2022. július 6., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Marosvásárhelyen járt Lucian Romaşcanu kulturális miniszter

Marosvásárhelyen tartózkodott június 22-én Lucian Romaşcanu kulturális miniszter, aki a városlátogatás során több eseményen is részt vett. Ezek egyikeként úgynevezett általános témájú sajtótájékoztatót tartott szerda délben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermi előcsarnokában.


Lucian Romaşcanu kulturális miniszter                    Fotók: Bereczki Sándor



A sajtótájékoztatón Gáspárik Attila, a színház igazgatója is részt vett, az újságírói kérdésekre mindketten válaszoltak. Felvezetőként Lucian Romaşcanu a művelődésügyi minisztérium legutóbbi terveit, projektjeit és megvalósításait ismertette a fesztiváloktól a filmkészítés támogatásán a különböző előadótermek feljavításáig, majd az újságírói kérdéseknek köszönhetően Marosvásárhelyre terelődött a szó – természetesen mindenki arra volt a leginkább kíváncsi, hogy felújítják-e végre a vásárhelyi Nemzeti épületét, amely egyre rosszabb állapotban van. 

A miniszter elmondta, a sajtótájékoztatót megelőzően hosszasan beszélgetett a színház igazgatójával és munkatársaival. A kérdésre válaszolva elárulta, sikerült egy több száz millió eurós összértékű európai uniós kölcsönről megállapodást kötni, amelyből a kulturális minisztériumhoz tartozó, örökségvédelem alatt álló épületeket újítják majd fel. Ebben ugyan nem szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház épülete, de tárgyalások folynak az Országos Örökségvédelmi Hivatallal az ügyben, hogy a kölcsön újratárgyalását követően a vásárhelyi Nemzeti épülete is ezen program részese lehessen. Ugyanakkor arra kérte Gáspárik Attilát, hogy állítson össze egy listát a legszükségesebb, leghalaszthatatlanabb javításokról. Hozzátette: ha az említett projektbe sikerül belefoglalni a vásárhelyi színház épületét, akkor teljes felújításról is szó lehet, ennek – ha megvalósul –, a leghamarabb az ősszel foghatnak neki. 

Arra a kérdésre, hogy ha sikerül elkezdeni a színház épületének felújítását, hol fog a munkálatok ideje alatt próbálni, fellépni az itt működő két társulat, Gáspárik Attila elmondta, azt szeretné, ha a megyében több városban is dolgoznának, ha lenne egy-egy évaduk, miniévaduk például Szászrégenben, Segesváron, Marosludason, mert úgy gondolja, hogy a kultúra mindenkié, és azok számára is elérhetővé kell tenni, akiknek nincsen lehetőségük oly mértékben fogyasztani azt, mint a marosvásárhelyieknek. Újabb kérdésre válaszolva azt is elárulta, hogy még nem tudja, hogy indul-e a nyár végén, ősszel várható színházigazgatói versenyvizsgán, ez annak is a függvénye, hogy mennyire érzi majd a színház munkaközösségének, illetve a minisztériumnak a támogatását, utóbbit elsősorban az épületfelújításra vonatkozóan. A szerződése augusztus 17-ig érvényes, ő tizenegy éve áll az intézmény élén, és nem hisz a 15-20 éves mandátumokban. Azt is elmondta, hogy nem a művelődésügyi minisztérium hibája az, hogy eddig nem sikerült felújítani a közismerten rossz állapotú színházépületet, ez egy nagyon hosszú és komplikált folyamat, az országban több, az államhoz tartozó színház is hasonló helyzetben van. Hozzátette, a kulturális miniszterrel nagyon őszinte és jó a viszonyuk, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban az utóbbi években végzett munka pedig önmagáért beszél, jelenleg is három UNITER-jelölést szereztek, és egy olyan, intézményes szintű, interkulturális román–magyar viszonyt teremtettek, amelyet sehol máshol nem sikerült ebben az országban megvalósítani. Ez nagyon fontos, hiszen ezzel az európai kultúra helyi szintű letéteményeseivé váltak. A renoválással kapcsolatosan elmondta, teljes infrastrukturális felújításra lenne szükség, az épület rendbetétele mellett a riasztórendszerektől a mozgássérültek színházlátogatását lehetővé tevő kialakításig. A műhelyeket ki szeretnék költöztetni, a helyükön pedig kávézót, könyvtárat, tánctermet kialakítani, és régi tervüket, a roma társulat megalapítását is véghez szeretné vinni, mert a Nemzeti Színház nem státusz, hanem egy gondolkodásmód, egy szellemiség, amely közel szeretné vinni a kultúrát mindenkihez. 





A kulturális miniszter hozzátette, a jelenlegi legfontosabb, az országos kulturális alaphoz tartozó projektek segítségével sok pénzt szánnak az ország kulturális életének finanszírozására, ebben az előadótermektől a különböző társulatok működésének biztosításán, a kortárs művészetek támogatásán, a könyvtárak állományának fejlesztésén, a digitalizálási programokon keresztül az olyan, eddig elhanyagoltabb szegmens is jelen van, mint például a képzőművészet. Sajnos, a múltban történtek rossz döntések, amelyek következtében a magas kultúra némileg eltávolodott a néptől – ezen javítani kell, hiszen a kultúra mindenkié, nem csak azoké, akik milliónyi könyvet elolvastak életükben, ezt az előítéletet meg kell változtatni – mondta a miniszter, aki egyetértett Gáspárik Attila azon javaslatával, hogy azokban a városokban, ahol létezik egy, az állam által eltartott intézmény, mint például a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, ott legyen egy bizonyos partnerség, kapcsolattartás a helyi hatóságokkal, hiszen például a vásárhelyi Nemzeti tevékenysége a város hírnevét öregbíti, ám a város nem segítheti őket, holott például csak a plakátolás és a jegypecsétlés után évi ötvenezer lejt fizetnek a városkasszába. Lucian Romaşcanu hozzátette, volt már olyan helyzetben, hogy a kulturális minisztériumnak nem volt pénze egy hozzá tartozó épületet rendbe tenni, az ottani helyi hatóságoknak lett volna, de nem tehettek semmit, mert nincsen erre vonatkozó törvény. Véleménye szerint jó volna egy olyan törvényt alkotni, amely kötelezővé tenné a helyi hatóságok és az állam által eltartott intézmények partneri viszonyát, mert a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest jelenleg igen sok település jó anyagi háttérrel rendelkezik. 

Végül a sajtón keresztül a helyi üzletemberekhez, vállalatvezetőkhöz fordult, és azt kérte, kéri tőlük, hogy támogassák a kultúrát, mert a világon szinte sehol sincsenek jól működő kulturális intézmények a privát szférából érkező szponzorok nélkül. Mint mondta, a kultúrába történő befektetés, noha az első év végén nem is látszik megtérülni, bizonyosan jövedelmező lesz középtávon.