Közel negyedmilliárd eurót utalnak ki – érkezett tegnap a hírügynökségi jelentés –, amit a Marosvásárhely és Aranyosgyéres között épülő sztrádaszakaszra fognak fordítani.
Közel negyedmilliárd eurót utalnak ki – érkezett tegnap a hírügynökségi jelentés –, amit a Marosvásárhely és Aranyosgyéres között épülő sztrádaszakaszra fognak fordítani. Egyébként az építkezés egy, az infrastruktúra-fejlesztéseket követő egyesület által nemrég közzétett drónfelvételek szerint jól halad, és az út mentén is látni nyomát több helyen a munkának. Csak az a talány, hogy Gyéres határában, ahol a már meglevő pályaszakasz vége évek óta ott árválkodik csonkán a régi országútra merőlegesen, hogyan fogják a sztrádát átvinni a régi út vonalán. Mire ezt megoldják, vélhetően azok a vállalkozók is magukhoz térnek a rettegésből, akik a minapi miniszteri „logika” szerint félelmükben már össze is csomagolhatták a bőröndjüket, menekülésre készen, hogy ha ideérne a sztráda, meg se álljanak hetedhét határig.
Ám a valóság nem alkalmazkodik az ilyen „ésszel” megvert embertársaink képzeteihez, így a gyakorlatban inkább az várható, hogy jöjjenek a munkát adó cégek, ha javulnak a közlekedési és szállítási feltételek, mint ahogy az a világ túlnyomórészt normális részein tapasztalható is. Akik már itt vannak, azok sem a sztrádaépítés ellen szoktak tiltakozni. Sőt, inkább arra volt már példa, hogy a dél-erdélyi folyosóba tartozó Pitesti – Nagyszeben közti pályaszakasz építésének sürgetéséért vonultak utcára a román ipar gyöngyszemének, a francia tulajdonban levő „nemzeti” autómárka gyárának munkásai. A vállalat már nemegyszer jelezte, hogy nagyon várja ennek a pályának a megépülését. Nem csoda, elemzések szerint jelenleg minden egyes legyártott autója ötven euróval kerül többe amiatt, hogy nem a sztrádán, kamionplatón, hanem vasúton, a tizenkilencedik századinál lassabb tempóban gurul ki az országból a nyugati szalonok felé. És azt is jelezték már párszor finoman, hogy mióta elkészült Marokkóban egy új üzemük, megtehetnék, hogy oda helyezzék át az itteni gyártást, mert onnan könnyebb elérni a nyugat-európai piacokat. Eddig semmire nem mentek az ilyen finom jelzéseikkel, ami nem csoda, ha a miniszteri „logikából” ítélve nem a józan észért és szakértelemért osztogatnak kormányzati pozíciókat a regáti kancelláriákban. Ha a gallok egy szép nap veszik a kalapjukat, nemcsak a „román” autómárka lesz egyből külföldi, hanem a gyárban és annak beszállítói hálózatában több százezer munkahely birtokosa nézhet új kenyérkereset után. Amiért a mostanság divatos kormányzati diskurzus szerint csakis a párhuzamos állam, vagy Soros, vagy a követői lennének a hibásak, korántsem a száz év alatt az ország régiói között egy normális közlekedési hálózatot kiépíteni képtelen mindenkori kormányok. Ezeknek a szakértelme tart minket a nyomorban, nem a sztrádák elől menekülő multik.
