2021. november 28., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A hétvégi fejlemények alapján úgy fest, napok kérdése, hogy új kormány álljon fel, és teljes jogkörrel lásson munkához. Kihívásból nincs hiány: nyakunkon a tél egy komoly energiakrízissel, a járvány úgy pusztít, ahogyan épp úri kedve tartja, és a gazdaság sem muzsikál úgy, mint várták.

Pont ez a legutóbbi tényező teszi a leendő kormány helyzetét a látszólagosnál sokkal ingatagabbá. Persze a pártok hosszú távú együttélésre rendezkednek be a nyilatkozatok szintjén, ők menetrendszerűen így készülnek, mert szeretnek a húsosfazék mellett lebzselni. Alig egy éve is nyolcéves boldog együttlétre készült a koalíció, aztán egy esztendőt sem húztak ki békében.

A most körvonalazódó csapatból pedig a szocdemek hagyományszerűen rosszul bírják a gyűrődést, ha bajok vannak. 2004 óta még akkor sem húztak ki hatalmon egy kormányzati ciklust, amikor egyedül alkothattak kormányt, és a részvételükkel alkotott nagykoalíciókból is mindig félrevonultak. Az a receptjük, hogy jó sokat ígérnek, aztán, amikor kezd világossá válni, hogy az ígéreteket nem lehet betartani, ellenzékbe vonulnak, és hagyják a takarítást a partnerekre. Politikailag ezzel a stratégiával csak nyerni lehet mindaddig, amíg a választók beetethetők üres ígéretekkel. De csak nekik van nyernivalójuk, mert az ilyen játszadozás következményeit generációkig is fizethetik a választók.

A receptet most okosabban alkalmazták a korábbiaknál. Lehetett volna kényelmesen ellenzékben maradni, és a semmittevés langyos vizében pihenve is nőtt volna a népszerűségük a következő választásokig, mert ehhez elég kétbalkezes volt az előző koalíció is. De annál többet lehet nyerni, ha belépnek, megmentőként ígérnek ismét szociális juttatást és bért, akinek csak lehet. És van ehhez egy játékostársuk is az elnök személyében, aki annyira utálja őket, hogy sikerült bebuktatnia a kormányba ezt a társaságot. Ha mindenkit ilyen ellenségekkel áldana meg a sors, sokkal barátságosabb hely lenne ez a világ…

Csakhogy, ha nem a kormányfő – vicclapba is gyenge – nyilatkozatait nézzük, hanem a száraz adatokat, akkor azt látni, hogy a gazdaság még alig van a válság előtti utolsó év szintjén, ráadásul most sokkal rosszabbak a körülmények, és a teljesítménye is. Osztogatni nem nagyon lesz amiből, és mivel a helyzet kezeléséhez elengedhetetlen szakértelmet nagyítóval sem egyszerű felfedezni ebben a csapatban, nem lenne meglepetés, ha az új kormány annyi hónapot sem húzna ki,  mint ahány évre tervezik létét a tagjai.