Élmények, emberek, gesztusok

Amikor az ember rövidebbhosszabb időre környezetet változtat, új tájak, új arcok és élmények bűvkörébe kerül, amelyek – jó esetben – pozitív hatást keltenek, s amelyek akár a beteg ember gyógyulását is elősegíthetik.

Ezelőtt 5 évvel sikerült gyógykezelési jegyet szereznem Pucioasára, a Ceres gyógykezelési központba, ahol 16 napos kezelésben részesültem, és ezalatt szinte újjászülettem. Ezt a természet erejének, a föld mélyéből feltörő kénes gyógyvíz csodálatos hatásának, valamint az ottani szakemberek által előírt nagyszerű kezelésnek tulajdonítom és köszönöm. Azóta minden évben megismételjük ezt a kezelést a családommal és a barátommal. Célunk a kikapcsolódás, pihenés és mindenekelőtt a gyógyulás. Minden alkalommal nagyszerűen éreztük magukat, és elhatároztuk, hogy ameddig az egészségünk engedi, minden évben elmegyünk oda, annak ellenére, hogy elég messze van Marosvásárhelytől. Természetesnek hat az az egyszerű tény, hogy a kellemes környezet és a gyönyörű táj jó hatással van az emberekre, amit ezenfelül azonban szeretnék kiemelni, az a kezelőszemélyzet szívessége, kedvessége és szakértelme. Mindenki tudja, hogy gyógykezelésre csak betegségben szenvedő idős nők és férfiak mennek. Egyszóval sérült testű, sérült lelkű, szenvedő emberek, akik számára szinte életszükséglet a kedves fogadtatás, egy barátságos mosoly, egy udvarias, meleg szó, ami fél gyógyulást jelent.

Dicséretükre legyen mondva, a komplexum teljes kezelőszemélyzete mindent megtesz ennek érdekében. Az udvarias recepciós hölgyektől elkezdve az orvosokon, asszisztenseken, gyógytornászokon és masszőrökön át az éttermi személyzetig mindenki a helyzet magaslatán áll, teszi a dolgát, mosolyogva, gyengéden, ugyanakkor szakértelemmel és magabiztosan. Minden várakozást meghaladóan, teszem hozzá, mert másutt is jártam, de ilyen szíves vendéglátást eddig még nem tapasztaltam. Az üzletekben, az utcán, piacon, amerre csak jártunk, mindenütt segítőkész, kedves, udvarias emberekkel találkoztunk, beszélgettünk.

Azt még csak nem is említem, hogy a sovinizmusnak még az árnyékával sem találkoztunk. Meggyőződésem, hogy az ottani emberek nem is tudják, mi az a sovinizmus. Mi legalábbis minden évben azt tapasztaltuk, hogy bár a beszédünkön érződik, hogy nem anyanyelvünk a román, talán még figyelmesebbek, még kedvesebbek, udvariasabbak voltak hozzánk. Mindenképpen, a nagyszerű fogadtatás, a kifogástalan gyógykezelések, ízletes és bőséges koszt, a kényelmes, televíziókkal ellátott szobák mellett az idei ott-tartózkodásunknak volt egy váratlan epizódja, amelynek a megoldása a vendéglátóinkat dicséri. Időnk lejártával összecsomagoltunk és eljöttünk.

Amikor már 100 kilométerre voltunk Pucioasától, megszólalt a maroktelefonom. Vârlan Lăcrămioara recepciós hölgy közölte, hogy az éjjeliszekrényem egyik fiókját nem ürítettem ki, és a benne lévő dolgaimat a takarítónő levitte a recepcióhoz. Mondtam, hogy sajnos nem tudok visszatérni, hiszen már Brassóban vagyunk, és túl nagy a távolság ahhoz, hogy visszaforduljunk. Ne tessék aggódni – vigasztalt –, megoldjuk.

És megoldották! Két nap múlva a gyorsposta hozta az ottfelejtett dolgaimat hiánytalanul. No comment!

Csak az érdekesség, vagy inkább az összehasonlítás kedvéért mondom el, hogy a múlt év őszén egy másik gyógyfürdőn voltam – nem nevezem nevén –, ahol az utolsó este, amíg mi vacsoráztunk, a szobánkból ellopták a táskarádiómat és a reportofonomat. Fürdőhely és fürdőhely, emberek és emberek!

A Ceres gyógyító központ vezérlő szellemét nagyon röviden talán így foglalhatnám össze: szeretettel fogadjuk, gyógyítsuk, bátorítsuk és vigasztaljuk a hozzánk érkező betegeket!

Én szívből gratulálok a Ceres minden egyes alkalmazottjának, és köszönöm igaz emberségüket.

Szilágyi Domokos, Marosvásárhely