésztelep házigazdája, Gál Mihály kezdeményezésére, az ő emléke előtt is tisztelegtek. Így aztán a festmények, grafikák, kisplasztikák között több olyan is akad, amelyen megjelenik, felsejlik Sövér portréja, látvánnyá szublimálódik az az elvárás, amit ő ars poeticaként ekképpen tömörített egy mondatba: „A művészet a lélekhez szól.” Erre még az a szándék is ráerősít, hogy a képzőművészek is kellőképp emlékezzenek meg arról, hogy a szépülő, városiasodó helység katolikus temploma – ajtófelirata szerint – jövőre nyolc évszázados lesz. Természetes, hogy a történelme folyamán többször átépített szent hajlék is tükröződik az alkotásokban, többféleképpen nyilván, hiszen alkotóik is a maguk egyéniségére szabva közelítették meg a témát.

A tábor törzsvendégei közül az idén hiányzott néhány kiválóság, remélhetőleg csak alkalmi volt a távolmaradásuk, a 2012-es táborlakók illetve kiállítók névsora azonban így is önmagáért beszél. Marosvásárhelyről a 80 éves Datu Victor ezúttal is jelen volt, kollégái kellőképpen meg is ünnepelték, majd a kállításnyitón köszöntötték a község fiatal, új vezetői meg a közönség is. Ott volt Major Gizella, Bálint Károly, Bandi Kati, Kiss Levente, Miholcsa József, Sajgó Ilona és Gergely Erika is. Csíkszeredából Orbán Endre és Kovács Imre, Brassóból Jakabos Olsefszky Imola és Csutak Levente, Székelyudvarhelyről Zavadczki Walter, Budapestről Jakab Etelka, a helyiek képviseletében pedig Balázs József festőművész. Valóban értékes, szép, nívós műegyüttessel ajándékozták meg a települést, amely immár több mint 200 darabos műgyűjteménnyel büszkélkedhet. Joggal merült fel az igény a záróünnepségen is, hogy ennek a jelentős és a továbbiakban is gyarapodó anyagnak – képeknek, szobroknak, plaketteknek, textíliáknak – külön épületet biztosítsanak, megfelelő tárolási felületet nyújtva a kollekciónak, s még inkább azért, hogy hozzáférhetővé tegyék az érdeklődők számára, ezzel is növelve a község idegenforgalmi vonzerejét.