Életre szóló elköteleződés

Hatan vették át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet

Meghatóan szép ünnepségen csodálkozhattam el idén is azon, hogy mennyi minden fér bele egy nyugállományba vonuló pedagógus életművébe, amiről december 5-én a Pedagógusszövetség (RMPSZ) megyei képviselete által szervezett rendezvényen munkatársuk, igazgatójuk számolt be. 

Öt alsó tagozatos tanárnak, azaz tanítónak (a továbbiakban is ezzel a szebben hangzó szóval emlegetem őket) és egy biológiatanárnak adták át ünnepélyes keretek között a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Az elismerést az Emberi Erőforrások Minisztériuma adományozza 2016 óta a Magyarország határain kívül élő magyar pedagógusoknak is, akik nyugállományba vonulásuk előtt legalább 25 éven át kiemelkedő munkát végeztek a gyermekek oktatása és nevelése terén.

A rendezvényt szervező és vezető Horváth Gabriella, az RMPSZ megyei szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és beszámolt az elismerés odaítélésének feltételeiről. Az emlékérem alanyi jogon jár minden pedagógusnak, aki a feltételek teljesítése mellett nyilatkozatban erősíti meg, hogy elfogadja az emlékérmet tartalmazó díszoklevelet, amelyet a magyarországi emberi erőforrások minisztere és idéntől a belügyminiszter ír alá. Megyénkben eddig 51 nyugállományba vonult pedagógus részesült az elismerésben. 

A december 5-i ünnepségen jelen volt Antal Levente főtanfelügyelő-helyettes, dr. Fejes Réka, a tanítókért felelős tanfelügyelő és dr. Irsai Izabella kémia-fizika szakos tanfelügyelő.

„A pedagógus életforma nemcsak egy foglalkozás, hanem egy életre szóló elköteleződés a jövő nemzedékének oktatása és nevelése iránt. Rajtuk múlik, hogy a diákok hogyan emlékeznek majd vissza az iskolára, a tanulásra. Munkájuk nélkülözhetetlen és felbecsülhetetlen. Megosztják tudásukat, ismereteiket, iránytűt adnak a diákok kezébe, hogy a sok információ között eligazodhassanak. Értékeket adnak át, hogy a jövő nemzedéke megállja a helyét a világban… Köszönjük, hogy önök, kedves ünnepeltek, ilyen pedagógusok voltak, hogy ajtót nyitottak a tudás, a párbeszéd és a közösségépítés felé, s úgy segítettek naponta a diákoknak a kihívásokkal teli világban megfelelni, hogy ők maguk is számos feladatban helytálljanak!” – szólt a tanfelügyelőség nevében az ünnepeltekhez Antal Levente főtanfelügyelő-helyettes. 

A Pedagógus Szolgálati Emlékérem átadása következett egy szál rózsa kíséretében. 

Babos Ibolya, a marosvásárhelyi Serafim Duicu Általános Iskola tanítónőjének tevékenységét Bíró Szász Botond igazgatóhelyettes méltatta. A pályáját szülőfalujában, Mezőszabédon igazgató-óvónőként 1992-ben kezdte pedagógusi hitvallásának megfelelően – „ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de nemzet nem élhet” –, az oktatás, nevelés mellett pályája során a hagyományőrző tevékenységre helyezte a hangsúlyt. Tette ezt szülőfalujában és 1996-tól a marosvásárhelyi 1-es számú iskolában (Serafim Duicu Ált. Iskola) is, ahol megalapította a Tulipán hagyományőrző csoportot. Tevékenységében fiai – mint zene szakos középiskolai diákok, majd később egyetemi hallgatók – is segítették. Diákjai nemcsak a megyei, az országos népdal- és néptáncvetélkedőkön is első, második helyezést értek el, akárcsak a mesemondó, regemondó, versmondó, anyanyelvi vetélkedőkön, országos rajz- és irodalomversenyen. Évről évre megszervezte a hagyományos szüreti és farsangi bált, a karácsonyi kántálást, furulyacsoportot alakított. A magyar népszokásoknak az I–IV. osztályban való megőrzéséről írta I. fokozati dolgozatát; szülőfaluja, Szabéd népszokásainak megőrzéséről és ápolásáról pedig könyvet írt. Hátrányos helyzetű diákokat oktatva is megtalálta a megfelelő bánásmódot. A magyar tanítók néprajzi körének felelőseként szorosan együttműködött kollégáival és Fejes Réka tanfelügyelővel. 

