Emlékezés az erdélyi zsenire

• 2014-02-28 15:36:01

• Kaáli Nagy Botond

„Szépet álmodni, nagyot akarni” – e címmel rendeztek nagyszabású, érdekes és igencsak nívós rendezvénysorozatot csütörtök délután a Stúdió Színház előcsarnokában és színháztermében.

„Szépet álmodni, nagyot akarni” – e címmel rendeztek nagyszabású, érdekes és igencsak nívós rendezvénysorozatot csütörtök délután a Stúdió Színház előcsarnokában és színháztermében. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karának szervezésében, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Nemzeti Kulturális Alap, a Kós Károly Akadémia, illetve a Stúdió Színház támogatásával szervezett esten Kós Károly életművét és Koós Zsófia színésznői karrierjét idézték fel a vendéglátók, Kós Károly polihisztori zsenije előtt tisztelgő sokszínűséggel.

Az est első programpontjaként a teljes telt házas vendégsereg a Stúdió Színház előcsarnokában berendezett Alma és fája – színházi metszéspontok című vándorkiállítást tekintette meg. A tárlatnyitó előtt Koós Anna, a művészeti egyetem dékánja üdvözölte a jelenlevőket. Mint mondta, Kós Károly életében volt két világháború, kisebbségi létbe taszítottság, következett Gheorghiu Dej, majd Ceauşescu diktatúrája. Ennek ellenére olyan gazdag, Erdélyben alkotott életművet hagyott hátra, ami párját ritkítja. – Soha nem ment el innen, és élete végén azt nyilatkozta, hogy ez „a legszebb élet volt, amit magamnak el tudtam képzelni”. Gondoljunk azokra, akiknek az Erdélyben való élet nem nyűg, hanem olyan lét, amely az alkotásra, a hasznos munkára inspirál.

A budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tárlatának megnyitóbeszédét Kötő József színháztörténész vállalta el, aki méltatásában Kós Károly megannyi kvalitását – közöttük drámaírói és díszlettervezői munkásságát – is értékelte. – Kós Károly a művészet és építészet megannyi területén gyökeresen új szemléletet honosított meg. De hogyan teremtett az előadóművészet terén is saját modellt? Hiszen társadalomfilozófiáját erre a közegre is leképezi. Az elsőként általa körülírt transzszilvanizmus eszméjének egyik alapgondolata, hogy Erdély öntudatos, önálló kultúra. Tudtunk kormányozni és nehéz vereség után is talpra állni. Kortársai is hasonlóképpen gondolkodtak, és megjelent az erdélyi létet önálló identitásként megjelenítő ideológia, majd színházi modell. Kós Károly híres, Budai Nagy Antal című drámáját elsőként Kolozsváron mutatták be. E darabjával sajátos erdélyi magyar drámamodellt és színjátszó stílust alakított ki, amit „kék madár” irányzatként ismerünk. Tamási művészete ennek az etikumából és esztétikájából bontakozott ki. E színháznak missziója volt, a magyar szellem szószékévé kívánt válni. Kós Károly, színpadi művek alkotójaként, a Budai Nagy Antal szerzőjeként a múltat idéző történettel a kortársaihoz kívánt szólni. A gróf Bánffy Miklós által rendezett előadás legendássá vált. Főhőse mártír sorsra ítélt reformer, akinek a története parabolává lett és azt sugallja, hogy egy közösség akkor erős, ha nem mennyiségi, hanem minőségi erők vezetik. A Budai Nagy Antal transzszilván történelmi esszé. Szerzője ugyanakkor díszlettervező is volt, a „kék madár” stílus megújította a színpadképet is. A transzszilván lét megélésére alkalmas színpadteret teremtett. A tárlat Koós Zsófia-részlegén Kós Károly színművésznő leánya életének szakaszai, színházi szerepei elevenednek meg. Koós Zsófia több mint három évtizedes kiemelkedő színművészi tevékenysége mellett az 1946-ban Kolozsváron induló Színművészeti Akadémia tanáraként ugyancsak az elkötelezett erdélyi szellemiségnek volt kiváló képviselője. Ahogyan ő mondta egy vénkisasszony szerepében a színpadon: mi is a 35. és 36. életévünk közötti tíz évet éljük itt, Erdélyben.

Az ausztrál születésű Anthony Gall építész, Kós Károly-kutató, a magyarországi Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának tanszékvezetője a több műfajban is maradandót alkotó Kós Károly munkásságának jelentőségét méltatta. Beszélt Kós ifjúkoráról, aki 26 évesen alapította meg a kecskeméti művésztelepet, szólt művészi-közösségi magatartásáról, az angol Studio című folyóiratban megjelent tanulmányairól és bútorairól, amelyekből Kaliforniából is vásároltak.

– Kós Károly Erdélyben találta meg mindennek a lényegét. Lényeget fölismerő ember volt, mi Ausztráliában az európai gondolat egyik legkomolyabban vehető képviselőjét láttuk benne. Egész életében a közösséget szolgálta, hazajött akkor, amikor nagyon sokan elmentek innen. Példaképe lehetne az egész világnak. Ezért nagyon fontos, hogy minél több nyelven bemutassuk munkásságát.

A Stúdió Színház előadótermében Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója fogadta az érkezőket. Az est második részében Kós Károly Budai Nagy Antal című drámájából adtak elő részleteket az intézmény hallgatói: Simon Katalin Boglárka és Sebestyén Zsolt, illetve Harsányi Zsolt egyetemi adjunktus. Az elhangzó részletek között Gáspárik Attila vetített képes előadás keretében elemezte Kós történelmi drámáját.

– A felvételek a Marosvásárhelyi Színházi Kutatócsoport dokumentumait mutatják be, azokat a plakátokat, szövegkönyveket, amelyek a Budai Nagy Antal 1957-es vásárhelyi bemutatójával kapcsolatosak. A Székely Színház ezzel az előadással ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. E művet utoljára 1977-ben vitték színre Nagyváradon, azóta senki sem játszotta. Pedig Kós Károly egy máig érvényes és előadásra alkalmas darabot írt. Nagyon ravasz művet, amely azt a provokatív tematikát veti fel, hogy mi történik, ha a forradalom felzabálja a saját gyermekeit? Nincsenek benne hősi bukások, a XX. század elején Isten elvonult a világtól. Kós Károly felfedezi, hogy saját korában, közegében nincs helyük a nagy tragédiáknak, és ezek helyett saját mítoszt teremt Budai Nagy Antal történetének segítségével. A mű leveti magáról a realista előadásmódot. A szerző tudatosan használ archaizáló nyelvet, hiszen a mai nyelvezet okozta anakronizmus a mondanivaló hitelét rontaná, az akkori magyar nyelvet pedig nem értenénk meg könnyen. Jó megoldást talált egy olyan nyelvezetben, amely mindenki által érthetően magyar, de nincs benne sem idegen eredetű szó, sem idegen mondatszerkezet. Ez a szövegrendszer még jobban elemeli a realitás talajáról a drámát, ugyanakkor auditív élményt is okoz – hallottuk Gáspárik Attilától a dráma négy részletének bemutatása között, majd a nagy erdélyi polihisztor emlékét méltóképpen megidéző est végén Csibi László Kós Károlyról szóló portréfilmjét tekinthette meg a teljes telt házas közönség.