Erő a fekete-fehérben

1992-ben hagyta el az általa oly sokszor képbe fagyasztott pillanatok sorozatát Marx József.

1992-ben hagyta el az általa oly sokszor képbe fagyasztott pillanatok sorozatát Marx József. Az elismert és közismert alkotó, a Marosvásárhelyi Fotóklub alapítója képek ezreibe zárta mondandóját, művészi világlátását és üzenetét, e képek kis töredéke szerdától a nagyközönség számára is látogatható. A fotóművész életművének egy részéből tárlat nyílt a cifra palota, azaz a megyeháza földszinti előcsarnokában, sokak örömére. A művész családjának, a Fotóklub tagjainak, illetve az érdeklődő látogatóknak a jelenlétében Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke köszöntötte az érkezőket. Mint mondta, az előcsarnok több tárlat színhelye volt, a mostanit a művész halálának huszadik évfordulója alkalmából szervezték, és köszönte, hogy helyszínt biztosíthattak neki. A portrékból, tájfotókból, életképekből összeállított kiállítást Spielmann Mihály méltatta, beszédében a művészről is megemlékezett.

–Az a megtiszteltetés ért, hogy tizenöt évvel ezelőtt is és most is én nyithattam, nyithatom meg Marx József gyűjteményes tárlatát. Ez természeteen nem életműkiállítás, hiszen ahogyan azt Jánosházy György is leírta a fotóművészt méltató kötetében, az alkotó százezer képet hagyott maga után. Hihetetlen ez az életmű. Annak idején többször kereste fel a Teleki Tékát, mindig tanítgatott, hogy mi a fotográfia titka, holott én e művészetnek csak szemlélője voltam. Kiváló színházi fotós volt, a színház barátja és szövetségese, a sikert meghosszabbította nagyszerű fényképeivel. Egyik híres képe Kovács Györgyöt ábrázolja Tartuffe szerepében, e fotón megmaradt az a jellegzetes, Kovács György-i mozdulat. A fotográfia lényege elkapni a meg nem ismétlődő pillanatot, ebben a színház és fotózás testvérművészet. Ő olyan pillanatokat örökített meg, amelyek mára – képei által – dokumentumértékűvé váltak. Nagyszerű portréinak arcain egy-egy egész életút feltűnik, pedig ő maga tanulta meg, hogy mi a fotográfia titka, nem voltak mesterei. Csupán néhány film képezte az egyetlen lehetőséget a dokumentálódásra. A mai digitalizmus korában, amikor mindenki fényképez, döbbenünk rá, hogy micsoda erő rejtőzik a fekete-fehérben. Igaz, élete utolsó szakaszában ő is kísérletezett a színes fotóval, mégis fekete-fehér alkotásai jutnak elsőként eszünkbe róla. Mindig a harmóniát, a szépet kereste, a fotóin esetenként feltűnő csúnyaságot is megszépítette, érdekessé tette, például egy-egy látószöggel. Egy hatalmas örökség pici szelete ez a tárlat. Vásárhelyen számos értékes életmű rejtőzik, amelyeket ha nem mutatnak be, nem adnak ki, örökre elvesznek – mondta a méltató, majd a megnyitó végén Both Gyula, a Fotóklub elnöke köszönte meg mindenki segítségét.