A haranglábi (Mikefalva község) születésű Borsos Haynalka 2016-tól a Bonyhai Általános Iskolához tartozó gógáni iskolában tanított. Nem könnyű utat járt be, hiszen Dicsőszentmártonban érettségizett fiatalként a Mikefalvához tartozó településeken szakképzetlen tanítóként kapott állást, később a szomszédos községben alkalmazták. 2006-ban a Marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolán szerzett oklevelet, néhány év múlva a második fokozatot, majd a továbbiakban is folyamatosan képezte magát. Több környékbeli iskolában tanított, 2016-tól nyugdíjazásáig a gógáni iskolában állapodott meg. Életrajzában nem számolhat be látványos eredményekről, hiszen jobbára kicsi szórványiskolák összevont osztályaiban hátrányos helyzetű gyermekeket kellett írni, olvasni, számolni oktatnia. Ennek ellenére diákjaival évről évre jelen volt a matematikai, helyesírási, mesemondó és szavalóversenyeken. Jeles napokon nem maradnak el az iskolai ünnepségek, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt ünnepi műsorral tisztelegtek – hangzott el Gyerco Annamária igazgatóhelyettes méltatóbeszédében. 

A dicsőszentmártoni születésű 

Gyarmati-Magyar Piroska azért tanult, „hogy szülőföldjén végezze azt a nemes szolgálatot, amelyre elhívást kapott” akkor, amikor nem volt nagy dicsőség magyar tanítónak lenni. A Mezőbodoni Általános Iskolához tartozó kicsi tanyasi iskolában dolgozott kilenc éven át. Naponta hat kilométert gyalogolt, hogy bérelt lakásától a munkahelyére eljusson, és a nehézségekkel szembenézve bevezesse tanítványait a számok és betűk világába, és saját példájával is a bizonyságát adja annak, hogy a tanulás a legnagyobb érték. 

A bodoni iskola után 23 évet a Marosludasi 1-es Számú Általános Iskolában öt nemzedéknek volt türelmes tanítónője. Csendben, eredményesen végzete feladatát. Munkájának a mozgatórugója a gyermekek iránti szeretet volt. Erőssége a matematika, amit igyekezett megkedveltetni tanítványaival. A diákjai által megnyert versenyek azt tanúsították, hogy mind magából, mind diákjaiból a legtöbbet akarta kihozni. Tette ezt kitartással, odaadással, lelkesen példaként sokak számára – hangzott el az Asztalos Rozália igazgatóhelyettes által írt és felolvasott laudációban. 

Tóth Gyula a szülőfalujában, Magyarsároson, valamint a nagyenyedi Bethlen Gábor Tanítóképzőben kapott útravalóval Székelykálban és Szövérden kezdte a tanítói pályát, ahonnan a Kis-Küküllő mentére hazatérve Szászdányánban, Dicsőszentmártonban és 1990-től a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskolában tanított. Első fokozatú tanítóként tagja volt a vezetőtanácsnak, felelőse a módszertani körnek. Változatosság, rugalmasság, nyitottság jellemzi tanítói tevékenységét, a betűk és számok mellett sok tanulót vezetett be a természet varázslatos világába. Türelemmel és törődéssel segítette a sajátos nevelési igényű gyermekeket, és fontosnak tartotta a tehetséggondozást. Diákjai kiváló eredményeket értek el a különböző tantárgyversenyek, vetélkedők megyei és országos szakaszain. Terjesztője a Kreatív-munkafüzeteknek, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapoknak a saját és a környék iskoláiban is. A marosvásárhelyi Ariel bábszínházzal fenntartott kapcsolat révén diákjai rendszeresen láthatták a bábelőadásokat. Számtalan, természetjárással összekapcsolt tevékenységet, Erdély szépségeit ismertető kirándulást szervezett, több éven át sátortáborozást Magyarsároson a helyi és környékbeli diákoknak. Támogatója és társszervezője a magyarországi testvériskolai kapcsolatoknak. 

2006-ban végezte el a Marosvásárhelyi Népi Egyetem néprajz szakát, ami segített kibontakoztatni tehetségét a fafaragásban, a magyarsárosi tárgyi és szellemi értékek megörökítésében. Legnagyobb méretű alkotásai két faragott kapu, jelentősebb munkái kopjafák, emléktáblák, kapufélfák.

Tagja az Erdélyi Magyar Népművészek Társaságának, alapítója a magyarsárosi Bandi Dezső Múzeumnak. Magyarsáros díszpolgára, és társadalmi tevékenysége is kiemelkedő – ahogy Pataki László igazgató méltatásában elhangzott Tóth Gyula eredményekben nagyon gazdag pályaképéről. 

