Emberöltő
A Székelyföldön úgy tartják, emberöltőnyi év alatt érik a legényke családalapításra alkalmas felnőtt férfivá. A lapok világában, ahol az „újszülöttek” kilencven százaléka nem éri el az egyéves kort, egy negyedszázad matuzsálemi kort jelent!
A Székelyföldön úgy tartják, emberöltőnyi év alatt érik a legényke családalapításra alkalmas felnőtt férfivá. A lapok világában, ahol az „újszülöttek” kilencven százaléka nem éri el az egyéves kort, egy negyedszázad matuzsálemi kort jelent!
A változások után elsőként (!) megjelent magyar nyelvű lap, a Népújság igen szerencsés helyzetben volt. Rendelkezésére állt az egykori Vörös Zászló hirtelen laptalanná vált előfizetőtábora. Nem írok olvasótábort, mert legtöbbünk el sem olvasta annak a diktátor házaspárt és hősi cselekedeteiket magasztaló cikkeit. – Én csak a gyászjelentésekért járatom a lapot – mesélte jó humorú idős szomszédom. Először megnézem az első oldalt, ha nem látom a hőn várt hatalmas gyászkeretet, hátralapozok az utolsó oldalra! A Vörös Zászlót a hátsó oldaltól kezdve visszafele haladva olvastuk, kihagyva a pártpropagandát szolgáló írásokat. A hátsó oldalakon viszont bőven találtunk a város és a megye magyarságát érintő, fontos közérdekű híreket. A lap egyetlen biztos információforrásunk maradt a magyar nyelvű tv- és rádióadá-sok betiltása utáni sötét években.
Az 1989-es fordulat után már megfordítva vettük kezünkbe az új lapot, a Népújságot. És volt is mit olvasni a legelső oldalon! A kezdet euforikus hangulatú napjai után egyre lehangolóbb hírek jöttek. A gyors gazdasági növekedés helyett az ország vagyonának aprópénzen való elherdálásáról, a semmiből milliárdos vagyonok születéséről olvashattunk. Válthatott az ország királyságból kommunizmusba, majd innen vadkapitalizmusba, a fő célkitűzés sosem változott a román politikában: az egynyelvű, egyvallású, egységes nemzetállam megteremtése. Vásárhely fekete márciusakor a hatalmát féltő posztkommunista vezetés a decemberben több száz fiatalt legyilkoló bűnösök megbüntetését követelő népharagot a magyarságra irányította…
Több ezer vásárhelyi hagyta el szülőföldjét. Az itthonmaradottak közül is egyre többen lettünk holnapot nem váró, bizonytalan, csüggedt emberré. A rossz hírek, a napi megalázások egyre jöttek. Egy-egy utca- vagy iskolanévadás kapcsán nap mint nap éreztették velünk, hogy másod-, harmadrendű állampolgároknak tekintenek minket.
Ekkor váltak éltető erővé a Népújságnak a reménytelenségben reményt adó cikkei. A napi megalázástüskék ellen páncélként védhet egy erős, egészséges, senki ellen nem irányuló magyarságtudat. Ennek kialakításában is nagy szerep jutott a Népújságnak. A fél évszázad alatt belénk sulykolt hazugságtörténelem után nagy szükség volt valós történelmünk megismerésére, hogy igazunk tudatában egyenes derékkal, felemelt fejjel járjunk az őseink alapította, őseink építette városban. A hatalmas munkához kevésnek bizonyult a hivatásos történészek kicsiny csapata. Főként a kezdetekben, szükségmegoldásként el kellett fogadni a nem szakember helytörténészek munkáját, népszerűsítő írásait is. Számtalan, nemzeti azonosságtudatunk kialakításában jelentős helytörténeti munkának a megye legolvasottabb napilapja, annak Színes Világ melléklete biztosított és biztosít közlési lehetőséget.
Így válhattunk mi együtt: az újság és a kitartó olvasótábor, erőt adva és azt viszonozva, huszonöt évesekké!
Józsa András helytörténész, Szováta
