Elkészült az erdélyi tájházakról szóló szakpolitikai vitaindító

,,Erdélyben több mint kétszáz néprajzi gyűjtemény található, azonban ezekből csak néhányról mondható el, hogy valamely néprajzi tájegységet a teljesség igényével bemutatna. A létező gyűjteményekből kiindulva ki kell alakítanunk egy olyan hálózatot, amely tájegységekként egy-két olyan tájházat foglal magába, amely alkalmas az adott kistérség teljes körű bemutatására. A szakma feladata kijelölni, mely gyűjtemények lehetnek reprezentatívak egy adott néprajzi tájegységre” – jelentette ki Székely István, a KAT elnöke annak kapcsán, hogy a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) felkérésére Vajda András, a Sapientia EMTE oktatója elkészítette az erdélyi tájházakról szóló vitaindítót. 

A vitaindító egyfajta kiindulópontnak tekinthető egy olyan stratégia kidolgozásához, amely egyszerre ad választ a tájházak és néprajzi gyűjtemények hosszú távú, 20-25 évre szóló prioritásaira, és az azonnali intézkedések körére, illetve tartalmazza a jelenlegi helyzet leírását, a kitűzött célokat, valamint az ehhez vezető utak alternatíváit.

Vajda András a vitaindítóban kiemelte, hogy „míg Magyarországon a tájházak és falusi néprajzi gyűjtemények önálló érdekvédelmi szövetséggel rendelkeznek, melyek keretében szakmai továbbképzések, tanácsadás és évente megrendezésre kerülő konferenciák keretében lehetőség nyílik a tapasztalatcserére, a felmerülő problémák közös megvitatására, addig erdélyi viszonylatban alig néhány olyan kezdeményezéssel számolhatunk, mely a romániai magyar tájházakat működtető személyek számára valamiféle szakmai fórumot kívánna biztosítani”. 

A múzeumok és tájházak általában három funkció mentén jönnek létre, ezek az oktatás szándéka, a turizmus fellendítése, azaz gazdasági szándék, a harmadik pedig az identitás megerősítésének, a helyi történelem megszerkesztésének és felmutatásának szándéka. Ilyen értelemben „a tájház a maga fizikai jelenlétével a múlt tudatos használatának, birtokbavételének, illetve a múlttal való együttélés tudatosításának legszembetűnőbb köztéri jele, mely a helyi identitás alakításában vállal szerepet. A múzeum falai között kiállított tárgyak nem csupán egy letűnt korszak porosodó tárgyi emlékeit jelentik, hanem a haladásba, a jobb jövőbe vetett hit fenntartásának és kommunikálásának tárgyi kellékei is egyben” – hangsúlyozta Vajda András.

A vitaindító tanulmányt a KAT szakmai, illetve társadalmi vitára bocsátja, a szöveg elérhető a http://welemeny.transindex.ro/?cikk=25920 linken.