2020. október 30., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Főtéri történet

Gyakran játszom a gondolattal, hogy Aranka György szobra még a főtérhez tartozik, ahogy bronzba öntött lépésével viszi a könyvet és a gyertyát az Iskola utca felé. Az egykori százezres felvonulásra emlékeztető könyvet és gyertyát bal kezében tartja, jobb karjának lendületes mozgásában ott van az erő, a tudomány iránt elkötelezett határozottság, és erőteljes haladása közben kabátjának egyik sarka felbillen. Ettől még művészibb lett ez a műalkotás, de a kabát hajlatának van egy érdekes története. 


Amikor városunk kiváló szobrásza elnyerte a megbízatást zágoni Aranka György tudós, író egész alakos szobrának elkészítésére, egy zsinórozott magyaros kabátban – atillában – képzelte el a nyelvművelő tudós társaság létrehozóját. Megtudta, hogy a vártemplomi lelkipásztor vasárnaponként egy ilyen combközépig érő atillában szolgál, ezért elkérte a zsinórozott kabátot, hogy élethűen láthassa a modellt ebben az öltözetben. Mindezt úgy tudtuk megoldani, hogy vasárnap az istentisztelet után odaadtam az atillát, szombaton este pedig visszakaptam a szolgálatok idejére. Könnyen megoldható volt mindez, mert a szobor eredeti gipszformája a Vártemplom melletti egykori sorozó, ma múzeumi épület egyik földszinti szobájában készült. Ott mutatta meg nekem is Gyarmathy János a még alig-alig száradó gipszalakot.

Néhány napra rá, egy kora reggeli órában felhívott telefonon a szobrászművész, és szomorú hangon adta tudtomra: baj van, eltört a kabát, és még egyszer elkérné az atillámat. Nemcsak az álmosságtól nem értettem Janó bejelentését, hanem azért sem, mert én addig ilyent nem hallottam, hogy „eltört a kabát”. Pedig színtiszta igazságot mondott, valaki hozzáért a még törékeny gipszkabát felbillenő sarkához, és egy tenyérnyi darab letört belőle. Erre atillám újból szolgálatba állt, s a kabát a májusi szoboravatáson már sértetlenül díszelgett a gyönyörű népviseletes széki fiatalok félkörében.

Ezzel a szoborral a késői utókor rótta le háláját Aranka György emléke előtt, mert a korai utókor hálátlan volt, még a sírját sem jelölte meg, pedig itt nyugszik valahol a református temetőben. Aranka György sokban kötődik városunkhoz: itt járt iskolába addig, amíg édesapja a Vártemplom papja volt, majd az akkor még városi ranggal rendelkező Székre ment vissza, ahol később püspökként halt meg.