A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Polgári Fórumának elnöke pénteken, a Marosfői Nyári Egyetemen azt mondta, „Magyarország saját politikáját kényszeríti ki Erdély szívében”. A szervezet elnöke vészharangot kongatott a Magyarország által – szerinte – Románia területén érvényesített politika miatt. Az elnök arra figyelmeztetett, hogy a térség két többségi közössége „párhuzamos életet él”, és „Budapest irányítja, hogy mi történik Hargita, Kovászna és Maros megyében”. A Román Akadémia Etnikai Tanulmányok Európai Központjának igazgatója azt állította, hogy a román állam kifejezésnek nincs már lefedettsége.
Az eseményről közlemény is született. Ebben kijelentik, hogy a résztvevők megvitatták Románia külpolitikáját a Moldovai Köztársaság európai uniós integrációjával kapcsolatban. Ugyanakkor megvitatták az ukrajnai, szerbiai és magyarországi román kisebbségek jogait is. A határon túli közösségek képviselői egyhangúlag bírálták a bukaresti hatóságok „bűnös érdektelenségét”, amely nem reagál a jelentős számú román nemzetiségű régióban zajló diszkriminációs és szisztematikus asszimilációs akciókra.
Idén, bár a Külhoni Románok Minisztériuma 50 millió eurós költségvetést különített el – ami csaknem tízszerese a korábbi évekbelinek –, a forrásból a DRP-nek egyetlen szomszédos országbeli román közösségben sem sikerült iskolát építenie. Összehasonlításképpen mondták, hogy Magyarország az elmúlt években teljes oktatási rendszereket épített ki az óvodától az egyetemi szintig Erdélyben és Ukrajna kárpátaljai régiójában.
Az ukrajnai román közösség képviselője azt állította, hogy a románok állandó erőszakos asszimilációs kampány célpontjai, és a diszkriminatív intézkedések elleni küzdelem minden kísérlete a moszkvai rezsim támogatásának minősül. Ha valaki Ukrajnában a kisebbségi jogok hiányáról beszél, azt kockáztatja, hogy putyinistának titulálják.
Claudiu Târziu AUR-os szenátor, a felsőház külhoni románokért felelős bizottságának elnöke kijelentette: az odesszai hatóságok makacsul elutasítják a román nyelvnek a térség román közössége közötti kommunikációs nyelvként való elismerését.
Bulgáriában – ahol körülbelül 160 ezer fős román közösség él – sem ismerik el nemzeti kisebbségként. A Dunától délre élő román közösség képviselője kijelentette: a bukaresti hatóságok semmit sem tesznek a határon kívüli közösségekért, és nem fordítanak figyelmet az őket érintő problémákra. Ahogy a szerbiai hatóságok szisztematikus asszimilációnak vetik alá az ottani románokat, a bulgáriai románok is elveszítik etnikai és közösségi identitásukat a román hatóságok érdektelensége miatt. Így a határon kívül élő románok számára a szolidaritás marad az egyetlen eszköz, amellyel hagyományaikat és etnikai identitásukat megőrizhetik.
Érdekes módon, bár „szenvednek” a külhoni románokat érő jogsértések miatt, Magyarország kisebbségvédő politikáját nem követendő példaként emlegetik, hanem valamiféle ördögtől való akciónak, és ahelyett, hogy saját kormányukat hasonló cselekedetekre buzdítanák, elvakult nacionalizmusukban a magyar miniszterelnököt akarják kitiltani az országból, sőt bebörtönözni, ha betenné a lábát Romániába.
