Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Politikusoknál ritka az igazmondás, pláne választási esztendőben, de a kormányfőnek most sikerült akkorát mondania, hogy erre civilizált országokban már nemcsak a választók, hanem a pszichiáterek, netán az ügyészek is felkapnák a fejüket. Minap egy tévészereplés során jelentette ki, hogy hét százalékkal fog növekedni az ország bruttó nemzeti összterméke az első esztendőben a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezethez (OECD) való csatlakozásunkat követően.
A szervezethez való csatlakozást már a tavasz óta az ország legfontosabb célkitűzésének tartja a kormányfő, márciusban járt itt annak a főtitkára is, tehát az esetleges csatlakozás már jó ideje lázban tartja az itthoni döntéshozókat. Ezt a szervezetet a fejlett országok elitklubjának is szokták tartani. Nem véletlen, hogy már azt is sikerként igyekeznek itthon eladni a közvélemény számára, hogy egyáltalán a csatlakozásra a formális jóváhagyást megkaptuk decemberben. De innen a csatlakozás még évekbe telhet, és ha egyszer be is következik, az automatikusan semmit nem hoz magával. Ez nem egy olyan szerveződés, mint például az Európai Unió, amely a tagállamok befizetéseiből származó összegeket pályázati kiírásokban forgatja vissza, amiket le lehet hívni és fel lehet használni. Ez a szervezet valóban olyan, mint egy klub, ahová tartozni jó dolog, de a beugróért nem jár alanyi jogon a kávé. Ez a klub egy konzultatív társaság, irányelveket fogalmaz meg a tagok és a tagjelöltek számára, és nyomon követi az azokhoz való igazodást. A tagság persze járhat előnnyel, még akkor is, ha itt nem osztogatnak pályázati alapokat. Egy ilyen szervezethez való tartozás egyfajta garanciát jelent a befektetők és a hitelezők szemében, hogy az adott országgal érdemes üzletelni, mert komoly, hozzáértő döntéshozók vezetik. Ez játszhat szerepet például abban, hogy egy tagállam alacsonyabb kamatokkal juthat hitelekhez a nemzetközi pénzpiacon, mint mások, ami például igencsak jól jönne hazánknak, amely évente a védelmi költségvetésének megfelelő, és gyors iramban emelkedő nagyságrendű összeget fizet hitelkamatokra.
De mivel ebben a klubban alapvető elvárás a komolyság, egy ilyen kijelentés, amilyet a kormányfő eleresztett a tévében, távolabb viszi az országot a csatlakozástól, semmint közelítené hozzá. Komolyság szempontjából a kormányfő kijelentése egy súlycsoportban van az aranyos vezér lakásépítési propaganda-hadjáratával, csak ez annyival rosszabb, hogy nem egy ellenzéki figurához köthető, akinek nincs döntése abban, amiről beszél, hanem egy hivatalban levő döntéshozóhoz, akinek az ilyen szájszellőztetés helyett azon kéne iparkodnia, hogy például a héabevételi előirányzatok harmadát ne lopják szét. Amúgy, hogy a klubba való belépéstől hol állunk a gyakorlatban, arról egy példa is elég, a legutóbbi rólunk szóló országjelentésükben javasolták a progresszív adózás bevezetését, amit a koalíció liberális fele elvből elutasít, de amúgy a haza intézményrendszere a gyakorlatban sem lenne képes a bevezetésére, mint azt miniszterelnöki szinten is nemrég szemlesütve beismerték. Szóval a küszöböt nem érjük fel, de a halandzsa már nagypályásan megy.