Előbukkantak a „rejtett helyről”

Hiding Place lemezbemutató koncert

Nem túlzás azt állítani, hogy március 17-én, pénteken este a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Házban fergeteges lemezbemutató koncertet tartott a részben marosvásárhelyi Hiding Place együttes. A pop és R&B (Rhythm and Blues), valamint dzsesszstílusban játszó együttes magja 2020-ban alakult. Az együttes 2021 novemberében írta az első saját dalt, és alig fél év alatt saját, hét dalt tartalmazó CD-lemezzel állhatott közönség elé. 

Talán nem véletlenül választották az album címét: Searching for Hiding Place – hiszen ezzel az igen ütős bemutatkozással a fiatalok valójában helyet keresnek mind az erdélyi, mind a magyarországi és – miért ne? – a tágabb értelemben vett európai popvilágban. Hogy mennyire sikerül ez a törekvés az igen kegyetlen szakmai életpályán, nem lehet tudni, de az biztos, hogy a marosvásárhelyi dobbantás jól sikerült. Nem csupán azért, mert profi hang- és fénytechnikát varázsolt a színpadra a nem csak hazai körökben ismert Mammouth Stage (Sipos László és fia, Sipos Péter), a Designdropp Studio és Ádám István. Hanem azért is, mert a zenekar tagjai is – karrierjük elején álló, de valamennyien zeneileg képzett fiatalok – az idősebb, befutott generáció tagjaiból álló hasonló bandákat is leköröző, kiforrott előadói stílussal és slágerízű szerzeményekkel álltak színpadra. Zenéjükkel nem az óriási tereket betöltő rajongói tömeget célozzák meg, hanem inkább azokhoz szólnak, akik klubokban, bárokban merülnének el a blues és dzsessz lélekig hatoló ritmusában. És ez nem baj, sőt. Köztudott, hogy a mai pop, rockzene is valahol kétszáz évvel ezelőtt az amerikai country és a fekete Afrikából behozott blues ötvözetéből kialakult zenei gyökerekből táplálkozik. A modern zenetörténet kiemelkedő sztárjai, sőt napjaink kiváló előadói is ebből merítenek, inspirálódnak. Talán nem véletlen az sem, hogy a Sárdi (Sipos) Tiffany (ének) és Sárdi Tamás (billentyűs hangszerek) alkotta duó Istentől kapott tehetségének és tanulmányainak, érdeklődési körének köszönhetően ezt az irányt választotta. És az is jó, hogy volt bátorságuk, erejük és indíttatásuk ahhoz, hogy saját dalokat írjanak, tagokat toborozzanak, akikkel kibővülve színpadra állhattak Marosvásárhelyen. És nem akármilyen zenészekkel bővültek, hiszen, hangsúlyozom, az idősebb generációt megszégyenítő profizmussal zenéltek: Kulcsár Lukács billentyűs hangszereken, Kundl Heni basszusgitáron és Ercsei Frankie dobon. A marosvásárhelyi koncerten az együttest kiegészítette Debreczeni Norbert ütőhangszereken és Zolbert, akit a szakmának nem kell bemutatni, hiszen Magyarországon is ismert szaxofonosról van szó. Külön szólnom kell a háttér vokál hölgykoszorújáról – Perjesi-Sangala Felicie, Nagy Edit (Editka) és Kedl Olívia –, akik igazán profin támogatták a szólóénekes Sárdi Tiffanyt, majd a bemutatkozáskor egy villanásnyira az is kiderült, hogy valamennyien az előtérben is megállták volna a helyüket. S bár ők is fiatalok, kísértek más előadóművészeket is a sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő rajongótábor előtt. Színes kiegészítője volt a marosvásárhelyi koncertnek Vizi Imre, a családi barát fellépése is, aki egy új dalát is bemutatta. És a Blessed Dance Stúdió két táncosa is néhány zeneszám alatt odaillően fokozta a hangulatot. 

Mindezekhez még tegyük hozzá, hogy az együttes első szerzeményének címe, I am here – Itt vagyok, amely természetesen helyet kapott a lemezen is –, szimbolikus kopogtatás a műfajt kedvelők ajtaján. Aki a marosvásárhelyi lemezbemutató koncerten jelen volt, biztos, hogy szélesre tárta ezt a képletes ajtót. A dalok megtalálhatóak internetes felületeken (pl. a Spotify-on) is. Engedjék be az ígéretes, fiatal tehetséges bandát, mert biztos helyük van és lesz a kortárs popzenei világban!