A bátosi születésű Veres Erzsébet-Ilona a marosvásárhelyi tanítóképző (akkori nevén Pedagógiai Líceum) elvégzését követően pályáját Székesen kezdte. Tanulmányait a Spiru Haret Egyetem pszichológia szakán folytatta, majd mesteri oklevelet szerzett menedzsmentből. 

Az elmúlt 35 évben a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskolában tanítóként dolgozott. Gazdag módszertani felkészültség birtokában munkáját a következetesség és céltudatosság jellemezte. Nagy hangsúlyt fektetett a tehetséggondozásra, a kiemelkedő adottságú gyermekek felkarolására és fejlesztésére, de kiscsoportos tevékenység keretében differenciáltan dolgozott a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekekkel is, hogy felzárkóztassa őket.

Az alsó tagozatos diákok körzeti és megyei vetélkedőinek szervezésében és értékelő bizottságában gyakran részt vállalt, diákjai a megye legjobbjai között szerepeltek, az anyanyelvi vetélkedő országos szakaszán második díjat is szereztek. 

Pedagógusi tevékenységének fontos részét képezték a kulturális és szabadidős programok. 18 éven át az iskolai módszertani közösség vezetőjeként irányította az alsó tagozat vetélkedőit, rendezvényeit, képviselte a magyar oktatókat az iskola vezetőtanácsában. Igényesen, pontosan, megbízható, korrekt módon dolgozott. Elhivatottsága, emberi tartása példaértékű volt az iskola munkaközössége számára – hangzott el többek között a volt igazgató, Kupán Edit által írt méltatásban, amelyet Simon Imola igazgatóhelyettes olvasott fel. 

Vulkán Zita tanárnő a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem biológia szakának végzettjeként Nyárádmagyaróson, majd Nyárádszeredában tanított, 1989-től a Marosvásárhelyi 14-es Számú Általános Iskolában, majd 1996-tól a Marosvásárhelyi Pedagógiai Líceumban is. 

A minőségi munka feltételének a lelkiismeretesség mellett a szakmai és módszertani tudás magas szintjét tartotta. Ezért számtalan továbbképző tanfolyam szervezője volt itthon és határainkon túl is. A Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium módszertani irányítójaként nagy szakértelemmel irányította a tanító- és óvodapedagógus-jelöltek, a szabadidő-szervező szakon tanuló diákok módszertani szakdolgozatait, a tanfelügyelőség módszertanos tanáraként pedig az alsó tagozaton tanító pedagógusok szakdolgozatait is.

Munkafüzetet szerkesztett a hetedik osztályos diákoknak. 

Aktívan részt vett a nemkormányzati szervezetek tevékenységein, a Fókusz Öko Központ, a Milvus Csoport projektjeiben, és kidolgozta a Tanösvény az Adorjánok völgyében című kiadványt.

Az 1990-es évektől napjainkig oktatója és módszertani irányítója volt a Kántor-tanítóképző Főiskolának – olvasta fel Vulkán Zita pályafutásáról írt laudációját Szilágyi András, a pedagógiai főgimnázium helyettes igazgatója. 

– Olyan pedagógusokat köszöntöttünk ma, akik kitartottak a pályán, mert nagyon szerettek a gyermekekkel dolgozni, s bármennyire is nehéz volt, megtalálták a helyüket. Olyan pedagógusokat, akik nagy erővel, odaadással nehéz környezetben is kiválóan helytálltak, a tehetséggondozás mellett hátrányos helyzetű gyermekekkel is kellő szigorúsággal, de nagy lélekkel, értelemmel és érzelemmel dolgoztak, elnyerve a közösség tiszteletét és megbecsülését – mondta meghatottsággal a hangjában Fejes Réka, az alsó tagozatos pedagógusokért felelős tanfelügyelő. Köszönjük a kitartó munkát, a létező osztályokat és a harcot. Tudjuk az árát, de érdemes volt – tette hozzá, és külön köszönetet mondott a kiemelkedő teljesítményekért.

– Csodálatos érzés részt venni, mert megerősödött bennünk, hogy jó volt magyar pedagógusnak lenni, a gyermekekben rejlő képességet felcsillantani, a szülői közösséggel együtt dolgozni – kért szót Tóth Katalin nyugalmazott tanítónő is, aki férjét kísérte el a rendezvényre.